Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-421
252 421. orsgágos ülés deczemfeer 1-én, hétfőn. 1890. egészen kidolgozva, részint már az előtanácskozás stádiumában, részint félig készen tudomásunkra jött, vagy a minister asztalfiókjában hever, kész míí gyanánt állana a parlament előtt, azt tartanám én nagyon fatális hibának. Azon visszás állapotok közt, melyek a 15 évi sivár kormányzat alatt létrejöttek, a legvisszásabbnak és leghelytelenehhnek, bizonyos tekintetben igazságszolgáltatásunkra legkárosabbak egyikének tartom azt, hogy azon 15 év alatt, azon részben jogi természetű kérdéseknek egész özöne, melyek csak bíróságok előtt és contradictorius eljárással intézhetők el helyesen, a közigazgatás hatáskörébe utaltatott és bíróságaink hatásköre ez által lényegesen megcsökkent, sőt közigazgatási intézményeink lazasága, roszszasága miatt az ország jogviszonyai is súlyosan szenvedtek. Kimondtuk a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól való elválasztását, de ama 15 évi sivár kormányzat ezen elvnek még jó oldalát is bizonyos tekintetben elrontotta azzal, hogy, ismétlem, a jól csak bíróságok előtt és eontradictorie elintézhető kérdések egész özönét, mint az árva-, hagyatéki ügyeket, vízjogi, regalekártalanítás megállapítási és ezer és ezer más ügyet a közigazgatási hatóságokhoz utalta. A hatalomra való kielégíthetetlen éh-szomj, mely azon 15 évi sivár kormányzatot különösen jellemezte, nyilvánult abban is, hogy a maga teljhatalma alá rendelt közigazgatási intézmények hatáskörébe vonta ezen igazságszolgáltatási nagy érdekeket is, Es ha azon sok irányú reformkezdeményezésen túl a jelenlegi cabinethez és az igen t. minister úrhoz még igényt lehet támasztani, én e téren támasztok irányában igényt, hogy megrendült, lazává lett jogállapotunkon ez irányban is segíteni törekedjék, a, mennyiben az idő és a parlamenti viszonyok megengedik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A nélkül, hogy az egész igazságügyi budget részletes bírálatába bocsátkoznám, néhány kérdést érintenem kell, hogy hangsúlyozzam, hogy minő kérdésekben való reformokat és intézkedéseket tartok idő szerint is legszükségesebbnek, azon helyes egymásutánban, melyet beszédem kezdetén említettem és e tekintetben nagy sajnálatomra Boda Vilmos t. barátométól jelentékeny részben eltérő nézetet kell nyilvánítanom. O ugyanis azt mondta, hogy az igazságszolgáltatási intézmények hasisának az anyagi eodeset, oldalfalazatának az eljárási szabályokat és betetőzésének a bírói szervezetet tekinti. Áz én tapasztalataim szerint a hasonlatot egész megfordítom; én a hasisnak a szerkezetet tekintem. Jó szervezet mellett, oly közegek mellett, kiknél ugy a birói képesség, mint a birói jellem ki van fejlődve, akár codex nélkül, sőt többet mondok, még szabályozott eljárás nélkül is meglehetős igazságszolgáltatási állapotok jönnek létre; megfordítva nem. Bármily jó codex, bármily jó eljárási szabályok rossz szervezet mellett, épületes igazságszolgáltatást semmiféle müveit társadalom részére teljesíteni nem képesek. De oly birói kart, melyben ugy a szakszerű birói képesség, mint a birói jellem is teljesen ki van képződve, teremteni nem lehet, annak nemzedékeken át képződni kell. A szakbiróságokra nézve különösen áll ez. Kétségtelen, hogy birói karunk ma hasonlíthatlanul jobb, mint 18 év előtt, mikor mai szervezetében megalkottatott, de másrészről szomorúan kétségtelen az is, hogy e 18 év akár az idő rövidségénél, akár,'még pedig sokkal inkább egyéb okoknál és leginkább az igazságügyi politika helytelen vezetésénél fogva e birói kar ma még egyáltalában nem olyan, hogy az most, ámbár nem nagy igényű társadalmunk legmérsékeltebb várakozásának is teljesen képes volna megfelelni. Még vannak igen gyönge és rossz bírák mind kevesbülő számmal és e tekintetben a birói kar tisztázása nem mondom legfontosabb, de igen fontos teendője lesz a t. igazságügyminister urnak, a melyre nézve egyébiránt, mint értesültem, ugy is kiterjeszti becses figyelmét. A katonai büntető perjognak átalakítását már több előttem szólott hangsúlyozta. En ez átalakítást szintén hangsúlyozom a magam részéről annyival is inkább, mert annyi bizonyos, hogy ennek a ma tényleg fennálló katonai büntető perjogiak alkata, iránya és szelleme olyan, hogy az csak azért állhatott fenn, hogy az ország nagy közönsége, sőt — hozzá teszem — talán Európa művelt közönsége sejtelemmel sem bír arról, hogy ily perjog és igazságszolgáltatás mívelt nemzetek közt létezhetik. Hiszen ha a mi nagyközönségünk, vagy Európa mívelt nemzetei ezt ugy ismernék, mint a hogy egyesek ismerik, azt hiszem, a baladó kor művelt felfogása — ámbár bizonyos katonai viszonyokra nézve esak lassankint szokott alakítókig hatni — ily perjognak létezését nem hagyná nem évtizedekig, de évekig sem érintetlenül. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hisz az a körülmény, a mely előttünk folyt le és a melyre nézve még a honvédelmi minister ur válaszát várjuk, hogy a magyar hadsereg egy tagja, egy magyar ember azért, mert a magyar nemzetnek egyik legtiszteltebb, legünnepeltebb nagy államférfiát közünnepély alkalmával magántársaságban éljenezni merte, hogy azért az négy hónapi börtönt szenvedjen, hogy ily perjog fennállhasson Magyarország területén: ez oly képtelenség, (Ugy van.! a szélső baloldalon) hogy gyermekeink és unokáink nem hiszik el, hogy ilyen történhetett és ha majd egy históriai iró meg találja írni,