Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

42$, ersiágos ülés deczemoir 3-áu, szerdán. 1890 £91 ur a Ludovika-akadémia tőke- és kamatálladé­kára vonatkozó kimutatást, kitüntetvén, [hogy a Ludovika általános alaptőkéje az 1889. év segé­lyével 1,450.377 írt 83 krt tett, ennek 1889. évi tiszta jövedelme 80 370 frt 397* kr. volt, a magánalapítványok tőkéje pedig ugyanakkor volt 1,815.867 frt 2 kr., évi kamatjövedelme pedig 91.267 frt 9 kr. Ezekben röviden felsoroltara azon főbb moz­zanatokat, melyeket szükségeseknek tartottam a t. ház elé terjeszteni ezen első jelentéire vonat­kozólag. A második jelentés vonatkozik azon 120 állami alapítványi hely mikéuti betöltésére, me­lyek a közös hadsereg tisztképző intézeteiben magyar ifjak részére vannak rendszeresítve. Ezen jelentés az 1882 : XXV. t.-czikk 7. §-a értelmében lett előterjesztve és ugy a pénzügyi, mint a véderőbizottsághoz előzetes tárgyalás végett utalva. Mind a két bizottság meg­győződött-arról, hogy ezen jelentésben kimerítő kimutatás foglaltatik mindazon mozzanatokról, melyek ezen állami alapítványi helyek mikénti betöltésére és adományozására vonatkoznak, továbbá kimerítő tájékozást nyújt a növendékek kiképzéséről és előlialadásáról. Végül pedig ki­mutatja, hogy a 120 magyar állami alapítványi helyen 127 magyar ifja van elhelyezve, még pedig 113 egész díjmentes helyen. 14 pedig féldíjmentes helyen. Ajánlom mindkét jelentést a pénzügyi és a véderőbizottság nevében a t. ház­nak tudomásvételre. (Helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! Engedtessék meg nekem először bevallanom, hogy nem voltam sohasem katona és igy e tárcza költségvetésé­nek tárgyalása alkalmával annak érdemleges megbirálásától, miután szakértő nem vagyok, lehetőleg tartózkodni akarok, haneni egy, a költ­ségvetésen kivül álló, de nézetem szerint igen fontos, ha nm is épen szakszerű tárgygyal kívánok foglalkozni. (Halljuk I Halljuk ! a szélső baloldalon.) Mióta e parlament tagja vagyok, 16 év óta, sok mindenféle vihart láttam itt lefolyni, sokféle tünetet észleltem, de egyetlen tünet sem bilincselte le annyira figyelmemet, mint az, hogy •Magyarország honvédelmének vezetésénél és kü­lönösen a ministerben bizonyos szellem uralko­dik, a mely minden egyéb, csak nem magyar. (ügy van! szélső lalfélől.) Megengedem, t. ház, hogy a honvédelmi minisíer urnak rettenetesen szerencsétlen keze van; hogy még akkor is, midőn esetleg jót akar tenni, ezen jóakarata ha­tározottan rossz irányra téved. (Derültség a szélső baloldalon.) Erre nézve csak néhány esetet akarok fel­hozni. Ott van a véderővita a azon kivül szám­talan eset, melyeknek egyenkinti felsorolásával nem akarom untatni a t. házat, hanem csak néhányra szorítkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Az előbbi honvédelmi ministerek idejében, a boldogult Szende vagy Ráday ministersége alatt, nem észleltünk mi olyan tüneteket, a minőket a jelenlegi t. honvédelmi minister ur ministersége alatt tapasztalunk. Nem történt meg akkor, t. ház, az, hogy a fekete sárga zászló jelző lobogóként használtatott volna; nem történt meg, hogy azokat a magyar tábornokokat, kik 1848 ban a hazáért életüket koczkáztatták, <<!yan tömege­sen nyugdíjazták volna, mint a t. minister ur idejében. Ezek közül elég nekem egyetlenegyet megneveznem : az öveg; Máriássy tábornokot, a, kiről a minister ur egy interpellatióra adott válaszában azt mondotta, hogy épen aggkora iránt való tekintetből nyugdíj íztatott; nekem pedig van szerencsém őt ismerni az utóbbi 4—5 év alatt és azt látom, hogy ő minden tekintetben erősebb ember, mint maga a minister ur. (Élénk derültség.) Szólhatnék, t. ház, arról is — s ezt komo­lyan és határozottan mondhatom, szivem legmé­lyebb fájdalmával teszem — hogy ezt a szel­lemet, mint a legközelebbi eset is mutatja, a minister ur teremtette az országban. Ott volt Arad városa a vértanuk szobrának leleplezési ünnepélyessége. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) Ha végigtekintünk a- világ glóbusán és elkezd­jük a íöld legkevésbbé művelt s legkevésbbé előre­haladt népeinél és felmegyünk egészen az esz­kimókig és a Congó-négerekhez Afrikába, biz­tosíthatom a t. házat, hogy ezeknél is megtaláljuk azt, hogy ugy énekeikben, mint regéikben dicsőítik őseiket és vértanúikat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) És mi történt a mi hazánkban? Volt-e ott hivatalosan képviselve a honvédelmi minister ur? Vagy volt-e ott képviselve csak egyetlen egy honvéd is? Pedig ezt, már csak megtehették volna, hogy képviselve legyenek az ünnepélyen; mert 1848-ban honvédek véreztek el s azoknak köszönhető, hogy ma még honvé­dek léteznek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Avagy talán akad az országban bárki is, a ki elhinné, hogy t. elnökünk betegsége miatt nem mehetett le az ünnepélyre? (Zaj.) Megengedem, ez lehet, nem kételkedhetem benne; de hogy a közvéle­mény nem igy hiszi, azt el lehet, ugy hiszem, itt is mondani. Miért nem ment el az ünnepélyre a minister­elnök ur? Emlékezzék vissza a ministerelnök ur arra, (Halljuk! Malijuk!) hogy, midőn egy vér­tanúnak, Batthyányi Lajos holttetemeinek átszál­lítása történt, az akkori ministerelnök, gróf An­drássy érezte és tudta, hogy neki kötelessége ezen az ünnepélyen jelen lenni. Nem volt tehát 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom