Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

334 486. orSBáiros Hlés doczemtfer 6-OD, pénteken. lb*í). sz'ott össze. Az egyik megint abban rejlik, hogy a gyár munkássága ép. olyan sikertelen volt augusztus havában, mint volt az év első feléiben, hogy megint csak ötven fegyvert tudóit készíteni, melyeket a szakértők megint használ­hatatlanoknak találtak, (Közbeszólás a szélsőbalról: Volt-e köztük magyar 9) még pedig nemcsak a magyar szakértők, a minister szakértői, hanem a társulat által kért bécsi tegye? bizottság is. És nemcsak azt találta e bizottság, hogy a fegyverek használhatatlanok, hanem azt is, hogy az az időpont, melyben áj és jó puskák lesznek készíthetők, meg nem .határozható. Tehát itt sem volt-meg az a biztosíték, melyre számíthatni kellett volna. Ez volt az első momentum. A második az volt, hogy épen azon percz­ben, midiin közegei csak ily biztosításokat nyújtottak neki, jött a steyri gyár azon nyilat­kozata, hogy többé nem várhat, hogy ha a minister szeptemberig meg nem köti vele a szer­ződést, kénytelen lesz más államokkal szerződni s igy később nem lesz képes a szükségelt fegy­vermennyiséget szolgáltatni. így tehát válasz­tani kellett, a két érdek közt: a honvédség és a gyár érdeke közt. Be volt bizonyítva, hogy ha nem akarja magát s a honvédséget annak kitenni, hogy két szék közt a pad alá essék, feltétlenül el kellett határoznia, hogy azon gyárnál vesz, mely szállítóképes. Ezek azon tekintetek, t. képviselőház, a melyek a pénzügyi bizottságot állásfoglalásában vezették és a melyek alapján kérem a t. házat, hogy jelentését elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) De még két kérdéséről kell szólanom, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik Szalay Imre t. kép­viselő ur határozati javaslata, a másik a magyar állami fegyvergyár kérvénye. Szalay Imre t. kép­viselő ur egy javaslatot adott be, a melynek az a czélja, hogy egy héttagú parlamenti bizottság küldessék ki annak megvizsgálására, hogy mi volt tulajdonképen a gyár bukásának oka? Minthogy ő ezen javaslatát csak nagyon felüle­tesen iudokolta.... Szalay Imre: Sehogy sem! Gr. Andrássy Gyula: Minthogy azt hiszem, hogy az erősebb indokok csak később jönnek és a nagy ágyuk csak később fog­mik elsüttetni, engedje meg a t. ház, hogy én is egy pár megjegyzésre szorítkozhassam. (Egy hang a szélsőbalon: Halljuk ä Ms ágyút! Derültség.) Szalay Imre t. képviselő ur azt mondja, hogy város- és országszerte azt beszélik, mintha a ministemek azért kellett volna a magyar fegyvergyárat megbuktatnia, hogy a -steyri gyárnál vehessen. Hát én kérdem, t. ház, liogy ilyen mende-mondák képezhetik-e a magyar parlament ténykedésének alapját í Pedig nuga at. képviselő ur azt mondja,, hogy ez egyszerűen mende-monda g.azt magáévá nem teszi Ugyan hová vezetne az, ha mi mindazokat.a különböző híreket, melyeket hallunk, ide hoziiók a parlamentbe? Én, azt hiszem, hogy egy parlamenti bizottság kiküldéséhez szükséges, hogy azon gyanuokok elég objectiv támpontot szolgáltassanak arra, hogy egy indokolt vádat képezhessenek; de oly inenrie-mondák, melyekről a képviselő ur maga mondja, hogy azokat magáévá nem teszi, ennek alapját nem képezhetik. Ily alapon fölösleges, sőt káros volna az intézkedés, káros volna azért is, mert meg vajryok győződve, hogy ered­ményre nem jutnánk. Az eredmény legfeljebb az lenne, hogy azon mende-mondákat, a melyek most a maguk helyén, a borbély-üzletekben"és ? korcsmákban vannak, átültetnek ide a parla­mentbe és olyan súlyt kölcsönöznénk nekik, a minővel önmagukban nem bírnak. Csatár Zsigmond: A borbély is ember!; (Derültség balfelöl,) Gr. Andrássy Gyula: Azt mondtam, hogy ez az eljárás czéihoz nem vezetne; ezt akarom röviden indokolni, (Halljuk! Halljuk!} még pedig azon egy indokkal, melyet most a t. ház figyelmébe ajánlok. Azon kérvény, melyet maga a társulat a házhoz benyújtott, a többek közt ezt mondja (olvassa): „A cső és puskaagy gyártására szükséges gépek szállítását a Grreen­wood és Batley leedsi czégre ruházta át kizárólag és e czég késedelmének tulajdonítandó, hogy a szerződési határidők betarthatók nem voltak." Már most kérdem: mit fogna mondani az á hót modern bölcs, a kiket innen a kérdés meg­vizsgálására küldenénk, mit fogna elérni, midőn maga a társulat constatálja és minden, az ügybe beavatott tudja, hogy a hiba Angliában történt, hogy ottan történtek technicai baklövések. Szeretném tudni, hogy azon kérdést, tudniillik, hogy mik ezen hibák és mik azoknak okai, mikép fogná egy parlamenti bizottság itt Buda­pesten constatálni. Méltóztassék elgondolni, hogy ezen ügy fonalai London, Berlin, Bécs és Steyren keresztül fűződnek Budapestig; hogy fogná tehát ezen parlamenti bizottság itt a ház­ban felderíteni azon tényeket, melyeknek követ­kezménye a szerencsétlen bukás. Azt hiszem, hogy ezen bizottságot majdnem elkerülhetetlen­fiaskónak tennők ki; azért kell kérnem a t. házat, hogy álljon el ettől az eszmétől. Sokkal czél­szerübb azon út, melyre a pénzügyi bizottság mutat, mikor azt mondja,, hogy a magyar állami fegyvergyár eszméjét, melyet most meg akar­tunk valósítani, ne ejtsük el; midőn azt mondja, hogy foglalkozzunk azzal, hogy a jövőben egy ilyen állami fegyvergyárat állítsunk fel. (Élénk

Next

/
Oldalképek
Tartalom