Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

250 421. országos ülés deczember 1-én, hétfőn. 1890. vizsgálati foglyok azon könyörögnek, hogy mielőbb szállítsák el őket a fegyházakba, hol legalább egészséges zárkákba juthatnak. (Igaz! Igaz!) Vagy talán az államkincstárnak érdeke követeli, hogy a vagyontalan vádlottaknál minél több tartási költség háruljon reá? Az 1843-iki magyar javaslat a vizsgálati fogság beszámításának álláspontjára helyezkedett. Beszámítja azt az olasz törvény, de be engedik számiitatni feltétlenül a német és osztrák büntetőtörvények is. A magyar büntetőtörvénykönyv 94. §-a tehát mulhatlanul módosítást igényel. De legkiáltóbb és megdöbbentőbb igazságtalanságokkal a minősített lopás büntetésénél találkozunk. Nem is említem a büntetőtörvénykönyv 336. §. 2-ik pontja alapján felmerülhető viráglopási eseteket, a 7., 8., 9-ik pontok és 337. szakasz alapján előforduló súlyos viszszásságokat; csak a 336. §. 3., 4., 5. pontjai és a 338. §. lesújtó következményeire bátorkodom a tisztelt ház figyelmét felhívni. Ha valaki egy almát a kert, ajtaján bemenve ellop: legkisebb büntetése lehet 50 kr. pénzbüntetés; ha pedig a kerten átmászva lop el egy almát: legkisebb büntetése 6 havi börtön. Ha a tolvaj nyitott ajtón a szobába behatol és onnan egy krajczár értékű tárgyat ellop : legkisebb büntetése lehet 1 frt pénzbüntetés; ha pedig lopott vagy álkulcscsal nyitja fel a szobaajtót s igy visz el egy krajczár értékű dolgot: akkor legkisebb büntetése 6 havi börtön. Ki 14 éves korában 1 krajczárt, 15 éves korában szintén egy krajczárt lop és ezért büntettetik és azután 17 éves korában ismét 1 krajczárt tulajdonít el: legkisebb büntetése 6 havi börtön. A német büntetőtörvényben a minősített lopások büntetésének rendes minimuma egy évi fegyház, rendkívüli minimuma 3 hónapi fogház, az élelmi és élvezeti czikkek lopásánál pedig minősített elkövetés esetében is kihágás marad a lopás. Az osztrák törvényben a lopás bűntettének rendkívüli minimuma valamennyi minősített lopásnál is egy nap. A belga törvény rendkívüli minimuma 3 hónap és ezen kivül kisegítőül ott van: a feltételes ítéletek intézménye. A hollandi törvény pedig minimumot nem is ismer. Az olasz törvénynél a lopás büntetési minimuma 3 nap. Nyilvánvaló tehát, hogy a minősített lopás nálunk oly szigorral büntettetik, mely sem a külföldről vett példákkal, sem a régi magyar büntetőgyakorlattal nem igazolható, sem a büntető jogszolgáltatás, sem az állam czéljaival nem indokolható. Nagy hiánya a büntető eodexnek, hogy az önbíráskodás mint büntetendő cselekmény constituálva nincs. Továbbá a csalás köréből igen sok fortélyos, ravasz és a jogrendre veszélyes cselekmény kihagyatott. A büntetőtörvény azon intézkedése is, hogy a csalás a 381. és 382. § okban felsorolt esetek kivételével csak magánvádra üldözhető: a nemzet közérzületébe ütkö zik, a nemzet hitelének a külföld előtt tönkre tételére vezet. Valódi comoedia, mit a csalás miatti bűnvádi eljárással sokan a bíróságok előtt tíznek. Egyes csalási esetek miatt a sajtó igénybe vételével bekürtölik a világot. Mozgásba hozzák a rendőrséget, kir. ügyészséget, bíróságot s midőn már a teljes apparátus működik és a bűnös az igazságszolgáltatás sújtó szelét érzi: egyszerre csak betoppant a zajt, lármát csapó feljelentő s vádját visszavonva bénává, tehetetlenné teszi a jogszolgáltatás kezét, gúnyt, játékot űz az igazságszolgáltatás komoly tevékenységével. Tűrhető-e jogállamban ezen rút játék a jogszolgáltatással? Vájjon az állam jogrendjének érdekében áll: a legocsmányabb, legravaszabb tettek elkövetőinek büntetlenül menekülése ? Vájjon az állam, mint erkölcsi lény, a bizalomnak, melyen a személyi és részben a vagyoni hitel is felépül, furfangos kijátszását, a jóhiszeműség megrablását, a nemzeti hitelnek a külföld előtt megrontását, az erkölcsösség, tisztesség, jellem ezen depravatióját összetett kezekkel nézheti? A magyar nemzet lovagias jellemszilárdságának, jó hírnevének fentartására ezélszertí mód az ily törvény dispositio érvényben hagyása? Ha a károsnak tetszik kárát a kártokozónak elengedni, ám tegye, azzal a közérzület nem veszt. De hogy a káros ura legyen annak is, hogy a jog- és közérzületet arczul csapó ravasz megtévesztés, bizalom-kijátszás is szabadon űzethessék és a jogszolgáltatás gúnytárgygyá tétessék és az állam ezt tehetetlenül nézni kényszerüljön: ezt helyesnek, ezt az állam és a büntető jogszolgáltatás czéljaival összeférőnek nem tarthatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt még értem, ha az állam jogot ád a sértettnek, hogy addig, mig az ily erkölcstelen és jogtalan cselekedet csak szűkebb körben jut tudomásra: a bűnvádi eljárás megindítása akaratától függjön; de hogy midőn már a jogszolgáltatás a legnagyobb nyilvánossággal működik, midőn az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki a büntetendő cselekmény és a bűnös kiderítésére: a sértett az igazságszolgáltatást a bűnösekkel való kiegyezés által compromittálhassa; a vádjogot anyagi vagyonszerzés eszközéül és physicai kényszerül használhassa: azt én a nemzet jog és közérzületébe ütközőnek találom. A nélkül tehát, hogy a csalásnak egyetemes jogfejlődésével, vagy a múltban hazai jogunkban állásával és külföldi példákkal foglalkoznám, elég nemzeti hitelünkre, jogrendünk érdekeire hivatkoznom, hogy azon határozott meggyőződésemnek