Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

18 412. orszáfros ülés nOTemfoer 20-án, csütörtökön. 1890. kivan személyes megtámadtatás ezímén felszólalni. Csatár Zsigmond: T. ház! A soroksári dunaágnak elzáratása tárgyában a képviselőházban tett előterjesztésem alkalmából senkit sem volt czélom és szándékom sérteni és igy annál kevésbé értem, hogy távollétem alkalmát felhasználva, Földváry Miklós képviselő ur oly kijelentést használt velem szemben, melyet hallgatással tűrnöm nem szabad, mert ha ezt tenném, nem volnék többé méltó arra, hogy ezen a helyen a t. ház előtt megjelenjek. Én nem utasítottam a t. képviselő urat, sem másik képviselőtársát arra, hogy kötelességüket miképen teljesítsék. Én csak annyit mondtam, hogy a t. képviselő ur szintén felismerte azt a bajt és nyomort, melylyel ezen szerencsétlen Duna ág azon kerület lakosait elárasztotta és azt hiszem, senki sincs jobban érdekelve ez ügyben, mint a t. képviselő ur. sőt annak is kifejezést adtam, hogy felszólalásomat a t. képviselő ur is méltányolja, mert választóinak nagy részét sújtja ezen szerencsétlensoroksári Dunaág. És kijelentettem, hogy megengedem, hogy mióta a t. képviselő ur részint nagyon meggazdagodott, részint pedig el van foglalva gazdasági dolgaival, kitüntető méltóságaival, megfeledkezett arról, hogy velem szemben ő is kifejezést adott azon elkeseredésének, hogy semmi sem történik az ottani lakosság megmentése érdekében. Tette pedig ezt a kijelentést, midőn Harasztiról Pestre jöttünk a vicinális vasúton. (Derültség a szélső haloldalon.) Én tehát ezennel visszautasítom azt a vádat, hogy a képviselő ur velem e kérdésben soha nem szólt volna. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy a t. képviselő ur jövőre vegye tekintetbe először a korkülönbséget, mely köztünk van s másodszor azt, hogy én nem szándékosan tehettem, harmadszor, a mit a házszabályok tartalmaznak, hogy képviselőt azon a hangon, a mint azt a képviselő ur tette, egyedül az elnöki méltóságnak van joga rendreutasítani. Én tőle rendreutasítást nem fogadok el s azt ezennel ünnepélyesen visszautasítom. Széll Ákos jegyző: Földváry Miklós! Földváry Miklós: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak igen röviden válaszoljak Csatár Zsigmond felszólalására, mert meggyőződésem az, hogy ugy e házban, mint a házon kivül igen kevés emuéig hogy ne mondjam, senki sincs, a kit érdekel az, vájjon a képviselő úrral beszéltem-e valaha vagy sem s én egyedül t. képviselőtársaimra akartam bizni annak megítélését, hogy melyikünk szavának lehet több hitelt adni. Elnök: Nekem Csatár Zsigmond képviselő ur nyilatkozatára csak az az észrevételem van, hogy nem lehet mondani azt, hogy egyik képviselő ur a másiknak távollétét felhasználja, mert miután a házban bizonyos időszakokban lehet nyilatkozni, fel kell tenni, hogy minden képviselő jelen van. Következik a napirend: az 1891. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalása. Széll Ákos jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A kérdés kiváló fontosságánál fogva legyen szabad nekem is a felhozottakkal szemben nyilatkozni és minden kételyt kizárólag megvilágítani azt a viszonyt, a mely köztünk és a kormány közt e kérdésben fenforog (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban a kérdés érdemére nézeteimet előadni bátorkodnám, legyen szabad Győrffy Gyula t. képviselőtársam tegnapi észrevételeire a magam részéről némileg megjegyzéseket tennem. Első megjegyzésem vonatkozik arra, hogy ő a ministernek azon jogát, mely szerint a rendelet végrehajtását sanctióhoz kötötte, a közjegyzői törvény azon rendeléséhez hasonlította, a mely előírja, hogy házas felek közt vagyonjogi kérdésekben jogi érvénynyel biró szerződés csakis közjegyző előtt köthető s mégis — úgymond — azt nem lehet törvényhozásilag büntetőjogi sanctióhoz kötni. Tökéletesen igaz, t. ház, hanem bocsánatot kérek, ha itt egy kis jogi lapsust kell helyreigazítanom s ez abban áll, hogy az, a mit t. képviselőtársam felvetett, tisztán s merően magánjogi kérdés, a melynél teljesen közönyös az államra nézve, hogy a felek, hogy rendelkeznek s a magok okiratának érvényt kivánnak-e tulajdonítani vagy nem? De nem igy van a dolog közjogi kérdésekben, melyekben tehát az állam nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is van akaratának a törvénynek érvényt szerezni. A képviselő ur igen komoly szinnel festette azon veszélyeket, melyek a katholicus alpapság izgatásaiból származnak. Erre is szabad legyen teljes őszinteséggel és határozottsággal egy megjegyzést tennem. Kérdem, vájjon a felekezetek közötti béke előidézésére alkalmas politika-e az, a melyet ő követ, a ki a katholicus alpapság részére még a főpapsággal szemben is vitatja azt a jogot, hogy a dogmát az magyarázhassa; ő, a ki kétségbe vonja a kormány azan jogát, hogy a törvény végrehajtására megfelelő rendeleteket kibocsáthat ? Kérdem, ha mi igy adunk e helyről az izgatásnak tápot: hogyan mozdítjuk elő a felekezetek közötti^békét? (Helyeslés jollfelöl.) Még egyet! 0 egyáltalában kétségbe vonja