Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
418. országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. 41 Hock János: T. ház ! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Bálijuk! balfelől.) Én az elnök ur szavában azt a mi intés, tisztelettel veszem tudomásul; miután azonban e szavakban oly dolog is imputáltatik nekem, melynek szándékán teljesen kivül állottam, ha megengedi a t. ház, erre kívánok rövid megjegyzést tenni. (Sálijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Én, t. ház, a püspöki karra nézve sem személyekre, sem mint testületre véleményt nem mondtam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalán. Ellenmondások a jobboldalon.) Beszédemben egvszerűen abból a felfogásból indultam ki, hogyha csakugyan igaz az, hogy a püspöki kar oly kétszínű* eljárást követett, mint a miről a t. eultusminister ur őket e házban vádolta, akkor nekünk van okunk e fölött legmélyebben sajnálkozni, (Ugy van! Ugy van! balfelől, Ezt mondta!) Megjegyzéseimet azonban azokhoz az előzményekhez fűztem 8 azokra az alapokra építettem, melyekre a mínister ur beszédének e részét construálta. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, szavaimban sértő dolog volt, ez a sértés nem az én intentióm kifolyása, hanem pusztán variálása annak a thémának, melylyel a ház egy nappal ezelőtt a mínister ur beszédében foglalkozott. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy még egy megjegyzést tegyek, mely tisztán személyes természetű. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, képviselői hivatásomat ugy fogom fel, hogy azt nem csupán személyes tekintetekből vagyok köteles megvédeni, hanem főleg köteles vagyok annak az állásnak méltósága szempontjából, a melyet betöltők, a melyet elfoglalok. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én a képviselői tekintélyt a ház közkincsének tartom, melyet a háznak van oka és joga megvédeni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kiváltkép akkor, midőn oly személyben támadják meg e méltóságot, a ki hivatalos állásánál fogva azt megvédeni lovagiasan nem tudja. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Élénk mozgás jobbfelöl.) S miután a t. kormánypárti sajtó nemcsak oly dolgok bírálatába megy bele, a melyek beszédem kritikájára vonatkoznak, hanem elköveti azt a lovagiatlanságot is, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy képviselői minőségemet és caracteremet támadja meg, a melyet állásomból kifolyó tekintetek miatt csak itt védhetek meg: én kijelentem, hogy ezt az eljárást sem pártbuzgalomnak, sem valamely politikai irány szolgálatának nem tarthatom többé. (Zajos helyeslés balról) Nekem megvan P a magam véleménye. (Élénk helyeslés HÍPVÍI. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) Elnök: A képviselő ur felszólalásának ezen második része, mely a sajtóra vonatkozik, azt hiszem, egészen más térre tartozik, mint a t. ház mostani tanácskozása, minélfogva ezt az ügyet ezennel befejezettnek jelentem ki. (Zaj.) Következik a napirend és pedig . . Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi mínister: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A vita folyamán mindenesetre lesz még alkalmam visszatérni azokra, a miket egyes képviselő urak az én álláspontommal szemben elmondottak. De ha most felszólalok, erre engem a képviselő urnak tett nyilatkozata kényszerít. A t. képviselő ur már tegnapi beszéde folyamában, most. pedig ismételten azt mondja, hogy az én kijelentésem s e házban tett közléseim kényszerítették őt a püspöki karnak azon jellemzésére, melyet tőle itt a t. házban hallottunk. Nem tudom, t. ház, hogy miképen tudja ezt a t. képviselő ur bebizonyítani, de én abban a helyzetben vagyok, hogy ennek épen ellenkezőjét tudom. Méltóztatik visszaemlékezni arra, a mit ez ügyre nézve elmondottam, Én egyedül tisztán, világosan a tényállást derítettem fel és semmiféle gyanúsítást, vádaskodást, kétszinűséget, megbízhatatlanságot, vagy a megbízhatóság hiányát nem említettem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szavaimat ismételhetem; azt mondtam, hogy illetékes közegekkel, katholicusokkal és nem katholicusokkal értekezve, azok közül — ezt megjegyeztem — nem buzdított egy sem; volt köztük olyan, kinek kisebb-nagyobb aggálya volt, mindössze egyetlen egy volt köztük, a ki határozottan ellenezte e rendelet kibocsátását, de egyetlen egy sem, a ki hitelvet említett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nem tudom, nem értem, hogy mikép lehet ebből azt kiolvasni, hogy az illető püspökökre, vagy a püspöki karra vonatkozólag azt mondottam volna, hogy kétszínűén jártak el. Ha színről van szó, legfelebb azt lehet mondani, hogy egyszínűén jártak el. E szavaimhoz gemmi egyebet hozzá nem tettem, s azt hiszem, hogy ebből azt következ! tetni, a mit a képviselő következtet, egyáltalán nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: G-ajári Ödön képviselő ur személyes megtámad tatás czímén kíván szólani! Gajári Ödön: T. ház! (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy Hock János képviselő ur a sajtót azért hozta fel a képviselőház szine előtt, mert a sajtónak ama részében, melyben tegnap az ő beszéde megfelelő méltatásban részesült, véleti lenül egy oly tényező is helyet foglal, ki eset6
