Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

352 425. országos ülés deezember 5-én, pénteken. 1890. relatióban állott a gyárral, tanácsával támogatta és n legszebb egyetértés volt a gyár és a hadügyministerium közt. És a t. minister urnak annál inkább kötelessége lett volna ezen gyárat támogatni, miután a minister az indokolásban örömének adott kifejezést a fölött, hogy a gyár a nagyhírű berlini Löwe-czéggel kötött szerződést és azt mondja, hogy ez teljes biztosítékot nyújt a gyárnak kifogástalan üzemképes állapotba való helyezéséről. Ha tehát a t. minister ur maga ezt tartotta, miért bánt el oly kegyetlenül a gyár vezetőségével, mely szintén nem tett egyebet, mint hogy teljes biztosítékot látott a Löwe-czéggel kötött szerződésben s mely gyár ennek is csak azért esett áldozatul, inert a Löwe és Greenwood- ezég nem bírt kötelezettségének eleget tenni. A minister ur különben kötelezettséget vállalt a külföldi tőkével szemben is ezen kijelentésével. De, t. ház, nem akarok félreértetni. Tudom, hogy a t. minister urat nagy felelősség terheli a tekintetben, hogy a honvédség kellő időben fegyverekkel legyen ellátva. Nem beszélek az első sorban Steyrben megrendelt 104.500 fegyverről ; belátom, hogy a minister ur felelősség terhe alatt azokat ott megrendelhette. De azt a 75.000 fegyvert, melyet a magyar fegyvergyár elegendőnek tartott arra, hogy fennállhasson, a t. minister ur felelősségének teljes tudatában a budapesti gyárnál rendelhette volna meg ; mert a szállítási terminus 1891. Julius 1-től 1892. február végéig terjedt volna és igy a honvédség még hamarább kapta volna meg a fegyvereket. Mert ha jól vagyok tájékozva, a steyri gyárral kötött szerződés szerint ez csak 1892. márczius végén fogja az utolsó fegyver-szállítmányt liferálni. Annyival inkáid) várhatott volna az igen t. minister ur, mert mint már többször említettem, a, gyár az alatt a 12 nap alatt megmutatta, hogy igenis tud lényeges javításokat eszközölni. Különben a minister urat alig hozhatta volna zavarba egy esetleges mozgósítás alkalmával ez a 75.000 fegyver; mert a honvédségnek első sora már ugy is el van látva ismétlő fegyverekkel a steyri gyár által. Ha pedig ez a 75.000 fegyver szükséges lett volna legrosszabb esetben, mindenesetre rendelkezésére állt volna a honvédelmi minister urnak. Hiszen 1888-ban, a midőn a fegyvergyár működéséről még szó sem volt, az 1889-dik évi költségvetés indokolásában, a fegyverekről beszélve, a minister ur a következőket mondta: „Erre nézve felemlíteni bátorkodom, hogy a magyar honvédség részére a magyar fegyver- és lőszergyár-részvénytársulatnál az 1888 : II. törvényczikk alapján megrendelt ismétlő fegyverek szállítása ugyancsak 1890. évben veszi kezdetét, nehogy azonban az 1890. évben beállható mozgósítás esetén, a honvédség tábori csapatai a tökéletesebb fegyverzet által fokozott actióképességtől elessenek, biztos kilátásom van, hogy a mondott évben beállható veszély esetén, a honvédség tábori csapatai ismétlő fegyverekkel fognak elláttatni." Valószinűleg a közös hadsereg fegyverkészletéből. De akkor a közös hadseregnek nem volt még annyi fegyvere, mint a mennyivel ma rendelkezik és ha a minister ur már akkor képes lett volna, nem 75.000, hanem, gondolom, 80.000 fegyvert a közös hadseregtől elvonni, akkor, azt hiszem, ma — feltéve azt. hogy veszély forgott fenn — ezt a 75.000 fegyvert könynyebben tudta volna a közös hadseregtől megszerezni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel bebizonyítottam azt, hogy a honvédelmi minister ur nem járt el a kellő kímélettel és méltányossággal. De a fődolog itten az, hogy a kormány elfelejtkezett a monarchia védképességének biztosítá sásáról, mert a magyar fegyvergyár e miatt lett felállítva. És mivel az indokok nem szűntek meg, melyek az 1888-iki II. törvényczikk alkotására vezettek, a t. kormányt egyenesen hanyagsággal lehet vádolni és követelni kell, hogy esetleg állami fegyvergyárat állítson fel. Nem áll az, hogy az állami fegyvergyárnak nem volna munkája; mert ha ez állana, állania kellene annak is, hogy a steyri gyárat, a mikor a hadsereg fegyvereinek szállításával készen lesz, meg kellene szüntetni. (Igás! ügy van! jobbfelöl.) És azt sem lehet mondani, hogy állami fegyvergyár a külföld számára nem dolgozhatik. Ha a steyri gyár abban a helyzetben van, hogy a fegyverszállítás befejezése után még tovább is fennállhat, még sokkal kellemesebb viszonyok közt van az állami gyár; mert a hadseregnek évenkint van bizonyos mennyiségű fegyverre szüksége az elhasznált fegyverek pótlására, mi által ez a gyár évenkint bizonyos állandó munkát nyer. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De különben, t. ház, ha az a fegyvergyár üres lenne, még akkor is meg kellene azt teremteni azon okoknál fogva, melyekkel a honvédelmi minister ur az 1888: II. törvényczikket motiválta. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Á mit az igen t. pénzügyi bizottság jelentésében mond, hogy felhívja a honvédelmi ministert, foglalkozzék tovább is a fegyvergyár kérdésével, azt én épen csak arra vezethetem vissza, hogy a t. pénzügyi bizottság időközben elfelejtette az 1888: II. törvényczikk motiválását és egészen téves nézetben volt ezen fegyvergyár czélja fölött. De különben is azok után, a miket a magyar katonai akadémia felállításánál tapasztaltunk, szintén iróniának kell tekinteni, hogy a t. pénzügyi bizottság most megint azzal áll elő, hogy figyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy ha