Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

348 435. országos ülés fleezem"bí>r 5-én, pénteken. 1890. sürgetés, követelég és rimánkodás után létesítettünk, bukását látom, hanem egyszersmind egy uj, más országokban viruló iparágnak Magyarországon való meghonosítását is látom meghiúsultnak. De bármennyire sajnálom is a fegyvergyár bukását nemzeti és közgazdasági szempontból, sokkal jobban sajnálom ezt a monarchia védképessüégének érdekében; (Helyeslés balfelől) mert igaza volt a t. honvédelmi minister urnak akkor, midőn az 1848: II. törvényczikké vált törvényjavaslatához csatolt indákolásában azt mondotta, hogy; »A steyri gyár is juthat esetleg oly viszonyok közé, midőn elvállalt kötelezettségét legjobb akarata mellett egyáltalában nem vagy legalább nem teljesíthetné akként, a mint azt a monarchia védképességének érdeke megkívánja. És a monarchia védképességét ily esélynek kitenni nem vala szabad.« Igaza volt a pénzügyi bizottság akkori t. előadójának, Dániel Ernő képviselőtársamnak is, ki felszólalását azon szavakkal kezdte, hogy: »Veszélyben volna monarchiánk, ha a steyri gyár nem működhetnék*! Ha tehát a dolog úgy áll, hogy a monarchia sorsa volna veszélyeztetve, ha a steyri fegyvergyár nem működhetnék, vagy ha háborúban megszállva lenne, vagy pedig békében — mondjuk —- leégne: akkor első sorban az az egy kérdés vetendő fel, hogy megtett-e a kormány mindent arra nézve, hogy a budapesti fegyvergyár meg ne bukjék, helyesebben fennállhasson? (Helyeslés halfelöl.) Ez, nézetem szerint, a fő szempont, melyből az egész ügyet meg kell ítélni (Helyeslés balfelöl) s melynek úgy a nemzeti, mint közgazdasági szempontoknak — bármily fontosak legyenek is különben — alá kell rendelni. És midőn a fegyvergyár alapíttatott, a minister ur a maga indokolásában is igy szólt: »ónálló és megfelelően berendezett fegyvergyár alapítása Magyarországon érezhető szükséggé vált már régen úgy általános állami szempontból, mint különösen a monarchia vedképességének biztosítása, fokozása érdekében.* Mihelyt azonban a kormány elismerte, hogy a monarchia védképessége veszélyeztetve volna, ha az egyetlen, ma fennálló fegyvergyár nem működhetnék, jogosan kérdezhetjük: megtett-e a kormány mindent, hogy e veszély be ne állhasson ? (Élénk helyeslés halfelöl.) Ettől a kérdéstől magunkat eltereltetni nem engedjük. Pedig a t. minister ur jelentése épen ezt akarja. Azt mondja: mivel a fegyvergyár fegyvereket szállítani nem tudott, „a társaság belügye volt sorsa felett intézkedni". Igaz, a társaság belügye volt, de kötelessége volt a kormánynak a társaságot minden tekintetben támogatni, hogy belügyeit úgy rendezhesse, hogy a monarchia véderejének érdekei megóvassanak. (Zajos helyeslés halfelöl.) Azért, hogy a fegyvergyár nem tudott bizonyos időben bizonyos számú fegyvereket szállítani, nem szűnt meg az az érv, mely a törvényhozást az 1888: II. törvényezikk megalkotására indította. Nem hagyom tehát magam eltereltetni a kérdéstől; pedig azt akarják az által, hogy úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a fegyvergyárat csak azért alapították volna, hogy abban a honvédség számára csináljanak fegyvereket. Nem; mi e fegyvergyárban akartuk megcsináltatni a honvédség fegyvereit, hogy ily fegyvergyárat egyáltalában alapíthassunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) A kormány különben félig meddig menthető volna, ha kiderült volna, hogy a gyártól egyáltalában soha sem várhatjuk a fegyverek előállítását. De ez nem történt meg s a minister ur maga is azt irattá ki a félhivatalos lapokban: nem forog fenn kétség a fölött, hogy a gyár idővel használható fegyvereket fog szállítani. És ha helyes volt a fegyvergyár létesítésének az az indoka, mely az 1888: II. t.-cz. indokolásában felhozatott: a kormánynak ma is kötelessége gondoskodni arról, hogy Magyarországon egy fegyvergyár fennállhasson, esetleg állami fegyvergyár crealtassék. Hogy e fegyvergyárnak a jövőben is volna munkája, ha a honvédség el is lesz látva fegyverekkel: kifejtem majd később. Ha tehát kérdezem: megtett-e a kormány mindent, hogy a gyár fennállhasson, erre határozottan nemmel kell felelnem. De hogy elhagyjam, t. ház, ezt az elvi álláspontot, a melyen ezt a kérdést első sorban tárgyalandónak tartom és ha elfogadom azt a szűkkeblű felfogást, a melyet a t. honvédelmi minister ur jelentésé1 en kifejez, midőn azt mondja, hogy a, fegyvergyár azért lett felállítva, hogy a magyar honvédeknek fegyvereket szállítson és miheht ezen kötelezettségének bizonyos időben nem bir eleget tenni, létjoga megszűnt, még ha erre az álláspontra helyezkedem is és teljesen elismerem azon súlyos felflősséget, melyet a t. honvédelmi minister urnak viselnie kell a tekintetben, hogy a honvédség háborús bonyodalmak idejében ismétlő fegyverekkel el legyen látva, még akkor is ki merem mondani, hogy a t. honvédelmi minister ur minden méltányosság nélkül járt el a magyar fegyvergyárral szemben. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t. minister ur azt természetesen tagadásba veszi s úgy jelentésében, mint annak idején, félhivatalos czikkekben úgy tünteti fel eljárását, mintha a legmelegebben támogatta volna a magyar fegyvergyár ügyét. De tekintsük meg csak azt, a mire a t. minister ur a legbüszkébb? Ez az, hogy, midőn a fegyvergyár 1890. január 1-én nem tudta megkezdeni a fegyverek szállítását, akkor