Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-417
417. országos ülés november 26-án, szerdán. 1880. 141 nálni az anyakönyvvezetés körében, (Élénk helyeslés jobbfelől) meg kellett adni azokat a szabályokat, melyeket megadni a végrehajtás rendezése szempontjából kötelessége volt és ezt a rendeletet nem adhatta másként, mint szoros megtartásával az 1827 ik évi XXIII-ik törvény 1. §-ának és az 1868-iki LIII. törvényczikkeknek. És szeretném tudni, hogy ülhet-e e helyen minister, a ki más szabályt adhat s mást mond, miüt azt, hogy az illetékes Jelkész az, a kire az anyakönyvvezetést az állam törvénye bizta, (Elénk helyeslés jobhfelöl) az, a kinek egyházához, meg nem változtatható törvény szerint, az illető gyermek tartozik ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És mirlőn a minister e rendeletet kiadta, kíméletből annyira ment, hogy tekintetbe véve azt, hogy az anyakönyveknek kettős jellege van, azokat az egyház a maga ezéljaira is használja, világi czélokra is használják, a vezetésnek bár feltétlenül állami törvény és rend szerint kellene történnie, de mondom, tekintettel e kettős jellegre és tekintettel az itt levő kényes felfogásra, megengedte, hogy a keresztelés! actusról bejegyzést tehessen az anyakönyvbe oly lelkész is, a kit az anyakönyvezés a világi törvény szerint nem illet meg. De le kellett ebből vonni a eonsequentiát is, hogy tudniillik e bejegyzés csak az egyház beléletében használható, de állami érvénye nincs, a polgári élet viszonyaiban nem hiteles tanúsítvány, a polgári élet ezéljaira csak az a lelkész adhat hiteles kivonatot, a ki az állami törvény szerint illetékes és ezért megtiltotta, hogy e tisztán egyházi jellegű bejegyzésekről kivonat adassék a polgári élet ezéljaira. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha egy idegen jönne a házba és meghallgatná a kérdés ez előterjesztését és azután összemérné vele azt a támadást, azt a méltatlan gyanúsítást, azt a panaszt, melylyel t. barátaim, a cultusminister ur személyét és álláspontját illették, mellyel magamat solidarisnak érzem (Zajos helyeslés jobbfelől) és meg vagyok győződve, bár nem vagyok felhatalmazva ezt kijelenteni, mindnyájan solidarisnak érezzük magunkat: (Élénk helyeslés a jobboldalon) akkor csodálkoznék azon, hogy ily egyszerű világos kérdés mily fokig elhomályosítható, összezavarható. (Élénk tetszés jobbról.) Felálltak itt és azt mondták: ez a rendelet vallásügyi viszonyokat szabályoz, ennélfogva kibocsátására nincsen a minister jogosítva. Egy másik azt mondta: e rendeletben büntetve van az elkeresztelés ténye ; egy harmadik azt mondja: e rendelet sanctiót mond ki ott, a hol az 1868: LM. t.-cz.-ben megállapított interconfessionalis rend sanctiót nem tartalmaz. Mindezt más körülmények közt, midőn nyugodtabb fővel vizsgáljuk a dolgot, tán akárki átallotta volna mondani, mert attól tartott volna, hogy e rövid, négy szakaszos rendelet egyszerű átolvasása annak teljes alaptalanságát, teljes tarthatatlanságát világosan kitünteti, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezekre tehát ma nem is reflectálok. De szabad legyen egész nyíltsággal megmondanom, hogy bár most félek, hogy túlterhelem e dolgokkal a ház türelmét, de ha arra, a mit eltemetettnek vélek, vissza méltóztatnak térni: én is élni fogok törvényadta jogommal, hogy e kérdés ez oldalát is megvilágítsam. Maradnak tehát egyéb ellenvetések a rendelet törvényessége felett ( és ebben aztán t. képviselőtársamnak. Beőthy Ákosnak azért adtam elsőséget, mert ő a legmagasabb hangból beszélt, mert ő e rendeletben az alkotmány integritásának megcsorbítását látta, valóságos közjogi anarchiát és nagy vigan elindult, hogy e kérdés közjogi elbírálásának, mint monda, egészséges alapjait lerakja. Három ellenvetést hoz fel a rendelet törvén;, essége ellen. Egyik ellenvetése abban áll: törvénvtelen, sőt alkotmányellenes; mert ez gyenge oldala az én t. képviselőtársamnak, hogy minden alkalommal, ha csak lehet, egy egy nem sejtett nagy alkotmányjogi elvvel áll a ház elé, tudása rejtett aknáiból kibányászva. (Derültség jobbfelöl.) Ez a rendelet az alkotmányt sérti azért, mert praestatiót, személyes teljesítést ró a lelkészekre, pedig alkotmányunk egyik alapelve az, hogy személyes teljesítéseket csak törvénv, de soha rendelet nem róhat senkire. Ebből a szempontból e rendeletben az egyéni szabadságnak direct megtámadását látja. A második kifogás a az* hogy a rendelet a lelkészekkel mint közhivatalnokokkal rendelkezik, holott a lelkészek nem közhivatalnokok, holott a lelkészekkel igy rendelkezni nem lehet. Mert hol van a szolgálati pragmatica, hol a felügyeleti hatóság. Harmadik ellenvetése t. képviselőtársamnak még nagyobb. Minden képzelhetőt lát ebben a rendeletben. Most már azt is benne találta, hogy nagyfontosságú magánjogi és közjogi viszonyok anyagilag rendeztetnek e rendeletben, pedig ezt csak törvénynyel szabad tenni az alkotmányjog tételei szerint, Beőthy Ákos: Nem ebben a rendeletben, hanem az izraeliták anyakönyvvezetését illető rendeletben. Szilágyi Dezső, igazságiigyminister: Én felolvashatom t. képviselőtársamnak beszédét, de az már furcsa, hogy mikor ezen rendelet ellen kellett argumentálni, akkor az izraelitákra kibocsátott rendelet tartalmát hozta fel; (Derültség jobbfelöl) pedig az izraelitákra kibocsátott rendelet évek óta ismeretes a ház előtt, be van vezetve az életbe és t. barátomnak, az alkotmány-fentartás buzgó védőjének sohasem jutott eszébe ezen nagy alkotmánysérelmet a ház elé vinni. (Derültség jobbfelől,) Vizsgáljuk
