Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-417

142 **?• »rsBágos ülés november 26.*B, szerdán. 1890. meg ezeket, de röviden igen röviden. A harmadik ponttal készen vagyunk, ugy látszik, egyetértőleg. Ez a rendelet bem magánjogi, sem köz jogi anyagi viszonyokat nem szabályoz, csak a zsidókra nézve kibocsátott rendeletről állítja t. képviselőtársam. Elvárom, hogy majd ebből csináljon alkotmányjogi sérelmet és akkor majd erről is fog-unk beszélni. Marad a másik kettő. Praestatióval nem lehet az állampolgárokat terhelni a mi alkotmányunk szerint, csak törvény utján. Ez, t. ház, ily általánosságban, a mint a t. képviselő ur oda állítja, nem áll. Sem szokásjogunkban, sem irott jogunkban ily tétel nem foglaltatik. Igaz, adózást és katonai szolgálatot nem lehet csak törvénynyel kiszabni. Ez oly régi, mint a magyar jog maga. Hanem ha t. képviselőtársam minden személyes praestatiót ily módon az alkotmány védelme alá helyez, akkor méltóztassanak elhinni — nem szeretem végletekre vinni a dolgot — de az összes rendőri intézkedésekkel évtizedek, sőt századok óta alkotmánysértés követtetik el. Mert nemcsak a mire Pulszky Ágost képviselő ur tegnap utalt, a közmunka körében alkalmaztatott a rendeleti jog, de a legközönségesebb életben rendőri szabálylyal köteleztetnek a háztulajdonosok arra, hogy a havat seperjék, a kéményt tisztíttassák, hogy a rend és a tisztaság érdekében száz meg száz praestatiót tegyenek. Ebből mind alkotmánysértést csinált t. képviselőtársam? Ha pedig azt hozza fel ennek ellenében, hogy nem a háztulajdonosnak kell magának seperni meg kéményt tisztítani, hanem mással is szegeztetheti ezt; de tartozik, de hiszen a lelkésznek sem kell magának copirozni a kivonatot, mert a káplánnal vagy más egyénnel is végeztetheti azt. (Derültség jóbbfdöl.) De, t. ház, én ismerem t. képviselőtársam kritikai szellemét és bő olvasottságát, de most az egyszer félrevezette egyik vagy másik német könyv. Van ugyanis például Gneistnek egy munkája, „ Rechtsverwaltung und Gesetz", mely a többek közt az egyik fejezetében meghatározza, hogy mily viszony szabályozása tartozik a törvényhozás fóruma elé és mily viszony szabályozható rendeleti úton. Ebben a munkában van az elv ily széles alapra fektetve. Beőthy Ákos: Más munkában is megvan az! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső, igazságügyminister: Megengedem, hogy másutt is feltalálható e? az elv, de ezek a német elméleti tételek sohasem képezték a magyar alkotmány forrását, (Derültség jóbbfélöl) a melyekkel — a maguk szélességükben alkalmazva — összes állapotainkat ki lehetne forgatni. De, t. ház, hogy komolyan a gyökerére nézzek t. képviselőtársam ellenvetéseinek, ki kell jelentenem, hogy ő egészen félreismeri azt, a mit a rendelet a lelkészeknek parancsol. Ez nem személyes praestatio, ez egyszerűen hivatali ügyletek miként való telsesítése, midőn a lelkész az anyakönyvet viszi az állam megbízásából is, ugy a hosry az állam rendeli. Midőn az 1827. évi XXIII t.-czikk 3-ik szakasza hivatali kötelességévé teszi a lelkészeknek, hogy kivonatokat adjanak mindenkinek, ki azt óhajtja és ha a törvényeknek sorozata szabályozza, hogy az átküldést is tartozik eszközölni egyik lelkész a másikhoz, akkor csak hivatali ügyletről és hivatali kötelesség teljesítéséről lehet szó. (Igás! Ugy van! jóbbfélöl.) Ebből a szempontból méltóztassék a rendeletet megítélni. Nézetein szerint az is nagy tévedés — de kétségkívül felvilágosittatom majd a másképen gondolkozók részéről — hogy mert a lelkészek nem szoros értelemben vett állami hivatalnokok, tehát ilyen értelemben hivatali kötelességük sincs. Igenis van, mert az állami hivatalnokoknak, azt mindenki tudja, a mi jogrendszerünk szerint és a külföldön is két faja van. Az egyik, mely az állammal szolgálati viszonyban áll, a másik, mely az állammal nem áll szolgálati viszonyban, de állami hivatali functiót végez a törvény erejénél íog'va és a mennyiben őt az állami functiók végzésére kötelezte, alá van rendelve a kormány utasítási hatalmának és a hivatali ügyletet ugy tartozik végezni, a mint az neki meg van hagyva s elvégezni neki hivatali kötelezettsége. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ezek után t. képviselőtársamat közjogi vándorlásában bátran elhagyhatom s talán fog ő ezen vándorlásában még találni arra is példát hazánk történetében is, a külföldében is — én sok esetet tudok — midőn egy államnak nagy kára lett abból, hogy vagy nem volt eiég hatalma egy kormánynak, vagy ha volt, csupán zavaros felfogásból vagy gyengeségből nem mert vele élni. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) S most, t. ház, elhagyva az alkotmánysértések esimborassói magaslatát, szálljunk le a mindennapi élet szilárdabb földjére, azon kételyek földjére, melyen t. barátom, gróf Apponyi Albert, a rendelet törvényességét és czélszerűségét vitatta. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőtársam a rendelet ellen törvényesség szempontjából nem annyira kifogásokat tett, mint inkább aggályokat hozott fel. És pedig aggályai három pontban foglalhatók össze. Igyekezni fogok azokat világosan, ugy a mint mondotta, visszaadni. Az egyik aggálya arra vonatkozik, hogy hátha nem törvényes az a rendelet, mert az" 1827: XXIII. t.-cz. 3. §-ában foglalt azon dispositiót sérti, a mely határozat