Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

240 Üti. orsiágos ülés december 1-én, hétfon. 1890. válaszolt, azokra reflexiókat sem tehetek s mivel különben is tudom, hogy a minister ur több fontos javaslatával már a legközelebbi időben behatóbban fogunk foglalkozni, én az általam inkább csak névleg felhozott kérdéseknél most nem is insistálok. (Bálijuk!) Csak két rendkívülien fontos dolog az, a melyre kissé behatóbban kiterjeszkedni kötelességemnek ismerem. (Halljuk!) Az egyik a bűnvádi eljárás kérdése, melyre nézve felvilágosítást és tájékozást óhajtunk nyerni az iránt, hogy ennek eodificatiója ez idő szerint minő stádiumban van. Ezen kérdésnek szőnyegre hozatalára nem a kíváncsiság, hanem azon meggyőződés sarkal engemet, hogy valamennyi reform közül ez a legsürgősebb. (Igaz! balfelől.) Igaz, hogy a legnehezebbnek is tartom. A mi igazságszolgáltatásunknak legfőbb baja, legnagyobb veszedelme a végtelen lassúság és hoszszadalmasság. Ennek okozója, ennek mintegy exponense pedig az a tömérdek restantia, inelylyel a mi bíróságaink általában, de különösen felebbviteli bíróságaink mindig el vannak árasztva s a melyeknek óriási száma a judícatura alaposságára is valóban végzetes hatással van. (Ugy van! balfelöl.) Ezen restantiákat első sorban a büntető ügyek idézik elő, a kir. táblai jelenlegi restantiáknak nagyobb felét most is a büntető ügyek adják ki. Ebből pedig mi következik ? (Halljuk !) Az, hogy a mi justitiánk nem lesz, nem lehet gyorsabb mindaddig, niig a mi felebbviteli biró ságaink büntető ügyekkel lesznek elhalmozva s a helyzet e tekintetben nem javulna, hanem lényegesen súlyosodnak, ha a bűnügyek másodfokú ellátása úgy construáltatnék, hogy azok tetemes részében reproductió és közvetlenség mellett két főtárgyaiásnak volna helye. Szembeötlő, hogy a mi igazságszolgáltatásunk ez esetben még sokkal lassúbbá válnék, mint a milyen jelenleg; mert akkor azoknak a pereknek egy nagy része, melyek most többnyire néhány perez alatt, fájdalom, gyakran elég felületesen elintéztetnek, előreláthatólag egész napokat, néha talán heteket is fog igénybe venni. És a perek, melyek véglegesítése most átlag 2 — 3 esztendőbe kerül, a mondott esetben még egyszer annyi ideig, tehát bizonyára legalább is 4—6 évig fogna eltartani. Justitiánknak ezen legsúlyosabb baját a mostani felebbezési rendszernek megváltoztatásával, megjavításával, átalakításával is némileg lehet ugyan enyhíteni, nem tagadom; az igazságszolgáltatás mindent megölő lassúságának gyökeres és alapos orvoslására azonban csak egy biztos módot ismerek s ez az esküdtszékeknek büntető ügyekben való behozatala, ott, a hol vagy a mennyiben ez nem volna indokolva, a „Sehöpfergerichf-ek felállítása, azon büntető ügyekben pedig, a melyek a rendes bíróságoknál meghagyandők, a ténykérdésnek a felebbezésbol való kizárása. Ez az én legbensőbb meggyőződésem, melynek e házban már ismételten adtam kifejezést. Hogy büntető eljárásunknak ily irányban leendő átalakítását a justitia gyorsaságán kívül a judícatura megbízhatósága, a polgárok szabadságának biztosítása, a jogérzetnek fejlesztése, a humanitás, az erkölcs is mennyire teszi elkerülhetetlenné és elodázhatlanná, arról most nem akarok beszélni. Sokszor megtettem, máskor is bizonyára tenni fogom, még igen gyakran, ha előttünk lesznek a kormány concret javaslatai. A mire a t. házat, a mire különösen a t. minister urat e tekintetben ez alkalommal is figyelmeztetni óhajtottam, mindössze annyi s csakis azon gyakorlati szempontra vonatkozik, hogy meggyőződésem szerint az a lassúság és az a végtelen huzavona, melyet igazságszolgáltatásunkban, főleg a mostani bűnvádi eljárás s különösen a felebbezési rendszer von maga után, ezután is meg fog ölni mindent s tönkre fogja tenni a minister urnak minden egyéb, bármilyen helyes alkotását, ha a büntető eljárást a lehetőségig gyorsan nem alakítja át, még pedig minden más combinatiót kizárva egyedül azokon az alapokon, melyeket az imént röviden jeleztem és melyeken kivül a justitia kellő gyorsaságát biztosítani sehogy sem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Azon feladatok között, melyeknek megoldása törvénykezési szerkezetünk kiépítéséhez okvetlen szükséges, a bírósági szervezet szabályozása az, melynek törvénybe foglalása a többi szükséges intézmények alapját kell, hogy képezze. Az igazságügyminister ur egy ily törvény létrehozatalát is felvette reformmüveleteinek programmjába s egy előadói tervezet már is egy tekintélyes szaktanács discussióinak képezi tárgyát. Ezen tervezet, habár egyelőre csak átmeneti jelleggel bírónak, sajátképen csak módosításnak neveztetik is, kihatásában épen úgy, mint következményeiben rendkívüli fontossággal bir. E mű, ha törvénynyé válik, átalakítja törvénykezésünk egész compagesét, teljesen át fogja alakítani úgy biróságainkat, mint ügyészségeinket s midőn ezeket eddigi jellegéből mintegy kivetkőzteti, mindinkább közelebb hozza azokat a művelt külföld hason természetű intézményeihez. Én e tervezetre részletesebben most kiterjeszkedni nem tartom megengedhetőnek, miután az végleges átalakulásaiban még nem fekszik a ház előtt. Másrészről azonban, miután az a sajtóban és enquétteken már is discussio tárgyát képezi, azt sem tartanám helyesnek, hogy e fölött épen a törvényhozás merüljön hallgatásba. Ama tervezet iránya egyébiránt már most is