Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-423
292 128, országos ülés deczember t-án, szerdán. 1890, a ministerelnök úrban az a kötelességérzet, hogy ez ünnepélyt akként fogja fel, mint előde az említettem alkalommá]. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Szomorú ez, t. ház s én e tünetet azon szellemnek tulajdonítom, a mely a honvédelmi minister úrban létezik. Egy újonnan választott képviselőtársam a véderővita napjaiban választóinak azt mondotta, hogy a véderő-javaslatnál a honvédelmi minister Tisza Kálmánnak rossz szelleme volt. Ordögüzésekről beszélünk, t. ház s az a sajátságos, hogy az ördögöt kiűztük, de a szellemét itt hagytuk. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Elnök." Az egyik képviselő a másik iránt kifejezéseiben mégis bizonyos figyelemmel tartozik. (Helyeslés.) Szalay Imre: Ezelőtt 14 évvel felszólaltam egy iaterpellatiómban azért, hogy a t. ministerium intézkedjék az iránt, hogy a mint az más polgáriasult államban, például Angliában is történik, a katonaság szolgálaton kivül ne viseljen oldalfegyvert; mert hisz napirenden van az, hogy — a mint nem régiben az egri eset is mutatta — e szolgálaton kívüli fegyverviselés folytán a polgárok testi épsége veszélyeztetve van. Egész legio példát lehetne felsorolni, mely mind abban találja alapokát, hogy a katonaság akkor ÍB, mikor béke van és nincsen szolgálatban, mégis oldalfegyverrel jár. Itt is nyilvánul az a hagyományos szellem. Azt hiszik, hogy ha valakinek kard van az oldalán, az emeli tekintélyét. Pedig én a polgárok között, akár katona, akár civil, különbséget tenni nem tudok. Midőn ez interpellatiót tettem, Tisza Kálmán volt ministerelnök ur azt mondta, hogy ő is óhajtja az oldal fegyver viselésének megszűnését, de ily rögtönözve nem lehet e tárgyat elintézni. Ennek 14 éve s máig sem történt ez irányban semmi. Pedig hogy a dolog könnyen kivihető, mutatja az, hogy a katonatisztek a fürdőhelyeken nem járnak oldalfegyverrel s nem tudom, hogy ebből eddig valamely tisztre nézve baj származott volna. E hagyományos szellem nyilvánulását látom abban is, hogy a honvédség vörös zsinórját újabban feketére akarják átváltoztatni. E hagyományos szellem, mint felhő lebeg az egész országon és senki sem gondol arra, hogy e felhőt szét kellene oszlatni, hogy tiszta eget lássunk. A Hentzi-szobrot még most is ott látjuk Buda-várában. A citadellát le fogják ugyan rombolni, de tán csak 10 év múlva; mert bizonyos, hogy az ez iránt folyó tárgyalások rengeteg hosszú ideig fognak nyúlni. Én a honvédelmi ministerí a legnagyobb .magyarnak szeretném, mert hisz az ő nemmagyarsága nemcsak a visszaélések egész özönét, hanem a hazát is veszélyeztetheti. Én nem tudok bízni a t. minister úrban már azért sem, mert a legutóbbi tények is azt bizonyítják, hogy vagy nem fogja fel jól helyzetét, vagy bizonyos erkölcsi kényszer alatt nem tehet máskép, mint a hogy tesz. A fegyvergyár ügyére czélzok. Meglehetősen kényes a thema és a parlamenti routine igen nagy mértékére van szükségem, hogy e kérdést ugy tárgyaljam, a hogy kell. De elhallgatnom még sem lehet. Mindenütt a társaságokban, falun ép ugy a malom alatti politisálás közben, mint városokban, a fegyvergyár ügye van napirenden. Ehhez oly commentárokat fűznek, melyeket szeretnék a maguk tiszta meztelenségében látni: vájjon mi igaz és mi nem igaz bennök? Azt beszélik, hogy a fegyvergyárnak a steyeri fegyvergyár miatt kellett megbuknia, mert ebben oly magas körök vannak vagyonilag érdekelve, a kik iránti rettenetes hódolatnál fogva kénytelenek voltak közbelépni és az egész magyar nemzeti intézményt elejteni. Ezt mondják mindenütt és én kénytelen vagyok ezt constatálni. (Halljuk! Halljuk !) Mikor a t. kereskedelemügyi minister urat — ha nincs is jelen, de megezáfolhat, hanem igaz — valaki figyelmeztetette, hogy hogyan mer oly rettenetesen törni a dunagőzhajózási társulat ellen, mikor ő Felségének 4 milliónyi actiája van, akkor a minister ur azt mondta, hogy ahhoz semmi köze. Azt óhajtanám, hogy a honvédelmi minister ur is, ha valaki onnan felülről — mert azoknak a köröknek, melyek Bécsben vannak, egy mozdulata elegendő, hogy megfélemlítse azt, ki nem áll erősen a lábán — figyelmeztetné, hogy a steyeri fegyvergyárnál magasabb körök vannak érdekelve, szintén azt felelné, hogy semmi köze hozzá. Bocsánatot kérek, hogy ennek hangot adtam, de képviselői kötelességemnél fogva kénytelen voltam szóba hozni azért, hogy megtudjuk, mi igaz van ezekben a hírekben. És épen azért, mert meg akarom tudni, mi volt az ok arra, hogy a magyar fegyvergyár elejtessék, ítéletemet felfüsrííesztem, hanem kérem a következő határozati javaslat elfogadását, hogy azután ahhoz képest a megejtett parlamenti vizsgálat után hozzászólhassunk az ügyhöz (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): Miután úgy nemzetgazdasági, mint védképességi tekintetben az országnak fegyvergyárra feltétlenül szüksége van és a felállított fegyvergyár eddig még ki nem derített indokból a bukás örvényébe sodortatott, a képviselőház kiküld egy pártküiönbség nélkül 7 tagból álló bizottságot, mely, megvizsgálva a bukás alapokát, erről a t. háznak jelentést tesz. Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök:
