Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-426
426. országos ülés deczember 6-án, szombaton, 1890. 865 Ugron Gábor: Nem adott oda semmit! Itt van a válasza, a melyben ezt megtagadja, kezeim között! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A gyárnak tehát igenis voltak oly idomszerei, a melyek az arsenáíban készültek és hogy a fegyver-átvételi bizottság, a mely maga adta át ezen idomszereket a gyárnak, azokat azután visszautasította volna; ennek, t. ház, nincs értelme! Polónyi Géza: Azt mondtam én is, hogy értelme nincsen! Gr. Károlyi Gábor: Épen ez a csúnya dolog! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Minek vette tehát be a fegyvergyár választ nsánya a jelentésbe, ha ennek nincs értelme? Polónyi Géza: így van, egészen igy van! Egy véleményen vagyunk! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: De tovább megyek—miután én jogszerűnek csakis 72 napot, azt is csak nagy elnézéssel ismerhettem el, midőn azután mégis hat havi halasztást, tehát 4 hónappal többet adok, azt hiszem, hogy itt a miníster nem vádolható azzal, hogy a gyárral szemben nem volt előzékeny. Hogy pedig ezt a t. képviselő ur ne tudta volna, a mi szintén szemrehányásképen említtetett, e tekintetben hivatkozom a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával a fegyvergyár ügyében tett nyilatkozatomra, melyben határozottan jeleztem azt, hogy baj van a fegyvergyárban; jelen tettem, hogy meghosszabbítást adtam, daczára annak, hogy ez felelősségemmel tulajdonképen nem igen egyeztethető meg és előadtam azt is, hogy a szerződés ellenére még abban a kedvezményben is részesítettem a gyárat, hogy kötbért nem követeltem. Méltóztassék megnézni az irományokat, ezt ott fogja találni a t, képviselő ur. Azt hiszem, ebben a gyár iránti jóakaratom és előzékenységem szintén eléggé be van bizonyítva. ("Mozgás a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy én a Loewe-czégnek halasztást adtam a fegyverek szállítására, a társulattal szemben pedig igy meg amúgy kegyetlenül jártam el. Kekem, t. ház, a Loewe-czéggel legkisebb összeköttetésem sem volt, tehát nem is voltam abban a helyzetben, hogy a Loewe-czégnek halasztást adhassak. A t. képviselő urnak ez az állítása tehát megint nem áll. Minthogy e szerint, a mint jelentésemben felemlítettem, 1890. Julius l-ig, noha a gyárnak szerződési kötelessége az ezer mintapuskára nézve már deczember 3i-ikévei beállott, fegyvereket nem kaptam a gyártól, kivévén azt a hires 20 puskát, melyekről a fegyver-átvételi bizottság már a priori azt mondta, hogy meszsziről látni, hogy át nem vehetők; és minthogy — ismétlem — a szerződésben ezer puska szállítása volt kikötve és csak 20, annyi rossz alkatrészből összetákolt puskát mutattak be : ha én ezeket meg nem vizsgáltattam, ez, azt hiszem, teljesen igazolva van. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj.) Én a felhozott kifogásokra válaszolói fogok, de előre is abbeli meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy akármit tettem volna, az nem felelt volna meg a t. ellenzék intentióinak; (Élénk tetszés, ügy van! ügy van! a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és ellenmcndások a bal- és szélső baloldalon: Ez gyanúsítás! Rendre í) a minthogy a felszólalásoknak egész tenorja az, hogy vagy rossz puskát vegyek át, vagy ad graecas calendas engedjek halasztást. (Folytontartó nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső' baloldalon.) Nekem is van hangom. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Más nincs is, mint hangja! Nem ér az semmit!) Igaz, nem ér az semmit; tapasztaltam a t. képviselő ur felszólalása alkalmával is, hogy a hang nem ér semmit. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ez volt, t. képviselőház, az első stádium, tudniillik az a stádium, a meddig a fegyvergyárral szerződéses viszonyban állottam volt. Ennek következtében azonban kénytelen voltam a szerződést felbontani; mert a gyár, daczára a félévi halasztásnak, vagy ha ugy tetszik, a 4 hónapi halasztásnak, nem volt képes több, mint 20 rossz, a priori alkalmatlannak jelzett fegyvert átadni. Kénytelen voltam ezt tenni és minthogy a honvédség harczképességét, bármit is mondjanak, első sorban volt kötelességem szem előtt tartani, azért kénytelen voltam gondoskodni arról, hogy a honvédség fegyverekkel láttassék el. (Általános helyeslés.) B. Kaas I?or: A mennyi a szerződésben ki volt kötve ! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Arra szerződés nem volt, hogy mennyi fegyvert rendeljek a steyri gyártól. Az egyik képviselő ur ennyit, a másik annyit kivan, hogy rendeljek; ez nem lehet irányadó. Mondom tehát, a szerződést felbontottam és kötelességem lévén a honvédség harczképességéről gondoskodni, az elkerülhetlenül, a rögtön szükséges fegyvereket a steyri gyárnál megrendeltem. Miért tettem ezt? Azért, mert a magyar fegyvergyártól a kellő időben — s ezt mindig hangsúlyozom — a fegyvereket megkapni nem volt kilátásom. Itt is kijelentem, t. ház, hogy én sohase mondtam, hogy a magyar fegyvergyár egyáltalában nem lesz képeg fegyvereket szállítani; az volt meggyőződésem, hogy idővel képes lesz; a kérdés csak az volt, hogy mikor?
