Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-424

320 424. országos 0!és deezení ünnepélynek hivatalos jellege nincs, a kormány ott nem köteles megjelenni. (Élénk éllenmondásólc , a szélsőbalon ) Ugron Gábor: Mikor a tizenhármat felakasztották, az hivatalos jellegű volt. (Igás! Ugy van! a szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék beszéd közben egész elmefuttatásokat tartani, mert igy a szónok nem beszélhet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) B. Fejérváry Géza honvédelmi ininister: Még Beőthy Ákos t. képviselő urnak egy kijelentésére tartozom válaszszák (Halljuk! Hall juh!) 0 azt mondta, hogy a véderővita alatt bebizonyult, hogy mily tátongó Ur van a hadsereg és a nemzet közt. EOÖtiiy Ákos: Közszelleme közt! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ezt a felfogást a t. képviselő ur talán megtalálja az ellenzéki sajtóban; de méltóztassék az országban körülnézni, ott ezt az ürt nem fogja megtalálni sehol. (Miénk éllenmondásólc a hal- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék költségvetésemet elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: T. képviselőház! A ministerelnök uitól azt vártam volna, hogy Ugron Gábor nagyszabású beszédére, (Ugy tan! Ugy van! a szélsőbalon) a mely ezen monarchiának, a dynastiának és Magyarországnak legfontosabb kérdéseit ölelte fel, válaszolni fog. Lehetetlennek tűnt fel előttem az, hogy midőn valaki a kép viselőházban arra utal, hogy ezen monarchiának és Magyarországnak sorsa a dynastia sorsával egybeforrva azon viszonyoktól függ, melyek a katonai kiképzésijén, a hadseregnek egész öszszealkotásában, nevezeteden vonatkozással a hon védségre is s a haderőnek a nemzettel való összefüggésében nyerik kifejezésüket, hogy ezekre a nagy dolgokra a ministeriu urnak semminő válasza ne legyen, hanem hogy csak aprólékos részletekkel feleljen az ilyen kérdésekre. (Ugy van! Ugy van! balfdői.) T. képviselőház! Az osztrák-magyar monarchia 18G6-ban kezdődött; született egy háborúban, azelőtt sem mint közjogi fogalom, sem mint nemzetközi fogalom ilyen minőgégében nem létezett. Az ISOG-ban egy háborúban megalakult és megszületett osztrák-magyar monarchia a kiegyezésben és az akkor megalkotott közjogi alapokon nyerte állami tormáját. Már most, t. képviselőház, lehet valaki azon vélemény! :en — mint a ministerelnök ur a minapában kifejezte — hogy ezen közjogi alap változatlanul fentirtandó, mert jó; lehet valaki azon véleményben, hogy ezen közjogi alap úgy, a mint van, nem tökélet s ugyan, de fen tartandó mint törvény és nemzeti irányban fejlesztendő, a ruiut >er4-én, esittörtSköii. 1«!K1. vallom én; és lehet azon véleményben, hogy az a közjogi alap rossz és egészen átváltoztatandó odáig, hogy annak intézményei: delegatio és hadsereg, eltöröltessenek. De bárminő nézetből induljunk is ki, nem fogunk változtatni azon a tényen, hogy azon az alapon, melyen a monarchia 1866-ban. felépült, az meg fog állani a jövő háborúig. Azt gondolom, hogy erre ezélzott, mert hiszen ki is mondotta, Ugron Gábor, midőn a jövőnek képét rajzolta az igen t, kormány elé. Igeuis addig, mig a jövő háborúban ezen monarchiának sorsa újra eldől ... Thaly Kálmán: Megint Königgrätznél? (Mozgás jobb felől.) B. Kaas Ivor: Azt én nem tudom . . . addig — mondom — egy nagy feladat vár ezen kormányra és minden kormányra. E feladat pedig az, hogy a. nemzetet előkészítse politikailag és katonailag arra a nagy háborúra, a mely a monarchiának nemcsak hadügyi szerencséje, és szerencsétlensége, hanem egyszersmind államjogi form itiója, egyszersmind léte, existentiája fölött dönteni fog

v (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha ez a nagy feladat áll a kormány és a parlamentek előtt, akkor lehetetlen, hogy egy minister, egy államférfiú s egy kormány, melynek a katonai kérdések kezébe adattak, ne gondolkozzék azon, hogy mi módon fejleszsze azt a haderőt úgy, hogy az a nemzetnek összes erejét magában foglalni képes legyen, politikai, erkölcsi és mathematikai, vagyis technikai erejét egyaránt. A nagy áldozatokból, t. ház, a melyeket a nemzet a véderő törvénynyel hozott, melyet megalkotott és a milliókkai, melyeket kiadott, meggyőződhettünk mindnyájan, hogy a katonai technica szempontjából minden előkészület megtörtént arra, hogy az az új háború, a mely a monarchiát létében fenyegeti, bárhonnan jön a vihar, ne találja ezt előkészületlenül. A nemzeten nem múlott, hogy a kormánynak meg ne adjon minden eszközt arra nézve, hogy Magyarország és a monarchia győzelmesen kerüljön ki a jövő nagy háborúból, (Igaz! Ugy van! a balés szélsőbalon) hogy a hadsereg, úgy a közös hadsereg, mint a honvédség, azon nagy áldozatuk árán, melyeket emberlen és pénzben a nemzet viselt és visel, a tökélynek igen nagy fokára emeltessék. Állítják sokan,, kétségbe nem vonom én, sőt hiszem és remélem, hogy ezen hadsereg harczkép 'sségben a többi nemzeíek hadseregével egyenlő s a többi nemzetek hadseiegével való küzdelemben győztes lehet. (Hulljuk! Halljuk,!) De ki biztosítja a t. kormányt, ki a nemzetet arról, hogy ez igy is lesz? Minden háborúban két esély fordul elő: vagy győzünk, vagy vesztünk, (Derültség jobbfdól. Halljuk! Halljuk! balfdől.) Már most, t. képviselőház, ne iuéltózta*-