Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-417

Í40 417. orsíígos flíés november SA'án, szerdán. 1890. kormány rendelkezési joga által szabályoztatok. (ügy van! jobbfélől.) kz állam készen találta az egyházi anyakönyveket Magyarországon és pedig minden bevett felekezetnél, épen ugy, mint egész európában. Oda fűzte a maga szabályozó hatalmát, rendelkezett azokról gyakran a legapróbb részletekig s egyszersmind azon jogi jelentőségű tények nyilvántartását, melyek különösen a magánjogi viszonyok terén fontosak, bizonyító erővel ruházta fel. Nem akarok messzebb menni. 1769 óta egész a mai napig az anyakönyvek vezetésének rendje, részlete s az azt vezető functionariusoknak e részben kiszabott kötelességei rendeletekkel vannak megszabva s mindig a rendeleti jog körélje tartozóknak ismertettek. 1827-ben alkottatott a XI[I. törvényezikk s ez az egyetlen jelentékeny törvény, mely egyenesen az anyakönyvekkel foglalkozik. Ez a törvény intézkedéseket tartalmaz,, nem sokat, de fontosakat, a jelen kérdésre nézve pedig döntőket. E törvényczikk első szakaszában két jogtételt mond ki. Először kimondja most már törvényben azt — a mire minden felekezeti lelkész eddig királyi rendelet által volt kötelezve — hogy a lelkészek tartoznak anyakönyveket vezetni, még pedig a kereszteltekről, az összeadottakról és a temetésekről. Másodszor kimondja azt, hogy az illetékes lelkész az anyakönyvek vezetésére az, a kinek egyházába az illető egyén tartozik. Egy második, már királyi rendeletekben kimondott, most törvénybe iktatott s azóta soha meg nem változott jogi rendje az anyakönyvvezetésnek az anyakönyvek vezetésének állami rendje. És midőn ezt kimondja, azon elvhez kellett az anyakönyvek vezetését határozottan kötni — és egy ministernek sem voltjoga ezen elven tágítást engedni s ettől az elvtől eltérni, bár időköziién történtek is dolgok, midőn az egyház felfogása arra nézve, ki tartozik valamely felekezethez, az állami törvény kötelezőíeg megállapított rendjétől eltért, sőt azzal ellenkezésben volt — hogy tudniillik, midőn az állami törvény azt mondja, hogy születési anyakönyveket minden felekezet lelkésze tartozik a maga híveiről vezetni; akkor még az egyházi és az állami törvény felfogása közt arra nézve, hogy ki tartozik valamely felekezethez, legalább világos eltérés nem volt. Akkor abban a hitben voltak, hogy minden lelkész megkereszteli azt, a ki az ő egyházához tartozik s a világi és az egyházi felfogás rendje közt arra nézve, hogy ki tartozik oda, nincs különbség. Jött azonban — hogy egyebet ne mondjak — két körülmény közbe, mely ezt a különbséget nemcsak élesen kimutatta, hanem annak eltérését gyakorlati következményeiben is feltüntette. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik körülmény az volt, mely az 1868 : LM. törvényczikkben van letéve. Ha a t. ház megengedi s figyelmével megajándékoz, vissza fogok térni ennek okaira. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy az 1868 : LIII. i-czikk köteiezőleg, helyesebben mondva, parancsolólag megállapítja minden született gyermeknek a bevett vallásfelekezetek melyikéhez való tartozását. Ez oly kötelező állami rend, a melyen semmi sem változtathat; sem az. hogy egy oly lelkész kereszteli meg a gyermeket, a kinek egyházához az állami törvény rendje szerint nem tartozik, mert ez érvényes lehet egyházi téren, de a világi törvény rendjét ez nem alterálhatja, sem az, hogy a szülők hogyan egyezkedtek vagy mit óhajtanak, mert e törvény egy parancs, egy változhatlan rend. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Igen, de az állami törvénynek e rendje ellentétben iü) az egyházi felfogással. Ez egyházi felfogás — s ezt sem helyeslelőleg, sem kárhoztatólag nem mondom, csak constatálom, mint tényt — a római katholicus egyház részéről azt tartja, hogy a vegyes házasságból született gyermekek, ha az egyik fél katholicus, a római katholicus egyházhoz tartoznak s azt is tartja — a mint több izben e házban ki lett fejezve — hogy a keresztelés által, ha az a kanonoknak megfelelőleg történik, a gyermek felvétetik a római katholicus egyházba. Már most méltóztatnak látni, hogy a világi törvény rendje, mely azt mondja, hogy a születés által a vegyes házasságból származott gyermek egyik vagy másik egyházhoz tartozik s az egyházi felfogás között valóságos ellentét van. Ez az egyik körülmény. A másik körfthnéiiy az, t. ház, hogy évtizedek óta az ország különböző vidékein kisebbnagyobb mértékben elterjedt az a szokás, hogy a keresztségét nemcsak az a lelkész szolgáltatja ki, a kinek egyházához a született gyermek az állami törvények szerint tartozik, hanem egyik lelkész s a másik is oly gyermekeket keresztel, a kik a világi törvények szerint egyházukhoz nem tartoznak. E két körülményből előáll az, hogy az egyházi felfogás és a világi törvények rendje közt különbség támad. Már most az állami törvény az 1827 : XX1IÍ. t.-cz. 1. §-ában lefektette azt az elvet, hogy minden lelkész hiteles, jogosított anyakönyvvezető, de csak az egyházához tartozó hívekről, csak azon szülöttekről vezethet hiteles anyakönyveket, a kik egyházához tartoznak. Az államnak egy másik törvénye pedig azt mondja, hogy a vegyes házasságból származott gyermekek semminemű egyéb intézkedéssel meg nem változtatható módon nemük szerint különböző egyházakhoz tartoznak. Már most ellenkező gyakorlat fejlődött ki; némely anyakönyvvezetésnél az egyházi felfogás érvéoyesült a törvények ellenére s akkor a közoktatásügyi ministernek rendet kellett esi-