Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

274 *22. or*zágo* ülós deez hogy telekkönyvi és segédhivatalokban rendesen rabok vannak alkalmazva, ugy biztosítom t. képviselőtársamat, hogy az el fog tiltatni; mert a költségkim élésének ezt a módját és ezt a nemét semmi körülmények között sem tudom összeegyeztetni egy helyes, szabadjon azt mondanom: egy tisztességes, bizalomgerjesztő ügyvitellel. (Helyeslés.) Itt van a bíróságok elhelyezésének, a helyiségeknek, bútorozásoknak kérdése. Messze kellene mennem, t. ház, hogy megmagyarázzam, hogy az országnak talán összes hatóságai között a birói hatóság az, mely helyiség és bútorozás tekintetéhen legrosszabbul van ellátva. De ennek oka, t. ház, a bíróságok elkülönítésének történetével is függ össze. Midőn a hetvenes éveknek elején kimondatott a bíróságok szétválasztása a közigazgatási hatóságoktól, akkor a törvényhozás, hogy a költségeken enyhítsen, kimondta, hogy azon helyiségek és felszerelvények, melyek eddig a bíróságok használatára szolgáltak, ezentúl is a bíróságoknál hagyandók. Ezen aztán a végrehajtásnál kis módosítás történt. A törvényhatóságok — ezt csak mint tényt említem fel — számos helyen kiválasztották a kevésbé alkalmas helyiségeket és azokat a tőlük elválasztott bíróságoknak átengedték. Még a szerelvén} ékből is számos helyen kiválasztották talán a gyengébbeket — valami fényessel és híressel egyébiránt ők maguk sem dicsekedhettek — és aztán pénzügyi állapotaink gyengesége és a szigorú takarékosság elvének foganatosítása azt idézte elő, hogy sem az építkezésekben elegendő előrehaladás nem történt, sem pedig a különben is már rozzant szerelvények megújítására és pótlására egy állandó alap fel nem vétetett és igy maradt ez azon mostoha állapotban, hogy tényleg oda jutottunk, hogy e tekintetben minden kormányzati ág között a birói szervezet körében mutatkozik a legnagyobb beruházás szüksége. Annak jeléül, t. ház, hogy én ezt felismertem, szolgál a jelenlegi költségvetésnek egyik tétele, mely törvénykezési építkezésekre van felvéve és pénzügyeink jobbrafordultával már az idén majdnem kétszeresét felvettem annak, a mi e ezélra a tavalyi költség vetésben szerepelt. De az indokolásban magam mondom, hogy ezzel csak a legsürgősebb szükségen lehet segíteni. Méltóztassanak végignézni; mindazon építkezések, melyeket e pénz alapján eszközölni fogok, elő vannak számlálva és én a t. háznak csak azt mondhatom, hogy ezen tétel igenis emelkedni fog, mert a szükség olyan, az állapotok oly elhanyagoltak, hogy egyszerre ezen segíteni ugyan nem lehet, de mindenesetre gyorsabb tempóban kell javításokat eszközölni. De szabadjon erre is egy általánosságnak látszó, de egészen komolyan gondolt figyelmeztetést tenni. ibér Ü-án, kedden. 1800. Mikor egyáltalán új reformokról van szó és azoknak pénzügyi oldaláról, akkor a t. ház néha egyik hangulatát a másikkal nem hozza egészen harmóniába, hanem a harmoniába-hozatalnak nem kellemes munkáját a kormánynak engedi át. (Ugy van!) Mert ha például t. barátom a pénzügyminister feláll és oly költségvetést terjeszt elő, melyben plus mutatkozik, a mely valószínűleg sokkal nagyobb lesz a tényleges eredmény alapján: akkor megdicsérjük a pénzügyministert, mily helyesen tartja fel az egyensúlyt; de hol nyájasan, hol aggódva megfenyegetik, hogy ettől a kormánytól és t. barátomtól elvárják, hogy igy legyen és meg is intik, hogy mindenféle sürgető követeléseknek szegüljön ellen és akkor a t. ház boldog hangulatban van és azt mondja: intésem, magaviseletem által biztosítottam az egyensúly fentartását. (Derültség.) Ekkor azután jönnek az egyes ministerek. Á bizottságoktól a ház plenumáig — nem szemrehányásképen mondom, mert természetesnek t- rtom — a t. ház minden oldalán ülnek tagok, a kik abban tüntetik ki magukat, hogy új tervezetekkel jönnek, melyek magukban véve igen helyesek, de új kiadásokkal járnak. Akkor, mikor a költségvetés tárgyalása elvégeztetett, a t. ház abban a fényes és rózsás hangulatban van, hogy a reform-korszak ezen hajnala kettős pirossággal és derültséggel ég; (Derültség) mert nemcsak haladás van a budgetbei:, de akkora bátorítást kapott a tárcza ministere, melyet kötelességszerüíeg el kell ismernie, hogy haladjon ez útoi és — mint tegnap is hangoztatták — a pénz nem fog hiányozni. (Derültség.) Mikor azután ezen alapon el kell indulni budgetet készíteni, reformokat és intézményeket létesíteni, akkor t. barátom is, meg mi is a ház hangulatára hivatkozunk és kisül, hogy itt a ház hangulatának két rózsás áramlatát a kormánynak kell összhangba hozni és ez tnlajdonképen ugy történik, hogy mindkettőnek fényét mérsékelni kell. (Ugy van!) A kormány feladata ezt a két irányt a gyakorlati politikában harmóniába hozni; az ő feladata mérséklőleg hatni azon buzgalomra, melyet, mint az irány helyeslését és mint ösztönzést a minister a ház részéről mindig szívesen fogad. (Helyeslés.) E nem jelentéktelen, de mégis apró dolgokkal végezve, áttérek az általánosabb szempontokra (Halljuk!) és itt engedjék meg, hogy azokat a megjegyzéseket vegyem először bírálat alá, a melyeket t. képviselőtársaim a módszerre, a programm egymásutánjára és annak összefüggésére nézve mondottak. Ne méltóztassék attól tartani, hogy uj programmot és uj egymásutánt fogok kifejteni, mert én, t. ház, minden évben mást kigondolni nem tudok, de nem is akarok. Egy programm egymásutánja ós ősz-