Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

áW. trsiáges ülés Bovemser 28-án, pénteken. 1890. 201 vagyok határozati javaslatomat fentartani. (Helyeslés.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Miután a t. képviselő ur csak azt kívánja, hogy annak idején megfelelő adatokat terjeszszek a t. ház elé, kijelentem, hogy ez iránt semmiféle nehézség sem forog fenn, sőt a magam érdekében fekszik megállapítani, hogy minő összegre volna szükség azon esetre, ha a tanítók fizetésének minimuma 300 forintnál magasabbra emeltetnék. Előbbi beszédemben is csak azt akartam kiemelni, hogy első sorban okvetlenül azt kell biztosítani, hogy legalább 300 forint fizetése legyen minden tanítónak, mert ez mindenekelőtt szükséges, (Élénk helyeslés.) Természetes, hogy azután a változott és megjavult viszonyok közt magam részéről is fogok hozzájárulni oly indítványhoz, a mely esetleg a minimum felemelését is biztosíthatná. (Élénk helyeslés.) Kiss Albert: A minister ur ezen kijelentése alapján határozati javaslatomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Khs Albert t. képviselő ur határozati javaslatát visszavonván, csupán a tételre kell szavazni. Az 1,622.000 forint meg nem táuiadtatván, kijelentem, hogy az megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): A néptanítók nyugdíjintézete segélyezésére; az 1875. évi XXXII. t.-cz. 36. §-a szerint 150.000 irt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): A „Néptanítók Lapja* kiadására 10.000 frt. Elnök: Megszavaztatik, Dárdai Sándor jegyző (olvassa).- A néptanítói árvaház segélyezésére 2.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Állami felsőbb leányiskolák összesen 228.646 frt. Madarász József jegyző: Benedek Elek! Benedek Elek: T. ház! Az állami felsőbb leányiskolák érdekében emelek szót, azoknak az összes iskoláknak is érdekében, melyek csodálatos módon népiskolákká degradálódtak s ennek következtében a tanfelügyelők alá kerültek; azok alá, kikről én — tisztelet akivételeknek — legjobb igyekezetem mellett sem tudok olyan magas véleményt táplálni, mint Komlóssy t. képviselőtársam. 1887-ben történt az az intézkedés, hogy az állami felsőbb leányiskolák, melyeket mindnyájan női középiskoláknak tartunk, vagy legalább azoknak kellene tartanunk, a tanfelügyelők alá helyeztettek. Ez egyike a íegvisszásabb intézkedéseknek, t. ház. A tanfelügyők alá helyezni oly iskolákat, melyeknek tanárai csekély kiyétellel középiskolákra képesítő diplomával nyerik el igen fontos KÉPTH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET, állásukat, kérdem: nem visszás és az illető tanárokra nézve nem lealacsonyító intézkedés-e ez? De nehogy azt higyje valaki, hogy elfogult vagyok a tanfelügyelők iránt, felolvasom egy felügyelő véleményét magukról a tanfelügyelőkről. Sebesztha Károly, zólommegyei kir. tanfelügyelő „Népiskolai tanfelügyeletünk" czímü röpiratában a tanfelügyelők képzettségéről igy nyilatko ik: „Valamennyi társadalmi osztály bizonyos megállapított renommét élvez, mely anynyira általános, hogy valakinek csak ki kell mondani, hogy ő például biró, ügyvéd, mérnök, tanár vagy bármi egyéb foglalkozási ághoz tartozó egyén s már mindenki tudja, hogy mily fokú tisztelettel köteles az illetőnek adózni, Mert minden társadalmi o-ztályban bizonyos qualificatio szerint foglalhat valaki helyet s ez a qualificatio írja elő a megkövetelhető tisztelet mérvét. A tanfe;ügyelőknél — ez idő szerint — qualificatio nem létezik, vagy helyesebben csak papíron található s a nagyközönség', mely naponta látja, hogy a tanfelügyelőket majd egyetemi végzettséggel biró, majd meg 2 — 4 latin osztályt végzett egyénekből, a legtöbbször pedig nem szakférfiak, hanem más pályákon boldogulni nem tudó s gyakran nem nagy tekintélynek örvendő emberekből nevezik ki, nem képes magának a tanfelügyelőket megillető tisztelethez a helye? mértéket megalkotni." Azt hiszem, hogy ehhez nekem alig lehet hozzátenni valamit. De megvallom, hogy ha nem is irt volna ugy egy tanfelügyelő a tanfelügyelőkről, nekem akkor is meg lett volna a maffam véleménye, meg volt sokkal régebben, meg van ma is. Mint az újságokból olvastam, az állami felsőbb leányiskolák igazgatói memorandumot nyújtottak be a minister úrhoz, melyben különösen abbeli sérelmöknek adnak kifejezést, hogy ők a tanfelügyelők alá helyeztetnek, a mi rájuk nézve lealacsonyító, de a tanításnak is nagymérvű' hátrányára van. Meg vagyok győződve arról, hogy a minister ur e memorandumot átolvasva, annak értelmében méltányosan intézkedni fog, mert nem hiszem, hogy a kormánynak érdekében állana, hogy nevetségessé tegye az ő alkalmazottait, értem itt a tanfelügyelőket, kiket nézetem szerint eléggé nevetségessé tette, vagy közülök sokat, már akkor, midőn őket tanfelügyelőkké nevezte ki; egy ily előkelő és fontos állással jutalmazván abbeli tehetségüket, a melyek a földesuraságnak minden akadémiai cursns nélkül való kitűnő elvégzésében nyilatkozott meg. Elismerem, hogy mióta a minister ur ül ebben a székben, e tekintetben is javulás történt és remélem, hogy e javulás fokozódni fog a jövőben is. Nagyon kérem tehát a mi25