Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-421
431. országos ölés deczember 1-én, hétfőn. 1890. 239 alakítandó, mivel az elavult írásbeliség teljesen hasznavehet]ennek bizonyult, akkor ebből nem az következik, hogy a reform még csak mostan jutott el az érettség stádiumáig, hanem sokkal inkább következik az, hogy tehát legalább már 10 évvel ezelőtt kellett votna úgy a justitiát, mint a politikai administratiót a mostani kormányprogramul értelmében megreformálni, mert bizonyos és kétségbevonhatlan, hogy mind a kettő, t. i. a justitia ép úgy, mint a politikai administratio 10 évvel ezelőtt még sokkal rosszabbul functionált, mint a hogyan ez idők szerint működik; (Egy hang balfelöl: Kár az elvessett időért) kérem is a t. háznak különösen a túloldalon ülő tagjait, méltóztassanak csak kissé meggondolni, hogy hogyan nézne ki ez az ország ma, ha különösen az igazságügynek azon alapos reformja, melyet mindig sürgettünk s melyet most végre a kormánypárt is magáévá tett, már 10—12 évvel ezelőtt megvalósíttatott volna. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Sajnos és helyrehozhatatlan kár, hogy ezen hosszá idő a reformra nézve elveszett, még sajnosabb, hogy a stagnatiónak ezen decenniuma alatt a bajok úgy inveterálódtak, hogy azokat most megorvosolni még egyszer oly nehéz és drága lesz, mint a milyen annak idején lett volna. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Hogy miért mondom el mindezeket ? Bizonyára nem hogy a minister urnak e tekintetben bármi néven nevezendő szemrehányást tegyek, mert hiszen ő a mi igazságügyi politikánkkal mindig identicus, sőt ennek főoszlopa volt és sokkal rövidebb ideig van hivatalban, mintsem a hosszú idők alatt felszaporodott és meggyökerezett baj ok;! t már megorvosolhatta volna. A mikor azonban látom és tapasztalom, hogy azon igazságügyi politika, melynek érdekében mindeddig hiába küzdöttünk és melynek szolgálatában én magam is csaknem megőszültem, most végre a diadal útjára jutott, nem veheti rossz néven senki, ha én az ellenzéknek az igazságügyi reformok körül folytatott önzetlen hosszú és kitartó küzdelmeire rámutatok. (Helyeslés a balfelöl.) Rá kell mutatnom különösen szemben azzal, hogy már a költségvetési vita általános stádiumában is a programúi apasági kérdésnek tárgyalására egyenesen provocálva lettünk (Ugy van! balfelöl) és rámutatok ép annyi önérzettel, mint az elégtételnek is bizonyos érzetével még azért is, mert én abban, hogy a kormány és pártja végre a mi közigazgatási és a mi igazságügyi programra un k megvalósítására vállalkozott, világos bizonyítékát látom annak, hogy tehát az annyiszor rágalmazott és annyiszor félreértett és kigúnyolt párt, melyhez politikai pályám kezdete óta tartozom, nemcsak a múltban járt helyes úton, de helyesen jár el a jelenben, helyesen járt el az új aerában is, a midőn ép azon reformok érdekében, melyek a párt politikai existentiájánák legbensőbb tartalmát képezik és a melyekkel a párt teljesen összeforrott — mondom — ha ezen reformok érdekében a parlamenti ellenőrzésnek gyakorlására továbbra is vállalkozik és ezt objective gyakorolni fogja a jövőben is, mindaddig, mig a reformok helyes és teljes megvalósítását véglegesen biztosítottnak nem fogja látni. (Élénk helyeslés balfélöl.) Áttérve már most mai felszólalásom tulajdonképeni tárgyaira, a kérdéseknek és megjegyzéseknek egész özöne tódul a nyelvemre. (Halljuk! Halljuk!) Szeretném tudni, hogy a minister ur az utolsó költségvetési vita óta mennyire és miben vitte előbbre a katonai büntető törvénykönyv és különösen a katonai bíráskodási eljárás ügyét ? Tudni óhajtanok, hogy a kérvénynyel megtámadott képviselő mandátumok fölötti bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslattal a minister ur mennyire van, e bíráskodást miként véli construálandónak és az arra vonatkozó törvényjavaslatokat mikor fogja már a ház asztalára letehetni? B. Kaag Ivor: Nekem ez nem elég! (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Yeszterlmre: Erdekünkben állana, továbbá megtudni, hogy a magánjogi codificátio mennyire haladt előre, hogy a minister ur a bűnvádi eljárásra vonatkozó elvek iránt és ezen eljárás szervezetére nézve már véglegesen határozott-e és ha igen, minő irányban? Szóval a közvélemény általában, de különösen a jogászvilág felette hálásan fogadná, ha a minister ur oly szives volna a ministerium egész reformtevékenységéről lehetőleg alapos tájékoztatást nyújtani. Mert tudja ugyan az egész világ, hogy a minister hunban serényen folyik a munka, tudjuk, hogy a sommás eljárás reformjára vonatkozó törvényjavaslat elkészült, hogy az intő eljárást, az úgynevezett ; ,Mandatsverfahren"-t tárgyazó javaslat elkészült és a büntető törvénykönyvnémely szakaszainak megváltoztatására vonatkozó javaslat is legalább első kidolgozásában készen van, de végre, mióta a t. minister ur hivatalban van, pedig ennek idestova 2 éve már, mégis csak egyetlen egy nagyobb és mélyebbre ható reform, tudniillik a királyi táblák decentralisatiója vált törvénynyé, a minister ur tehát nem is veheti rossz néven, ha a nagyközönség, mely a minister úrtól nemcsak nagy alkotásokat, de — megvallom — kissé élénkebb tempót is remélt, már-már türelmetlenül várja a ministtr ur tevékenységének további fejleményeit és eredményeit. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Miután azonban mindaddig, mig a minister ur az általam megpendített kérdésekre nézve nem nyilatkozik, illetőleg ezen kérdéseimre nem
