Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-422
432. országos ülés deezemlier 2-íin, kedden. IfiDO. 2§9 mindenképen kiderittessék. Ez mindaddig, mig a halálbüntetés fennáll, helyes. Magam is elismerem, hogy egyetlen eset, melyben ártatlan ember esik az igazságszolgáltatás áldozatául, a legborzasztóbb, a mit el lehet képzelni, mert az igazságot megállapító bíróság tényéről van szó. De, t. ház, a midőn ez agy van, ujabban minduntalan azt olvassuk, nemcsak választások, hanem a munieipalis élet egyes mozzanatai, plébánosok beiktatása stb. ötletéből, hogy a polgári hatóság a zsandársághoz folyamodott segítségért. És ott, t. ház, egy jogilag semmiképen nem képzett őrsvezető zsandárkáplár ujabban nemcsak mint régente szokták, belelövet a népbe, hanem ma már gyorstüzelést parancsol. No már, ha azt mondjuk, hogy az emberi élet oly becses, hogy egy beismerésben lévő gyilkossal szemben is mindent el kell követni, mielőtt életét eloltjuk: azt hiszem, lehetetlen oly könnyű szerrel altisztekre, jogilag uem képzett emberekre a gyorstüzelést bizni, lehetetlen különösen azért, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a gyorstüzelés áldozatául az ártatlan esik, a kit legtöbbször csak kíváncsiság szólít arra a helyre. T. ház! Ez is az úgynevezett elrettentési rendszer maradványa. És méltóztassék szembeállítani ezt a két dolgot, hogy vájjon az a kő, vagy ütés, mely azt a katonát éri, csakugyan sokaknak halálával büntetendőé? Én épen a legújabb időben történt esetek ötletéből nem állhattam ellen annak, hogy ezt e házban fel ne hozzam. A másik dolog a következő: Ugy Eötvös Károly t. barátom, mint több szónok, felhozta a választási visszaélésekről szóló törvényjavaslatnak szükségét; várják és kérik azt a t, igazságügyminister úrtól. Én eleve is kijelentem azt, hogy nem csatlakoztam soha ahhoz a nézethez, mely már többször kifejezést nyert, a mely választási ügyek elbírálására a Curia egyik tanácsának delegálását, proponálja, a mely Curiát oly csalhatatlan fórumnak állítja oda, mely hivatva van oly dolgokban ítélni, hol minden érdek központosul s egy egész országot hoz mozgásba. A francziák egyik legszellemesebb történetirója, Michelet, mikor a forradalom történetét birja, levezeti ugy a forradalom előtti, mint a forradalom alatti és utáni időkből azt a tételt, mely valósággal fenn is áll, hogy a kié a hatalom, azé a biró. Én, t. ház, nem akarom mondani azt, hogy a bírák nem függetlenek; igenis függetlenek lefelé, de fölfelé nem. Azzal az indokolással szemben, mely azt állítja, hogy a curiai birák egyik lábukkal már a sir szélén állva, nem fognak megtántorodni, nem fognak engedni bizonyos nyomásnak, én csak azt fejezem ki, hogy a legöregebb curiai biró is ember és az ő emberi életét akként akarja befejezni, hogy bizonyos ítéletekért semmiféle secaturáknak kitéve ne legyen. De a mi előttem ennél is fontosabb érv, az az, hogy az újabbi választási tapasztalatok világosan igazolták azt, hogy, mikor a visszaélések bebizonyításáról van szó, azokra tanú nincs, nem szerezhető még abban az esetben sem, hogyha a megvesztegetést a helység hatósága kidobolja. A választási visszaélések bizonyítása rendkívül nehéz, sok esetben épen lehetetlen; mert a vesztegetés nem történik tanuk előtt, nem jár okmányokkal, szóval nem történik oly formában, mint a minőt a bírónak követelnie kell, hogy annak alapján ítéletet hozhasson, Én most erre bővebben kiterjeszkedni nem óhajtok, mert tudom, hogy a pressio oly erős, hogy a t. igazságügyminisfer ur akár akarja, akár nem, de ily törvényjavaslattal a ház elé kell, hogy álljon. Arról sem akarok ezúttal bővebben értekezni, hogy ezt a törvényt már többször kérték és követelték és mikor egyszer a ház elé terjesztették, épen azok, kik azt a legbuzgóbban kérték, kénytelenek voltak azt kérni, hogy az visszavétessék. Minden szentnek maga. felé hajlik a keze és nem ismerem azt a többséget, mely maga ellen fogna egy tisztítási törvényt hozni. (Derültség a szélsőbalon.) Én így állítom oda a dolgot, hadd csalódjam, majd meglátjuk. Álláspontom praecisirozására felhozom a következőt: tökéletes igazságszolgáltatás egyáltalában nincs, nem is lehet, mert az emberi institutióknak mindig megvannak a maga gyengéi; de oly esetekben, mint a minő a választások tisztasága, mint a minő a vesztegetés és más titkon lappangó bűnök megbüntetése, csak egy institutio van, mely emberileg elégsége* garantiát nyújt, ez pedig semmi más, mint az esküdtszék. Én tehát ebben az ügyben egy külön esküd + széki intézményt tartanék szükségednek akként, hogy ne annak a kerületnek esküdtjei ítéljenek a választás felett, a melyben a megtámadott választás lefolyt, hanem delegáltassák egy idegen kerület esküdtszéke és ehhez képest állíttassák fel a garantia arra nézve, hogy az összbenyomás után hozassék az ítélet. T. ház! Lemondok arról is, hogy ez alkalommal vizsgáljam, vájjon dicsőséges dolog-e az, hogyha egy törvényhozás magáról kiállítja azt a bizonyítványt, hogy saját kebelében azt a módot, a mely Szerint megalakul, tisztán és becsületesen elbírálni nem tudja. Ezt nem feszegetem ; csupán azt tartom szem előtt, hogy a tapasztalás azt bizonyítja, hogy valósággal, fájdalom, nem képes arra s hogy nekünk a választások tisztaságára törekedni kell. De midőn erre törekszünk, meg kell adni mindazon garantiákat,
