Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-421
246 421. orsiágosfllés fteezemfoer 1-én,hétfőn. 1860. ezélszerűen átalakítva s kidolgozva, a háznak benyujtatott és az igazságügyi bizottság által tárgyalás alá vétetett. S itt, ámbár felszólalásom folyamában már kifejezést adtam abbeli véleményeinek, líjabban visszatérek a codiűeatio kérdéséhez. Lehet, hogy talán a puszta véletlen vagy inkább más körülmények kifolyása, hogy mig korábbi időben gyakran olvastuk Kőrösi Sándor t. képviselőtársam nagy tisztességgel összekötött nevét, olvastuk az igazságügyi bizottság tárgyalásaival kapcsolatban, addig az utóbbi időben a codiűeatio ügye, lehet, hogy tán titkos műhelyben dolgoznak rajta, de a nyilvánosság előtt majdnem teljesen szünetel. Én, t. ház, a codificatio ügyére már csak Irányi Dániel t. képviselőtársam múlt csütörtöki beszédének ötletéből is, de azonkívül egy a mai napon megjelent hírlapi közlemény folytán is, mely szerint (Halljuk! Halljuk!) az igazságügyminister ur a polgári házasságot nekünk nagyon vékony adagokban szándékozik beadni, rendkívüli nagy súlyt helyezek és azért nagyon kérem a t. minister urat, hogy a mint azt a pénzügyi bizottság tagjaival tette, nyugtasson meg bennünket is, mert itt sokan vannak, a kik velünk egyetértenek abban, hogy a codificatio terén is, habár nem látható, de nagy mérvű munka folyik s nem sokára már kész anyaga lesz a bírálatnak. Ezt rendkívül fontos ügynek tekintem, mert meggyőződésem az, hogyha az eljárás szabályozása késik, ez csak a modern igazságszolgáltatás terén való hátramaradás, de a codificatio mellőzése világra szóló szégyen, (ügy van! a szélső baloldalon.) Egy nagy kiterjedésű állam teljes hivatottsággal és képességgel a modern civilisatio utján — tételes polgári törvénykönyv nélkül. Azt hiszem, e tekintetben mi vagyunk az utolsók egyike, mert bennünket, az ezredéves államot, a codificatio terén még az újonnan született Balkán-szigeti kis államok is majdnem mind megelőztek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Záradékul legyen szabad a mélyen t. minister ur nagyrabecsült személyével is röviden foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Ritka férfiú az, ki nyilvános szereplésének megfelelő előnévvel polgártársai által már életében felruháztatik. A minister ur e ritka férfiak közé tartozik, mert barátai közül némelyek — nem az ezen az oldalon ülők — nagy előszeretettel adják meg neki, de csak ugy háta mögött snem komoly czélzattal és jóindulattal, a „nagy* elnevezést. Ha valaki, én teljes elismeréssel viseltetem a minister ur politikai múltja, kiváló tehetségei, nagyszabású tervek keresztülvitelére hivatott jövője iránt; de mégis azok közé tartozom, kik azt hiszik, hogy a minister ur az igazságügy vezetésében a komolyan hangoztatott „nagy" előnevet aligha fogja kiérdemelni ; nem pedig azért, mert, legalább szerintem, egyik hírneves elődje, Horvát Boldizsár sorsára fog jutni és kedvezőtlen viszonyok és különösen az ország pénzügyi helyzete csak félalkotásokra fogják kényszeríteni. De volna egy mód, melylyel azt a komolyan csak ritkán hangoztatható „nagy" előnevet Magyarország nagy többsége részéről szíves készséggel meg fogja kapni. És ez a mód az volna, hoíy iparkodjék tárczájától minél előbb megválni és helyét a belügyministeri tárczával cserélni fel. (Derültség és mozgás,) Mint belügy minister aztán proclamálná a megyei administratio fentartását és nagy befolyása, hivatott tehetségei felhasználásával vinné keresztül, hogy abból a 8 millió többletből, a melybe a közigazgatás államosítása, szakértők számítása szerint évenkint kerülni fog, 2 millió fordíttassák a megyei adininistratio javítására, kettő a honvédség fejlesztésére, kettő igazságügyi reformok fokozatos keresztülviíelére, végre kettő a népnevelés czéljaira. (Helyeslés a szélső baloldalon) az eszme kissé bizar, de egy kis jóakarattal levonható belőle a következtetés. A költségvetést egyébiránt elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) JosipOVich Géza jegyző: Varasdy Károly! Varasdy Károly: Tisztelt képviselőház! Nem akarok Veszter Imre t. képviselőtársammal vitatkozni a fölött, hogy a jogszolgáltatás területén felmerült reformeszméknek ki volt az atyja; tény az, hogy az igazságügyi reformok létesítésénél jogállapotainkat, tekintőleg a 1. igazságügyminister ur helyesebb egymásutánt nem követhetett volna, mint midőn a királyi ítélőtábla deeentralisatiója után a bírósági szervezet átalakításához fog. A jogszolgáltatás minden gyakorlati férfia előtt tudva van, hogy a felebbezések óriási száma, az ügyek végtelen elhúzódása, a polgári és büntető ügyekben lépten-nyomon észlelt jogbizonyíalanság nemcsak a polgári anyagi és büntető alaki codes hiányának és a polgári perjog fennálló rendszerének tulajdonítható, a bajok kufforrásának okait bírói szervezetünkben is kell keresnünk. Ha tehát a mélyen t. igazságügyminister ur a bíróságok szervezése által a bírói qualifieatiónak emeléséről és a tapasztaltabb és jobb erőknek az B. Isóbh fokú bíróságoknál is biztosításával, a vizsgálóbírói állások rendszeresítésével, valamint a királyi táblák decentralisatiója folytán a fokozottabb ellenőrzéssel jogszolgáltatágunk szembeszökőbb hiányain segíteni igyekszik és egyenesen a bajok üterére tapint: nem természetes-e, hogy nemes és hazafias törekvését
