Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
419. országos filés noremltier 28-án, pénteken. 1890. 191 Dárdai Sándor jegyző (olvassa) .• A tanítóképzők közös költségei 8.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Népnevelési szükséglet 1,622.000 frt. Madarász József jegyző: Kies Albert! Kiss Albert: ;T. ház! (Bálijuk!) Költségvetésünk ezen czímét lehető röviden először pénzügyi, másodszor közoktatásügyi Szempontból fogom bírálni azért, mert a függetlenségi és 48 as párt megbízásából benyújtandó határozati javaslatot csakis ily módon vélem helyesen indokolhatni. Évek óta már először találkozunk költségvetésünkben azon jelenséggel, hogy a rendes kezelés mérlege szerint 20 millió 919 ezer forint többlettel zárunk, míg az összes kiadások mérlegénél 4 ezer é« néhány forintnyi felesleget találunk. De van még ennél egy örvendetesebb jelenség, a melyre én a t. ház figyelmét felhívom és ez az, (Halljuk!) hogy a pénzügyi bizottság általános jelentése szerint ezen évi költségvetésünkben az állam beléletének intensivebb tovább fejlesztésére 10 és V» millió forintnyi összeg volt fordítható. Ha, t. ház, állami háztartásunk beléletének intensivebb továbbfejlesztésére IOV2 millió frtnyi rendes kiadást lehetett ezen költségvetés keretében előirányozni, akkor meggyőződésem szerint nagyon fontos az a kérdés, vájjon ezen 10V* millióból mily összeg fordíttatott közoktatásügyünknek feji esztésére ? Én, t. ház, nem akarom a nagy áldozatok árán elért egyensúlyt államunk háztartásában zavarni, még kevésbé óhajtom ezen mérlegét ismét azon helyzetbe juttatni, hogy deficitekkel találkozzunk, de mikor azon jelenséggel állunk szemközt, hogy az állam beléletének intensivebb tovább fejlesztés czímen évenkint 107* millió forint irányozható elő: akkor méltán vetem fel a kérdést, vájjon ezen 10 és 7» millió forintból közoktatásügyünk fejlesztésére előirányoztatott-e oly összeg, a mennyit, ha állami beléletiinket valósággal intensive akarjuiv fejleszteni, közoktatási czélra elő kellett volna irányozni? És én, t. ház ? mikor az egyes ministeriumok tárezáinak rendes kiadási összegeit, ezen kérdésre feleletet keresve, vizsgáltam, azon eredményre jutottam, hogy az egyes ministeriumok tárezái közt találtam különösen kettőt olyat, a mely ugy a pénzügyi bizottság által, mint maga a t. ház által feltűnő nagy mértékben dotáltatott nemcsak most, hanem az elmúlt időkben is. Például a pénzügyi ministeriuranak tárczája, a mely 57,246.567 frt volt, ezen nagy összegről 60,676.554 frtra emeltetett s igy azon iü7* millióból 3 1 /' millió forinttal ez alkalommal is növekedett. Továbbá a kereskedelemügyi tárcza, melynek rendes kiadási összege 48,731.605 frt volt, 50,893.714 frtra emeltetett, tehát ez alkalommal 2,162.000. frttal növekedett. Most már, t. ház. evvel szemben, ha megnézzük a közoktatási ministeriuin rendes kiadásainak összegét, amely 6,967.762 frt volt, mit találunk ? Azt, hogy e tárczának összes kiadási Összege csakis 7,294.055 frtra emeltetett, vagyis, ha az emelési összegből levonjuk a részint tandíjakból előirányzott többletbevételt, ezen tárczának évi rendes kiadási összege nem egészen 200.000 forinttal növekedett. Én, t. ház, mióta e háznak tagja vagyok, azok közé tartozom, a kik ezen tárczának költségvetési összegét a párt tagjaival együtt mindenkor készséggel megszavaztam, azért- ezen közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásában e párt tagjaival együtt ezúttal is szívesen részt veszek és én e párt tagjaival együtt a közoktatás czéljaira fordított összeget meddő kiadásnak soha nem tartottam s mikor az állam beléletének intensivebb továbbfejlesztéséről van szó s erre 107 2 millió forint évi rendes kiadás irányoztatott elő, meg kell vallanom, hogy a közoktatási tárcza részére a 200.000 frtnyi emelést igen csekélynek találom és kötelességemnek éreztem erre innen e padokról őszintén rámutatni. Kötelességemnek tartottam ezt annyival inkább, mert ha tekintjük azon óriási nagy összeget, t. i. állami összes kiadásainknak főösszegét, a mely már az 1891. évre 369.000 000 forinttal irányoztatik elő s ha mérlegeljük azt, hogy ezen 369,000.000 frt összes kiadás óriási összegéből az egyházi, közoktatási, közművelődési, emberbaráti, jótékonysági összes czélokra nem több, csak 9 millió frt irányoztatott elő: bocsánatot kérek, t. ház, de ez az arány engem megdöbbent; mert ha a 9 millió forintot a 369 millió forinthoz viszonyítjuk, akkor azt találjuk, hogy a magyar állam összes kiadásainak 7 2 °/o-át fordítja csak az általam említett czélokra. Én az államnak ezen eljárását megegyeztetni nem birom az egyes állampolgárokra rótt terhekkel. Hiszen annak az állampolgárnak tisztán és kizárólag csak népnevelési czélokra egyenes adójának 5%-kal kell járulni. A mi már most, t. ház, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak a költségvetés keretében nyilvánuló működését és a nyert összegnek az egyes czímek közt történt beosztását illeti, arra vonatkozólag én készséggel elismerem a t. ház előtt, hogy ezt'n unnisterium háztartásában megszűntek a volt pénzügyi bajok. Sőt készséggel elismerem azt is, hogy azon 200.000 frtnyi dotntio az egyes czímek közt kellő lelkiismeretes gondossággal és részrehajlás nélkül osztatott fel. De midőn ezt készséggel
