Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

421. orsaílgos ülés, deczember 1-én, hétfőn, 1880. 253 hogy Magyarország területén egy magyar katonát Kossuth Lajos éltetéseért négy hónapra elítéltek, unokáink nemzedéke azt fogja rá mondani: bolond volt, a ki ezt megírta, mert ez lehetetlen. És mi ezt az állapotot tíírjük és Varasdy és Matuska és Kőrösi t. [képviselőtársaim és barátaim nem emelik fel szavukat ezen szégyenletes és inhumánus állapotnak csak annyira mennyire való megszüntetésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, t. ház, hogy a kérdés nem könnyű; tudom, hogy e kérdésnek már a mi ujabb parlamenti életünkben is története van; de azt is tudom, hogy ha a cabinet a saját pártja részéről nem akadályoztatik ebben a kérdésben, a korona részéről nem fog akadályoztatni. Azt is hiszem, hogyha azok a körök, a melyek például a budai szentgellérthegyi erőd s az úgynevezett Újépület eltávolításába és egyéb ilyféle dolgokba beleegyeztek, azok a körök bele fognak egyezni a katonai bíráskodásnak tisztességes és a nemzettel szemben nem ellenséges átalakításába is. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A mi helyes és okos egymásutánban nézetem szerint mindenek előtt különös figyelmet érdemel, az — és ebben Veszter Imre t. képviselőtársammal egyetértek — a büntető perjog szabályozása, noha nem egészen azon indokból, melyet ő hangsúlyozott. Igaz, az esküdtszéki intézménynek én is hive vagyok és óhajtom, hogy egykor majd legalább törekvéseink végczélja az legyen, hogy az esküdtszéki alapra fektessük büntető perjogunkat, de hogy ezen esküdtszéki intézmény mikor, mily alakjában és mily mértékben hozassék be, ez oly kérdés, a melyre őszintén megvallom, egyénileg önmagamnak az egészen megnyugtató feleletet sok mindenféle viszonyaink tekintetbe vételével ma még megadni nem tudom. Azért tehát ettől az úttól eltekintek s a büntető perjognak bármily czélszerü methodus szerinti mentől előbb való szabályozását, voltaképen nem is szabályozását, hanem megalkotását tartom szükségesnek; mert nekünk büntető perjogunk ma a szó szoros értelmében nincsen, (ügy van! a szélső baloldalon.) Van egy traditio, az 1848 előtti nemes osztályra nézve szóló bűnvádi eljárás, de ez már a mai kor embereinek elméjéből kimosódott. Van egy másik traditio, egy szerencsétlen, gyászos, sőt nemzetellenes és ezenkívül ostoba kormányrendszernek az egykor nálunk is fennállott osztrák kormányrendszernek traditiója. Ez nem ment ugy ki az emlékezetből, mint a másik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sok bíróságunknál ez a traditio áll fenn. Maga az osztrák már régen hátat fordított neki, mint rosszat, nem helyeset, inhumanust és mint ostobát már régen elhagyta; nálunk pedig Erdélyben imperative, de az ország egyéb nagy részében is becsempészve még ez a rendszer van fenn. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A t. igazságügyminister urnak egyik előde, a kiről mint emberről én is ugy emlékezhetem, mint Boda Vilmos t. képviselőtársam, de már mint államférfiuról egészen másképen, Pauler a mai bírósági szervezet életbeléptetésekor kibocsátott egy rendeletfélét a mi büntető perjogunk szabályozásáról, a mi sárgakönyv név alatt ismeretes, de a feketét is hozzá lehetne tenni, a mi nem más, mint az osztrákok által is régen veszélyesnek, rossznak és ostobának jelzett, elhagyott osztrák traditiónak nagy részben való átvétele, de azt a sárgakönyvet is bíróságaink egyetemlegesen nem fogadták el, legfőbb bíróságunk annak kötelező voltát megtagadta, de azért nagyon sok bíróság és nagyon sok törvényszék területén ezt a rendeletet követik, még pedig rossz intézkedéseiben túlozva, jó intézkedéseiben nagyon kevéssé. Nem tudom, a t. előadó ur említette-e, hogy mennyire rug évenkint azon egyéneknek száma, a kik vizsgálati fogságot és előzetes letartóztatást kénytelenek elszenvedni, de azután, mikor a bíróság ügyökbe belenéz, kisül, hogy ártatlanok. Ha nem csalódom, több mint két ezerre megy azon egyének száma évenkint Magyarországon, a kik csak a vizsgáló bíróság közegei által letartóztatnak és vizsgálati fogságot szenvednek; gyakran csak hetekig, legtöbb esetben azonban hónapokig, de igen sok esetben "esztendeig és esztendőkig fosztatnak meg szabadságuktól, vagyonuk kezelésétől, családjuknak és életüknek élvezetétől. Mikor aztán ügyük a bíróság kezébe kerül, kisül, hogy ártatlanok. Csak felhoztam ezt az esetet, az előadó ur talán a számot is meg tudja mondani, hogy hány fordul ilyen elő évről-évre, de az utóbbi 18 év alatt, a mióta bírósági szervezetünk élete tart, ezeknek száma többre megy 50.000-nél. Csak arra nézve hozom ezt fel, hogy a személyes szabadságot biztosító törvényeink — hábeas corpus — hogyan állanak nálunk ma. A vizsgáló bíró jogait és teendőit az ország nagy területén legnagyobb mértékben kezdő törvényszéki jegyzők s a bírói íünctiók ellátásában már végzett birói erők teljesítik, oly birói erők teljesítik, oly birói erők, a kik egyébre máinem alkalmasak vagy olyan fiatal kezdő törvényszéki jegyzők és birok, a kik még semmire sem alkalmasak. Ezek hozzák meg azt a határozatot, hogy valaki, a ki gyanúsítva vagy vádolva van, előzetesen letartóztatandó-e vagy nem. És sokszor, mielőtt magukban határoznának, letartóztatják az illetőt. S hogy ebben az eljárásukban van-e ellen-