Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
42 41.8, országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. leg e háznak is tagja. Egyéb értelme az ő felszólalásának alig lehetséges, miután a sajtónak dolgai talán még sem tartoznak e ház ítélő széke elé. (Helyeslés jobbfélöl. Egy hang a szélső baloldalon: De az ország pénzéből tartatik fenn! Zaj.) Én tehát csakis azért szólalok fel teljes tárgyilagossággal, nehogy ugy tüntettessék fel a dolog, mintha az ő felszólalása elől meghátrálni akartam volna. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk!) A t. képviselő ur rossz néven veszi a kormánypárti sajtónak, hogy az ő felszólalásával és működésével oly irányban foglalkozott, a mely irány ő reá rossz világot vet és azt mondja, hogy ez eljárásról meg van az ő saját ítélete, miután az illető, a ki felette azt a kritikát gyakorolta, . . . Hock János: Az nem kritika, hanem személyeskedés. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Gajári Ödön: .... előre tudhatta, hogy Hock János ur papi állásából kifolyólag magának lovagias elégtételt venni nem képes. Hock János: Ez a gyávaság! (Zaj jobbféíol. Igaz! Ugy van! balfelöl.) • • Gajári Ödön: A kritika gyakorlása akkor is kötelessége a sajtónak, ha esetleg oly embereket kénytelen általa kínosan érinteni, kik a lovagias elégtételadásra föltétlenül képtelenek. A múlt tényei bebizonyították ezt csak legközelebb is. Ez nem riaszthatja vissza a sajtót a kritika gyakorlásától olyanokkal szemben, kik papi állásukból kifolyólag nem képesek maguknak lovagias elégtételt venni. Mert a lovagias elégtétel nem egyedüli formája az elégtételvételnek. A sajtótörvény szerint, ha azok a dolgok, melyek Írattak, eompromittáló voltuk daczára nem valók, joga van a képviselő urnak az illető helyen elégtételt venni. (Hosszantartó ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) Az illető czikkiró egyáltalában nem tehet arról, hogy ha azon — kétségbe nem vonható — tényekben, melyet kritika tárgyává kellett tennie, a papi talár tisztessége összeütközésbe jön az illető egyén earacterével. (Hosszantartó nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát ez mi? Elnök többször csenget.) Csatár Zsigmond: Szörnyű dolog ez! Az ország zsírján élő emberek csinálnak ilyent! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: T. ház! A sajtónak általában véve igenis feladata kritikát gyakorolni. Én is gyakran tapasztaltam, hogy felettem kritikát gyakorolnak és szívesen eltűröm. A képviselő urak is méltóztassanak a sajtóval a sajtó utján elbánni, de itt a házban ne foglalkozzanak vele. (Hosszantartó nagy zaj a bal- és szélső balon. Csatár Zsigmond folyton hangosan közbeszól.) Kérem Csatár Zsigmond képviselő urat, méltóztassék elhallgatni, minthogy már a napirendre megyünk át. Ki következik'? Balogh Géza jegyző: Komlóssy Ferencz ! Komlóssy Ferencz: T. ház! Ha valamikor, most érzem azon kötelesség súlyát és feladat nehézségét, melyet magamra vállaltam. De kijelentem egyúttal azt is, hogy én nem akarom a kedélyeket még jobban felzaklatni és csak sajnálni tudom, hogy e perczben már nem az ész, nem a szív dictál e házban, hanem a szenvedély. Tárgyilagosan fogok szólni már azért is, mert a minister ur beszédével óhaj"tok foglalkozni. É rendelet, melyről szó van, engem közelebbről érdekel, mint bárkit e házban. Bevallom, hogy én voltam az, a ki a múlt évben a minister urat sürgettem arra, hogy újabb rendelettel álljon elő. Csak köszönettel tartozom azon előzékenységének, hogy valóban ki is adott egy rendeletet, nem mondom, hogy jó rendeletet. De annyira meg vagyok győződve jóakaratáról, hogyha tudta volna, hogy ha a minister ur meggyőződhetett volna arról, hogy ezen rendelet dogmai tekintetben a katholicus lelkiismerettel ellenkezik, azt ki nem adta volna. Erről meggyőz engem az ő múltkori fényes beszéde és a mai felszólalása is, midőn a püspöki karra hivatkozva, azt mondja, hogy ezen rendelet dogmába nem ütközik, vagy legalább ily tekintetben a püspöki kar részéről óvás nem történt. Hogy tehát bebizonyítsam a minister urnak azt, hogy ezen rendelet dogmaticus tekintetben ütközik a katholicusok lelkiismeretébe, leszek bátor az ő beszédének erre vonatkozó passusával foglalkozni. (Halljuk!) Azt mondta a t. minister ur: „Volt közöttük egyik-másik, kinek scrupulusa, kifogása volt, de határozottan csak egyetlenegy ellenezte és dogmaticai akadályt egyetlen egy sem, még az sem hozott fel, ki ellenezte, sem szóval, sem Írásban", Bátor vagyok kijelenteni, hogy a minister ur ezen állítását tagadásba veszem. (Halljuk ! Halljuk!) Miután a minister ur levelekre is hivatkozik, nem fér kétség ahhoz, hogy ezen egy püspök alatt az esztergomi herczegprimást értette. Beszédének azon részéből vonom ezt a a deductiót: „Mert még azon levelekben is, a hol említés történt hitelvről, nem az anyakönyv vezetés körüli elj állíttatik szembe stb. . ." Miután mindenki tudja, hogy e két levél megjelent, ezen „egy" alatt a herczegprimást értette. Van-e szó e levelekben dogmáról? Legyen szabad állításomat következőleg beigazolni. 0 eininentiája a herczegprimás, midőn ezen két levelet a minister urnak átküldte, mellékelte egyúttal azt a levelet is, melyet ő a püspöki kar egyetértő véleménye alapján Treforthoz intézett volt.
