Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-421
421. országos ülés deezember 1-én, hétfőn. 1890. 251 adjak kifejezést, hogy a nemzet a büntető codexnek a csalásra vonatkozó intézkedései revisióját sovárgcn várja s örömmel fogja üdvözölni. Még csak az 1880 : XXXVH. t.-czikk az életbeléptetési törvénynek a birói hatáskörre vonatkozó egy szembetűnő és a gyakorlatban sok visszsásságot szülő rendelkezésére kérem fel a tisztelt ház figyelmét. A büntetőtörvénykönyv 41. §-ában minősülő más ingó vagyona megrongálásának vétsége az életbeléptetési törvény szerint a törvényszékek elbírálása alá esik. Mig tehát a lopás, sikkasztás, orgazdaság, súlyos testi sértés vétsége és más súlyosabb fajú bűncselekmény a kir. járásbíróságok által büntettetnek : az ingó vagyon rongálása, ha a dolog csak egy krajczárt ér is, törvényszéki eljárás, bűnvizsgálat, v égtárgyalás alá kerül. Ha tehát valaki egy 50 frtot érő tárgyat eltulajdonít, azt megfenyítheti a kir. járásbíróság, de ha csak 1 krajczárt érő dolgot eltör szándékosan, arra már a nehézkesebb törvényszéki apparátus szükséges. Valóban néha curiosus jelenetek fordulnak e tekintetben elő a törvényszékek előtt. Tudok rá esetet, hogy egy házi nyúl agyonütéseért bűnvizsgálat és törvényszéki végtárgyalás volt. Ezen anomáliát tehát meg kell szüntetni akként, hogy az ingó vagyon rongálás elbírálása bizonyos érték erejéig szintén a kir. járásbíróságok hatáskörébe utaltassák. Egyébként az igen tisztelt minister ur személye és tevékenysége iránt a legnagyobb bizalommal viseltetvén, a költségvetésnek a központi igazgatásra felvett tételét megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalolon.) Balogh Géza jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én az igazságügyi tárcza költségvetését ugyan nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, (Helyeslés a szélső baloldalon) ele fő és irányadó indokom erre, a mi t. barát limnnk is általában indokuk, hogy oly cabinetnek, mely a ma fennálló változatlan közjogi alapon áll, előterjesztéseit mi megszavazni egyáltalán nem vagyunk hajlandók. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) De midőn ezen kijelentést megteszem, mégis kötelességemnek tartom, hogy az ezen tárcza keretébe t irtózó néhány kérdésre nézve véleményt nyilvánítsak. (Halljuk! Halljuk!) Az kétségtelen, t. képviselőház, hogy az a párt, a melyhez szerencsém van tartozui, de maga az egész parlament is azon intézmények megteremtésében és ápolásában, melyek igazságszolgáltatásunk javítására vannak hivatva, sohasem takarékoskodott, sohasem volt fukar sem a pénzben, sem a bizalomban, mikor t. i. oly férfiak állottak az igazságügy élén, a kik a pénzt okosan tudták felhasználni és a bizalmat megérdemelték. (Helyeslés a szélsőbalon.) És én azt hiszem — egyéni nézetemet nyilvánítom főleg e tekintetben — hogy ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy a t. igazságügyminister úrral szemben szigorúbb mértékét alkalmazzuk a parlamenti kritikának, mint a milyen mértékét szoktuk alkalmazni oly államférfiakkal szemben, kik még csak oly ideig vezetik az ország ügyeit, a mely alatt egész képességüket sem az alkotásokban ki nem fejthették, sem a már meglevő alkotások javítására, vagy helyes fentartására nem érvényesíthették, sem pedig idejük nem volt a jelentkező szükségek által igazán indokolt kisebb vagy nagyobb reformok megteremtésére, szóval még mindig vannak fontos indokaink, a melyek bennünket a t. minister úrral és vele együtt a eabinettel szemben e téren a jóindulatú várakozásra indítanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áz a 15 évi kormányzat, mely a jelenlegi cabinet megalakulását megelőzte, nagyon sivár az igazságügyi politika terén, sivár volt és tartalmatlan; iránya egyáltalában nem is volt, sőt még azt az irányt, melyet elődjétől készen kapott, sem tudta tisztán, egy vonalban megtartani, ingadozott jobbra-balra. Nem mondom, hogy pár nagyobb alkotás nem jött létre, de azon alkotásokhoz — minő a büntető és kereskedelmi törvény — a csaknem teljesen kéaz munkát elődjétől kapta. És valóban ezen 15 év alatt annyi bajnak jöttünk nyomára, részint egészen megalkotott, részint kezdeményezésben levő igazságszolgáltatási intézményeinknek oly sok hibája, azok kezelésének és alkalmazásának oly sok gyengesége tűnt elő, hogy én egyál alában nem csodálkozom azon, ha az új cabinet és az új igazságügyminister a czélszerűnéS, mindenesetre a szükségesnél nagyobb, lázasabb tevékenységgel, mintegy munkássági mohósággal látott minden irányban az igazságszolgáltatási intézmények javításához, javításához részletekben is és rendszeres reformokban is. De a mit az előttem szólottak ismételten hangsúlyoztak, hogy az alkotásokban bizonyos egymásutánt meg kell tartani és a reformok életbeléptetésénél azok hatását ki kell kémlelni és új reformok alkotásához ezen tapasztalatokból szabni meg az irányt és mértéket, e tekintetben én is velük teljesen egyetértek és én azért, hogyha a t. minister urat az ország igazságkereső vagy jogász közönsége részéről, vagy a jogi szakirodalom részéről szemrehányásokkal illetik, azokat a szemrehányásokat, melyek azért támadtak, hogy eddig hangoztatott összes reformjai még itt a ház előtt nincsenek, vagy életbe nem léptettettek, egyáltalában alaposaknak és igazságosaknak nem tartom, nem tartom azért, mert ellenkezőleg, ha mind az a reformjavaslat, mely részint 32*
