Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

242 421. országos ttlés decíember 1-én, hétfőn. 1880. törvénynek végrehajtását gyakorlati szempontból veszi szemügyre, ha azt bírálja, hogy egyáltalán azon hosszú, formalitásokhoz ragaszkodó procedúra, a melylyel járna az, ha azon kérdés bíróságokra ruháztatnék, egyáltalán nem tenné-e annak a törvénynek érvényesítését lehetetlenné, lehetetlen, hogy azon párt álláspontjából, amely a javaslatokat ministerei által a t. háznak tárgyalás végett benyújtja, ne engedjen azon theoreticus aggályokból és ne fogadja el azon practicus szempontokat, amely practieus szempontok egyedüli biztosítékot képeznek arra nézve, hogy a törvény életbeléptethető, végrehajtható is legyen. (Elérik helyeslés jobbfelöl.) Midőn igy t. barátom előadására reflectáltani, áttérek a magam felszólalásának tárgyára. Én, t. ház, tulajdonképen egy kérdést, ille-" tőleg egy kérést akarok a t. minister úrhoz intézni, melyet a részletes vita alkalmával is felhozhattam volna, de minthogy az igazságügyhöz általánosságban is akarok néhány megjegyzést tenni, megengedi a t. ház, hogy ezúttal igénybe vegyem becses figyelmét. (Halljuk!) Mióta mint a t. ház tagjának lenni és különösen mint az igazságügyi bizottság tagjának működhetni szerencsém van, nem álltunk oly költségvetéssel szemben, mint a melyet a t. igazságügy minister ur most beterjesztett. Mert bármely oldalról tekintsük, akár számszerű, akár azon szempontból, mely oly sokat hányt-vetett igazságügyünk javítását illeti, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az előttünk fekvő budget határozott javulást és kézzelfogható haladást mutat fel minden irányban. Nem az én hivatásom, t. ház, a költségvetést pénzügyi szempontból bírálat alá venni; nem tartozik feladataim közé kutatni azt, vájjon a felsorolt kiadások mennyiben felelnek meg a szükségnek; a megtakarítások lettek-e oly mérvben eszközölve, mint a mily mérvben eszközölhetők voltak? Egyedüli feladatomnak tartóoi azt, hogy a költségvetést azon szempontból vegyem bírálat alá, vájjon nyilvánul-e abban azon általunk általánosan kivánt szempont, vajha hazánk igazságügye mielőbb azon niveaura hozassák, melyen a nyugateurópai államok institutiói állnak. A korábbi költségvetések tárgyalásánál a ház jogászai szintén azon főelvből indultak ki, hogy igazságügyi alkotásaink a művelt nyugat alkotásaihoz közeledjenek. A felszólalt szónokok közül egyik is, másik is járult javaslatokkal a t. ház elé; ajánlotta a ministernek ennek, vagy annak az intézkedésnek elfogadását. Az igazságügyi kormányzat meghallgatta a felemlített kívánalmakat és igyekezett is minden tekintetben lépést tartani az idővel és azzal a szükséglettel, mely arra ezéízott, hogy az alkotások iránt felmerült igények kielégíttessenek. De sokszor állt elő az az anomália — miután egy tervszerű és egymásból és egymásba folyó programra nem létezett — hogy alkottattak egyes törvények, bizonyos szakmában több, mint a mennyi kellett, inig a másik szakma elhanyagoltatott, ugy, hogy sokszor nemcsak a nagyközönség, de a birák és ügyvédek is a paragraphusok tömkelegében eligazodni nem tudtak és annak sem tudtak nyomára jönni, hogy quid juris. (ügy van!) Hogyan állunk ma, t. ház? Ma az igazságügyi politikában egy szövétnekünk van: az igen t. igazságügyminister ur által beterjesztett programra, mely egyedüli kiindulási pontul szolgálhat arra nézve, hogy igazságügyünk milyen irányban halad elő. (Felkiáltások balfelöl: Elaludt!) En hallom egyik t. képviselő urnak közbeszólását, hogy elavult. (Derültség balfelől.) A menynyiben ez arra vonatkozik, hogy ezen programm elavult, bátor vagyok megjegyezni, hogy nézetem szerint ezen programm talán évtizedek múlva sem fog elavulni és mindenesetre évtizedekre szóló munkát fog igénybe venni és mindig az a szövétnek lesz, a mely után igazságügyünk fejlődésének indulnia kell. Ezen programm, t. ház, a t. minister ur által beterjesztetvén, nagyon helytelen bírálat volna, ha mi azt várnók ezen programm megvalósításánál, hogy a t. igazságügyminister, mint Mózes csoda vesszejével varázsolja elő a szerek tárából ama számos operatumokat, melyek szükségesek igazságszolgáltatásunk rendszeresítésére. A haladásnak különösen igazságügyi kérdésekben igen megfontoltnak kell lenni és talán sehol az elhamarkodás nem annyira káros, mint épen az igazságügyi téren. Egy elhamarkodott lépés, egy intézmény behozatala és életbe léptetése, a mely nem helyes alapokon nyugodott, oly károkat okozhat az igazságügynek, melyek vagy egyáltalában nem orvosolhatók, vagy csak igen nagy áldozatok árán. Sokkal helyesebb igazságügyi politika az, a mely megfontolva teszi az intézkedéseket, a mely minden subtilis kérdést — a melyek különösen az igazságügyi szakmában tekintetbe veendők —• szokást és egyéb érdeket kellőleg megfontol és csak ezek megfontolása után határoz a felett, hogy ilyen, vagy olyan irányban lépteti-e életbe a reformot. (Helyeslés jóbbfdöl.) T. ház! Az igazságügyminister ur a reformok elsejének a bírósági szervezetet állította oda és inagurálta ezt a királyig táblák decentralisatiójának nagy művével. Én találkoztam laicusokkal, a kik a minister urnak ezen nagy művét kicsinyelték, rendesen azon megjegyzés el, hogy hiszen ezen decentralisatio már évek előtt kimondatott, ez tulaj donképen nem ÍG reform és ehhez nem is kellett valami nagy munka.