Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-424

424. országos ülés deczember 4-én, csütörtökön. 1890. 321 sanak türelmetlenkedni, mert ezek oly elméleti fejtegetések, melyeknek a mostani gyakorlati politikára nagy visszahatása kell, hogy legyen. Ha győzünk, mi lesz a hazából, annak közjogi állapotából? Mi lesz az osztrák-magyar monarchia jövendő fejlődése, ha a győzelmet egy olyan hadsereg aratta, a mely hadseregben és annak intézményeiben a magyar közjog nem találja kifejezését? (ügy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És ha annak intéző köreiben a hagyományos szellem egy egységes osztrák monarchiát igenis ismer, de nem ismeri el a magyar államjognak és parlamentarismusnak hatályát? (Ugy van! a szélső "baloldalon) Gondolják-e önök t. államférfiak, hogy a monarchiának egy ilyen szerenesés és nagy győzelme után visszahatás nélkül mariid ezen jövendő háború a monarchiának belső alakulására? Én meg vagyok győződve magamban, hogy a visszahatás be fog következni és bekövetkezhetik két irányban: vagy Magyarország előnyére, vagy Magyarország hátrányára. Magyarország előnyére akkor, ha abban a háborúban a magyar hadsereg, a magyar csapatok, a magyar honvédség, a magyar tábornokok vitték előre a győzelemnek lobogóját; Magyarország előnyére, ha egy oly államférfiú ül a ministerein öki székben, tanácsait adván a királynak, ki a nemzetnek jogait és érdekeit a koronánál teljesen és tökéletesen meg tudja védelmezni, érvényre tudja juttatni, egyetértésben a nemzet közakaratával. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De ha ilyen veszélyei vannak egy győzelemnek, micsoda veszélyei lehetnek akkor egy vesztes háborúnak ? Nem akarom e veszélyeket rajzolni, nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy micsoda nemzetiségi viszonyok vannak ott túlnan Austriában és micsoda területváltozások lehetnek Európa mappáján egy oly háború következtében, mely ránk vesztes. Hanem azt igenis akarom kifejtem, hogy akkor ismét ott állunk Magyarországon, hogy mi azt a közjogi alapot, melyet 1867-ben lefektettünk, változatlanul fenn nem tarthatjuk és ismét nagy és tegyük fel, önállóságunkra nem kedvezőtlen átalakítása a viszonyoknak válik szükségessé. S hol van az a hadsereg, mely a szerencsétlenségben Magyarországot fentartsa ? Hol van az az államférfiú, ki a szerencsétlenségben a dynastiának és Magyarországnak elválaszthatatlanul egybeforrt érdekeit megóvja és megmentse, a mi még a catastrophából megmenthető? Ezt egy oly kormány, mely a politikai feladatoknak teljes magaslatán áll, láthatja előre és előkészítheti; de nem készítheti elő akkor, ha a nemzettől az önvédelem eszközeit megtagadja, (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon) ha a nemzetet nem neveli katonaságra; ha a nemzetnek KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XX. KÖTET. nem ad sem ágyút, sem műszaki csapatokat, sem magyarokat a hadsereg vezetésére, legyen az közös, vagy legyen az honvédség; és ha a kormány húsz esztendőt és ennél többet el hagy múlni, a nélkül, hogy összehozza a nemzetet testben-lélekben azzal a hadsereggel, mely hivatva van e nagy feladatokat egyszer keresztülvinni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A viszonyok Európában békések egy mesterséges diplomaíiai szövetség által; de hogy meddig maradnak békések, arra nézve más garantia nincs, mint az, hogy meddig lesznek a hadseregek az új fegyverekkel^ és füst nélküli lőporral teljesen felszerelhetők. Önök nem tudják megmondani, megérjük-e egy másik nagy háború nélkül ezen század végét, azért azt mondom: siessenek a magyar nemzetnek megadni az önvédelemnek minden eszközét! (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Gr. Csáky Kálmán: T. ház! Nem volt szándékomban ennél a vi'ánál szót emelni; de miután a közös hadsereget megtámadták, kötelességemnek tartom, mint annak volt tagja, a közös hadsereg védelmére felszólalni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon és félkiáltások: Senki sem támadta meg!) A felszólalt képviselő urak egyike felhozta, hogy a közös hadseregben nincs bizalma és hogy csakis a honvédségben bizik. Ha a háborút értette a t. képviselő ur, akkor meg lehet győződve, hogy a közös hadsereg ép ugy meg fogja védelmezni a trónt és a hazát, mint a honvédség. (Ftlkiáltások a szélső baloldalon: Senki sem tagadta! Nagy zaj!) Ha pedig mást értett, akkor meg lehet győződve, hogy azt a honvédségnél ép ugy nem fogja megtalálni, mint a közös hadseregnél. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mi az? Nagy mozgás.) Azt én nem tudom, hanem meg fogja magyarázni ezt az, a ki mondta, (Nagy zaj és mozgás balfelöl.) A germanisatióról is volt szó. Én a közös hadseregben hosszú ideig szolgáltam, de engem nem germanisált senki. Látok ebben a házban igen sok urat, kik a közös hadseregben szolgáltak s nem tapasztaltam rajtuk, hogy germanisáltattak volna. (Nagy zaj a szélső baloldaloji.) Csak az germanisálódott a közös hadseregben, a ki maga akarta s a kiben oly kevés lelki erő volt, hogy nem birt — ha erről ugyan szó lehet — a germanisátiónak ellentállni, de a kire e czélból különös befolyást senki nem gyakorolt. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hisz maga a honvédelmi minister magyarul sem tud! Derültség a szélsőbalon.) Hallottam említeni a hagyományos szellemet is. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) A hagyományos szellem a közös hadseregben jó (Nagy zaj balfelől) és maradjon az csak olyan. (Nagy derültség a szélsőbalon.) A hagyományos 41