Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

270 42§« országos ülés deezeníber 2-án, kedden. 1890. melyek a részrehajlást a biróság részéről is teljesen kizárják. Ez volt az, a mit ezen ötletből a t. háznak és a t. minister urnak figyelmébe ajánlani óhajtottam. (Helyeslés balfelól.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve .... Polónyi Géza: Halljuk a ministert! Elnök:. • .ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügymínister: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Egy általános vita alatt, a dolog természete szerint, sok mindenről lehet szólani s tényleg sok minden fel is említtetik ilyen alkalommal. Ha tehát én ma a vita bezárása után emelek szót, az nem annyit jelent, mintha el akarnám zárni az alkalmat t. képviselőtársaim előtt, hogy beszédem egyik vagy másik részével foglalkozhassanak. Azt hiszem, sokkal jobb alkalom les erre az egyes részleteknél, miután mindezen tárgyak a tárcza keretében újra szóba hozhatók s akkor lesz alkalma a ház t. tagjainak beszédem oda vonatkozó részeire tetszéä szerint czáfolólag vagy helyeslőleg felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Ez alkalommal, t, ház, legyen szabad előttem szólott Herman Ottó t. képviselő ur beszédjéből, nem említve az ő általános észrevételeit, melyek nem az igazságügyre vonatkoznak, kivennem azt, a mit egy beadandó torvényjavaslatra mondott. (Halljuk! Halljuk!) Ez vonatkozik a curiai bíráskodás kérdésére. Erre vonatkozólag legyen szabad megmondanom, hogy nyilatkozatomnak azon határai közt, a melyeket a háznak adtam, a törvényjavaslat ezen ülésszak alatt, még pedig lehetőleg korán — hónapot nem mondhatok — de ugy, hogy a ház vele még ezen ülésszak alatt foglalkozhassak és azt tárgyalhassa, be fog terjesztetni. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, oly törvényjavaslatok elvei fölött, melyek még be semnyújtattak, akár közzététettek, akár sem, vitát folytatni legtöbbször meddő. Csak egy eoncret javaslathoz lehet helyeslő vagy kárhoztató véleményt vagy ellenindítványt függeszteni a maga összességében s mert alapelvei helyessége, összefüggő keresztülvitele és a gyakorlati hatás csak akkor ítélhető meg, ha előttünk fekszik a javaslat a maga teljességében. Ekkor lehet arról helyes bírálatot mondani s akkor lehet a felett eredményes vitát folytatni. De előlegezni egyes kérdéseket, röpkén érintve azokat: az tiemmi eredményre nem vezetne. És igy talán az egész tárgyat elejthetném ez alkalommal, ha ueui kellene egy téves benyomástól a t. házat óvnom. Herman Ottó t. képviselő társam felemlítette tudniillik, hogy a választási visszaélések lehető pártatlan és szigorú | elbírálását nem látja a háznál, nem látja a bíróságnál, nem látja a legfőbb bíróságnál biztosítva, hanem azt mondja, hogy ez leginkább megvolna az esküdtszéknél. (Halljuk! Halljuk!) A ki ismeri — és előttem szólott t. képviselőtársamról felteszem, hogy ismeri — a választási visszaélések természetét, az tudja azt, hogy azoknak csak megközelítőleg is pártatlan bíróját — még pedig közvetlenül a választások lezajlása után — mindenütt lehet keresni, csak azon körökben nem, a melyekből az esküdtszékek kikerülnek. Még vibrálnak azok a politikai izgalmak, szenvedélyek és küzdelmek hatása alatt és minden esküdtszék kivétel nélkül, a pártállásnak izgalmát, elfogultságát és érdekét jobban bevinné a bú ói székbe, mint például a ház bizottsága; tehát minden felemlített lehető biróság közt, ugy hiszem, ez bírna a legkevesebb garantiával a pártatlanság szempontjából. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez az a tévedés, melytől a t. házat előre is óhajtom óvni. (Élénk helyeslés.) És most méltóztassék megengedni, hogy megfordítva beszédem rendjét, mielőtt az igazságügyi politika irányáról s a reformjavaslatokról nyilatkoznám és a reformjavaslatok iránt érdeklődők köréből hozzám intézett kérdésekre felelnék: azon gyakorlati panaszokra válaszolhassak, a melyeket Horváth Ádám t. képviselőtársam felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Panaszkodik, hogy a szaktanácskozmányok nyilvánossága ki van zárva. Én azt hiszem, t. ház, semmi oka nincs ez ellen panaszkodni. Mert mi az a szakttnácskozmány? Az előkészítési síadiumnak e>vik része és ebben a stadiumban s mihelyt az, hogy ki és mit és hogy mond, a nyilvánosság tárgyává tétetik, először a tanácskozás fesztelensége, a capacitatio könynyü'sége gyakran vagy mondjuk : ritkán lehetősége, ha nincs is kizárva, de tetemesen meg van nehezítve. Nem is ismerek országot nyugaton — a Balkán félszigeten levőkről nem szólok, ott talán van olyan nyilvánosság — a hol az előkészítő stádium ezen része nem mindenütt ugy volna, mint a hogyan az nálunk történik, i. i. bizalmas, kötöttség nélküli eszmecsere és tüzetes vizsgálása különösen a teehnicai tökély szempontjából a javaslatnak. (Helyeslés a szélsőbalon.) De a nyilvánosságnak, a törvényjavaslatok elkészítésénél van egy másik hivatása és feladata és ezt én azon törvényjavaslatoknál, a melyeket előkészíttetek, a legteljesebb mértékben igénybe is veszem. És ez abban áll, hogy midőn az, a mit első, v«gy előadói javaslatnak nevezünk, elkészül, az hozassák a nyilvánosság elé; (Helyeslés a jobboldalon) bocsáttassák az az iránt érdeklődő összes szakemberek és nem szakemberek, mert ezeknek is van hozzászólásuk,