Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

Alá. orszftgos ülés 4eczeml|>er 5-én, péutektsu. lí»iM>. 335 helyeslés jobbfelöl,) Nem mondja a pénzügyi bizottság azt, nem ajánlja, hogy a jelenben, most állítsuk fel; (Félkiáltások a bal- és szélső­balon: Ez a baj!) ez épen nem baj! Nem mondja azért, mert tudjuk, hogy most puskára nincs szükségünk; nem tudjuk, hogy mikor lesz és nem tudjuk, hogy minő puskára lesz szükségünk, telsát vaktában egy fegyvergyárat felállítani nem lehet; hanem azt mondja és erre megy ki kívánságra, hogy mikor újra lesz szükség fegy­verre, akár azért, mert a mostaniak megrom­lottak, akár pedig, mert egy új felfedezéssel állunk szemhen, hogy akkor ne legyünk kény­telenek külföldön keresni puskákat, hanem akkor már álljon rendelkezésünkre egy magyar állami fegyvergyár. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elfogadásra ajánlom a pénzügyi bizottság jelentését. Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólani. (Halljuk I Halljuk !) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: T. ház! Nem lehet szándékomban már e perezben érdemlegesen szólani a tárgyhoz, mert a mi a magam részéről előadandó volt, azt egyrészt jelentésemben előadtam, másrészt a társasai? választmányának a közgyűléshez inté­zett jelentéséből is tudomása van a t. háznak a dolog állásáról. En tehát bevárom a t. kép­viselő urak felszólalásait, hogy később — a ne­talán szükséges — felvilágosításokat minden irányban megadhassam. (Általános helyeslés.) De szükségesnek tartom egy kérést intézni a t ellenzékhez, mely éhből áll: (Halljuk!Hall­juk!) Ugyanis az utóbbi időben ugy az ellen­zéki sajtóban olvastam, mint a t. képviselő urak egyikének-másikának rejtélyes kijelentéseiből azt vettem ki, hogy bizonyos gyanúperrel élnek, nem tudom milyen irányban. (Halljuk !Halljuk!) Én szükségesnek tartom, hogy minden gyanú eltávolitassék, hogy mindent tisztán lássunk .(Általános helyeslés.) Épen azért biztosíthatom a t. képviselő ura kat, hogyha bárki részéről netalán incorrect­ségek történtek volna, a miről most tudomásom nincs s ha azok megbízható források alapján tudomásomra hozatnak, azokat, a mennyiben a megtorlás hatalmamban áll, meg fogom torolni s a törvény egész szigorát fogom ellenök alkal­mazni. {Általános helyeslés.) Azonban kérem, hogy ihy gyanúsításokkal, a melyek be nem bizonyít­hatók, ne méltóztassanak élni, (Helyeslés a jobb­oldalon, nyugtalanság a szélsőbalon.) Ezt elmondani szükségesnek tartottam, újból is kérve a t. kép­viselő urakat, hogy oly ezélból, hogy a dolog minden oldalról kellőleg felvilágositassék, min­dentj a mit csak tudnak, elmondani méltóztassa­nak. (Helyeslés jobbfelől.) , Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! ; Polónyi [Géza: T; ház! Szinte köteles­ségemmé válik, hogy a t, honvédelmi minister urnak ezen appel-jére. röviden válaszoljak. (Hall­juk!) Magában véve szokatlan dolog a parla­mentben és a parlamenti tanácskozások komoly­ságának érzéke iránti hiányra vall, ha egy minister feláll és provocálja az ellenzéket, azt mondván, hogy mondjon el minden, a mit tud. (Helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Hát először azt kérdem, hogy miért nem mondja meg a minister ur mindazt, a mit ö tud ? (Helyeslés és derültség a szélsőbalon) Vagy szabad a t. minister urnak feltételezni, hogy mi olyasmit is elmondunk, a mit nem tudunk? B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Igen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni, ez gyanúsítás! (Ugy van! Ugy van! a széhőbal­oldalon.) Á ki, t. ház, a maga számára azt kö­veteli, hogy ő ne gyanusittassék, hanem csak valódi tények felhozása tételeztessék fel róla, de a maga számára megengedhetőnek tartja egy egész parlamenti párttal szemben azt a gyanú­sítást kimondani, hogy olyasmivel fogják vá­dolni, a mit nem tudnak, ezt első sorban hatá­rozottan vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Meg fog a t. minister ur győződni, hogy felszólalásom az objectivitas keretén belül miarad és teljesen közömbös reám nézve, hogy vájjon felhiv-e a minister ur, hogy mondjam meg, a mit tudok: elmondom, a mi nekem tetszik; el­mondom, a mit jónak látok és e parlamenti sza­bály alól a t. minister ur, ha akarná is, nem emancipálhatna. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezen incidenssel végezve, rátérek a kér­désre. (Halljuk! Halljuk!) . • Egy jelentés fekszik előttünk, t. ház, nincs fekete keretbe foglalva, de tényleg mégis gyász­jelentés. 1867-ben köttetett, bár legitim, de nem szerelmi, 27 év óta meddő házasságból szárma­zott, de csecsemő korában kimúlt fegyvergyár megszűnéséről van szó. (Felkiállások jobbfelől: A fegyvergyár 1887-ben, nem 186?'-ben keletkezett !) A magyar fegyvergyár eszméje és annak törvénybe iktatása iránt rendkívül nagy várakozással volt a nemzet, sokat vártunk tőle, mindenkinek fájt, hogy elbukott. A csecsemő hulláját körülállja a közön­ség és senki sem akarja elhinni, hogy termé­szetes halállal múlt ki. Sajátságos módon kelet­kezett egy közvélemény, a melynek az a fel­fogása, hogy ezt igazán megfojtották es pedig megfojtotta az, a kit azért hívták a csecsemő bölcsőjéhez, hogy életéről gondoskodjék és min­dent tegyen meg, a mi a csecsemő életére szük­séges: megfojtotta maga a bába. (Derültség a szélső

Next

/
Oldalképek
Tartalom