Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

425. országos ülés derstemVr 5-én, pénteken. 1890. 333 Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Gr. Andrássy Gyula előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel azon érdeklődésre, melyet a ház t. tagjai e kérdés iránt eddig is tanúsítottak, fölösleges munkát végeznék, ha azon adatokat, melyeket a minister ur jelentésében kifejtett, most részletesen ismételném. Azt hiszem, hogy a ténykérdés ismeretét feltételezhetem s azért, t. ház, egyenesen áttérek arra, hogy a pénzügyi bizottság álláspontját és azon jelentését indokoljam, melyet az a ház asztalára tiszteletteljesen letett. A kérdés, a mely a pénzügyi bizottság előtt állott, az volt; vájjon a minister ur helyesen járt-e el a fegyvergyár ügyében 8 ezen eljárásában megfelelt-e a nemzet érdekeinek: igen-e, vagy nem? Hogy e kérdésre választ adhassunk, mindenek előtt tisztába kellett jönni azzal, hogy mik voltak azon vezérelvek s irányadó szempontok, melyeknek a ministert a ténykedésében vezetniök kellett s melyeknek kritikánkban minket is kell vezetni. (Sálijuk! Halljuk!) A döntő s mérvadó tekintetnek, azt hiszem, mindenesetre a honvédség harczképességének kellett lenni (Helyeslés jdblfélöl) és semmi esetre és semmi körülmények közt sem volt szabad honvédségünket kitenni annak, hogy a megpróbáltatás napján, háború esetén, rosszabb fegyverekkel legyen ellátva, mint a milyenekkel véderőnk többi része: a közös hadsereg lett ellátva. (Helyeslés jobbfelöl.) A második érdek, a melyet szintén szem előtt kellett tartani, a magyar fegyvergyár megalakulása és prosperálása volt. Ezen érdek előmozdítása és biztosítása czéljából a ministernek szintén mindent meg kellett tenni, a mig ezen érdek ellentétbe nem jött azon másik, fontoäabb érdekkel. Eddig mennie kellett; de ennél tovább mennie nem volt szabad. Addig mennie kötelessége volt; de tovább menni nagy bűn lett volna, a melyet senkinek s legkevésbé a honvédelmi minister urnak szabad elkövetni. (ügy van! jobb felől.) Az egész kérdés lényege abban rejlik, t. ház, vájjon volt-e tényleg ily ellentét e két érdek között: igen vagy nem? s lehetett-e azokat kiegyeztetni.: igen vagy nem? A közös hadsereg 1890-ben lett ismétlő fegyverekkel ellátva; a minister ur tehát felelősségének mintegy végső határáig ment, midőn a honvédség részére töiténendő szállítás végterminusát 1892-ig nyújtotta ki. Idáig is csak ugy mehetett, ha feltétlen bizonyossággal számíthatott arra, hogy azon csapatok, melyeknek a hadrend szerint első sorban kell egy esetleges háborúban az ellenség elé vonulni, 1890-ben el pssznek már látva ismétlő fegyverekkel. Azon szerződési föltételek tehát, (Halljuk! Halljuk!) hogy 1892 ben az egész honvédség, 1890-ben pedig annak első sorban harezba menők zöme legyen ismétlőfegyverekkel ellátva, oly bensőleg volt honvédségünk érdekével összekötve, hogy azon változtatni nem lett volna szabad, mert az oly „noli me tangere" t képezett, a melynek további elodázása ellenkezett azon kötelességgel, melyet a honvédelmi minister urnak első sorban kell szem előtt tartania. Mellesleg megjegyzem, hogy íez a fegyvergyári rész vény társulatnak mindjárt a szerződéskötéskor tudomására adatott. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek alapján az első kérdés, a melyet feltettem, hogy tudniillik a minister ur megfelelt-e kötelességének? két praecig kérdésre osztható és pedig arra, hogy vájjon 1890. júniusban, mikor a minister a szerződést felbontotta, számíthatott-e arra, hogy ellenkező esetben, ha tovább is szerződési viszonyban marad, a gyár képes lesz a szerződésileg biztosított munkák mennyiségét még az 1890. év folyamában szállítani, igen-e vagy nem? A második kérdés az, hogy, mikor augusztusban a tartalék-fegyvereket szintén a steyri gyárnál rendelte meg a minister, volt e feltétlen | biztosíték arra nézve, hogy ha ezt nem teszi, j megtarthatja-e a gyár azt a végterminust, melyet, | mint mondom, elhalasztani nem lehetett? Es itt nem elégedhetett meg a minister ur ! avval a lehetőséggel, reménynyel, hittel, hogy í meg fogja tarthatni, mert tudjuk, hogy hinni annyi, mint nem tudni; neki pedig tudnia kellett feltétlen bizonyossággal, hogy a gondozására bízott ''nemzeti magyar hadsereg nem fogja a mostoha gyermek szerepét játszani. Ebben kétséget nem tűrhetett. Feltétlen biztosság előtt kellett állnia. így feltéve a kérdést, az első kérdésre megfelelnek a tények. Júniusig, tehát az első év feléig, mimán az első terminus hat hónappal elruult, a helyett, hogy 24.000 fegyvert szállított volna a gyár, mint kötelessége volt, csak húszat szállított i s a szakértők ezeket is használhatatlanoknak j nyilvánították. Megfelel a kérdésre még az, hogy mikor júniusban a minister azt a kérdést intézte a gyárhoz: képes lesz-e a júniusig megnyújtott terminust betartani ? a gyár megint azt felelte, hegy nem lesz képes. Megfelel tehát a kérdésre a gyár munkásságának teljes sikertelensége. Júniusban tehát a minister nemcsak nem lehetett arról meggyőződve, hogy a gyár képes lesz a szállításra, hanem minden valószínűség szerint fel kellett tételeznie és az eddigi tapasztalatok után azon conelusióra kellett jönnie, hogy nem lesz képes A második kérdésnél két momentum ját-