Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

200 419. orszngos ftlés norember 28 án, pénteken. 1890. hogy a polgári iskolai tanítók szintén benfoglaltatnak javaslatomban s hogy ezek ugyanazon alapból és ugyanazon feltételek alatt fogják kapni nyugdíjukat, mint az elemi népiskolák tanítói. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt zárszó illeti még Kiss Albert képviselő urat, mert határozati javaslatát tíznél több képviselő irta alá. Kiss Albert: T. ház! Az elmondottakra csakis annyit tartok kötelességemnek megjegyezni, hogy épen ugy, mint Higara t, képviselőtársam, én is bizom a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak ugy a közoktatásügyi bizottságban, mint e házban tett Ígéretében ; azonban azon ígérete nem elégített ki engem. Nem azért, mintha azon ígéret megvalósításában kételkedném, hanem azért, mert az elérendő ezél, a mely azon ígéretben foglaltatik és az a czél, melyet határozati javaslatommal elérni óhajtok, egymástól különböző. Ezt kifejeztem a bizottságban is és ezt a párt megbízásából ma határozati javaslat alakjában adtam be. A mélyen t. vallás-és közoktatásügyi minister ur financiális helyzetünk javulásának reményé hez utasít, Lehet, hogy azon remények valósulnak; de én jelen viszonyaink közt azon remények valósulásában kételkedem, daczára annak, hogy én is óhajtom, hogy azon remények mennél nagyobb mértékben megvalósuljanak. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy a tanítók fizetésének 300 forintig leendő felemelésére az államnak mintegy 6 — 7 százezer forintnyi hozzájárulása szükséges. Már most méltóztassanak figyelembe venni, hogy a jelenlegi népiskolák fentartása e hazában a hivatalos kimutatás szerint az 1888/9-iki iskolai évben 15.117.024 frtba került. Ezen több mint 15 millió forintból népoktatásunk fentartásához az állam nem többel, csakis ll°/o-kal, vagyis 1,294.000 forinttal járul. Ha ehhez hozzá veszszük az itt jelzett 6 — 7 százer forintot, akkor is az állam kincstára csak 2,400.000 forinttal fog járulni összes elemi népoktatásügyünk fedezéséhez. Ez, t. ház, lehet, hogy egyesek előtt nagy összegnek tűnik fel; de viszonyítva azt, államunknak már általam említett 369 millió forint kiadási főösszegekhez, én azt nagy összegnek nem .találom. Sőt még oly összegnek sem tartom, a mely, ha államháztartásunkban a deficit megszüntetése csakugyan komoly és valódi, az egyensúlyt veszélyeztethetné. De hozzáteszem még azt is, hogy ezen összegnél nagyobb összegeket látok én előirányozva más ministeriumok tárcsájánál nyugdíj és más czímeken, melyeknek bírálatába most nem bocsátkozhatom. Sok czím volna költségvetésünkben, de nem ezen tárczánál, melyeknél én nagyobb összegben tudnék meggazdálkodást indítványozni. De nem ezért szólaltam fel, hanem azért, mert a t. minister azt méltóztatott mondani, hogy túlnagy kívánságoknak ne akarjunk hódolni, mivel az által veszélyeztetjük magát a czélt. Én, t. ház, túl nagy kívánságokat nem táplálok, sőt őszintén mondom, hogy valahányszor a tanítói testület tagjaival az ország bármely vidékén találkozom és kívánságaikat hallom, minden alkalommal igyekszem őket meggyőzni arról, hogy az 1868: XXXVlI. törvényczikknek és az akkor uralkodott hangulatnak és divatossá vált hangzatos jelszavaknak az volt a legnagyobb hibájuk és abban nyilvánult káros hatásuk, hogy a tanítói osztálynál túlnagy reményeket keltett fel, mely remények nem valósultak s a csalódás fájó érzete azon tanítói testület tagjai közül sokakat elkedvetlenített. Én tehát túlnagy reményeket határozati javaslatommal fölkelteni nem akartam és nem akarok. Nem is jeleztem én, hogy a 300 forint minimumon túl mily összeggel lenne emelendő a tanítói fizetések minimuma, nem is akartam határozati javasl ltommal a jelenlegi költségvetést még érinteni sem. Abban a javaslatban nincs sem több, sem kevesebb, mint annyi, hogy az 1892. évi állami költségvetésnek jövő évben leendő tárgyalása előtt nyújtson be a t minigter ur egy javaslatot, a mely javaslat indokolásának feladata és tárgya szerintem az, hogy kimutassa a ház tagjai előtt, lehet-e a 300 forintnyi minimumot jelenleg felemelni, vagy sem ? Továbbá kitüntessem azt, hogyha a 300 forintnyi minimum emeltetni fog, ezen emelés mennyi kiadást von maga után? Ezt én ki nem számítottam, mert adataim nincsenek. Ennek kimutatása a ministerium feladata. Ezen adatokat óhajtom én megnyerni s ha megnyertük, a ház bölcsessége fog dönteni a felett, vájjon a kitüntetett összeget megadni képes-e, hajlandó-e. De egyszerűen visszautasítani, vagy vissza vonni a hatátozati javaslatot, részemről nem tartom sem az ügy érdekében helyesnek, sem a tanítókra nézve megnyugtatónak. Annálfogva kijelentem, hogy én határozati javaslatomat csak oly feltétel alatt vagyok hajlandó visszavonni — és akkor készséggel viszszavonom — ha a t. minister ur nyilatkozik arra vonatkozólag, hogy ilyen adatokat a jövő évi költségvetést előzőleg akár jelentésében, akár más alakban, a ház elé fog terjeszteni. Majd akkor azon adatok alapján és azoknak megfelelőlegazon ügyben határozhatunk. De mig e tekintetben a t. minister ur igéretét meg nem nyerem, kénytelen