Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-417

138 412. országos ülés november 26-án, szerdán. 1890. tom el magamat az én exelusiv álláspontomra. De Komlóssy Ferencz t. képviselőtársamat egyre óhajtom figyelmeztetni és ez az, hogy a protestánsok akkor is, mikor még nem részesültek semmiféle kedvezésben ez országban — sőt fi legközelebbi multakat véve is — mindig a szabadság táborában üdvözölhette ez a nemzet és specialiter a magyar nemzeti szabadság táborában. És figyelmeztetem azokat az urakat, hogy akkor, mikor a Thun-patens elleni küzdelem folyt, a mikor nemcsak a magyar protestáns világ, a magyar hazafiság volt ott a protestánsok gyülekezetében, akkor, nem tehetek róla, hanem a katholicus felekezet részéről ott találjuk a nem rég elhunyt Eszterházy Móriczot a concordatummal és effélékkel, (Mozgás balfelöl) a mely törekvések Magyarország közszabadságá val és semmi haladással összeegyeztethetők nem voltak. (Ellenmondás és mozgás bálfelől.) Örülni fogok azon, hogyha ezen felfogásom tévessége valamely oldalról megmagyaráztatnék; de én csakugyan ezt a felfogást táplálom. És én tisztában vagyok az iránt, hogy ezen jelenségnek gyökere és forrása micsoda. Gyökere és forrása az, hogy mig a protestáns egyház ezen a darab földön találja minden érdekét, nemcsak, hanem hitelveinek minden szabályozását és egyebét is a magyar földön keresi, addig a katholicus felekezet nem itt találja meg dogmáinak forrását, hanem tartozik kifelé nézni. Én ebbe mélyebben belemenni nem akarok és bizonyos fejrázásokra csak annyit jegyzek meg, hogy nem is oly régen igen magas papi helyről elhangzott a szó, hogy a protestantismus vergődés — bizonyíték nélkül — és megkapta illetékes helyről a maga feleletét. Kérdem mindenkitől, hogy 1890-ben vájjon helyén valók-e ilyen ítéletek és elítélések, igen vagy nem? T. ház! Az is tagadhatatlan, hogy hiába beszélnek ma a felekezetek egyenjogúságáról, mert az absolute nem áll. Nálunk még ma is van államvallás; van annyiban, hogy az állami élet bizonyos nyilvánulásaiban tisztán csak a katholicus felekezet az, a mely szerepel és vannak bizonyos ünnepek, melyeknél a ház t. elnöke jelen tartozik lenni, bármilyen vallása is. Felemlittetett már, hogy a koronázás ténye a katholicus clerns hozzájárulása nélkül egyáltalán nem is eszközölhető ; az egyetemek megnyitásánál nem a protestáns, hanem a katholicus templomban tartják meg a veni sanctét s az összes tedeumok is igy folynak le. Én ezt, t. náz, gravamen gyanánt hozom fel, mert rámutattam már, hogy itt megoldásra sohasem törekedtek; mert azt hitték, hogy bizonyos türelmességgel és elodázásokkal sohasem fog baj támadni, pedig bent vagyunk a bajnak kellő közepében. Nem akarom a t. ház becses figyelmét továbbra fárasztani, me-rt conclusióra akarok jutni. És ez az, hogy az 1848-iki törvényhozás tisztán látta mi a teendő. Mocsáry Lajos t. barátom rámutatott az úgynevezett egyházi javakra. Valameddig ez a dolog rendezve nincs, valóságos egyenlőségről vallásos téren szó sem lehet. Hock János t. képviselőtársam finoman rámutatott a helyzetre, midőn azt mondta: „Adják meg azt, a mi a mienk". T. ház! Mindig azon fordul meg a dolog, kisütni azt, hogy kié az „a miénk"? Az egyházé-e vagy pedig az államé? Tény, hogy ma egy tűrhetetlen állapot áll fenn az állam ós katholicus egyház közt és hogy az egyházjavak tekintetében nagy controversia húzódik folyton folyvást. Nekünk, t. ház, kik sok felekezetű állam vagyunk és a kiknek meg kell futnunk egy óriási nagy utat, hogy kitöltsük azt a közt, mely a nyugat culturájától bennünket elválaszt. csak egy utunk van és ez az, hogy a vallás nem taríozhatik a közéletnek factorai közé. A vallás tartozás ad Lares, ott végezze mindenki a maga lelki dolgát. A mennyiben a múltban kifejlődtek viszonyok, történtek dotatiok akként, hogy hivatkozás történik például István és a legrégibb királyoktól származó documentumoki'a, a melyekről a történet kénytelen constatálni, hogy azok nem az eredetiek, hanem azok már sokszorosan át vannak irva, ezeket a pereket ma bíróilag közmegnyugvásra tisztába hozni nem lehet, hanem folyamodni kell ahhoz, mihez folyamodtak másutt. Az Eris almáját egyszerűen az állam számára kell átvenni, a secularisatióhoz kell nyúlni. Ezután következik a végrehajtás, a mely törvényeinkben már benne van, mert az 1848. törvény világosan mondja, hogy az egyházi, iskolai czélok az állam pénztárából fizetendők. Valameddig t. ház, ez a rendezetlenség fennáll, addig a visszavonást elodázhatjuk mától holnapra, megteremthetjük bizonyos érdekek jelszava alatt a rövid időre való békét, da a valóságos megoldás nem fog eléretni mindaddig, mig okuk lesz az egyházi functionariasoknak egymásra irigykedni, mig az egyes egyházak azt mondhatják, hogy a másik egyház van előnyben; a mig megtörténik magában a katholicus egyházban is, hogy mig az alsó fokon levő úgynevezett alsó clerus a valósággal nyomorúságos congruajáért hosszas küzdelmet folytat, addig az egyháznagyok akkora jövedelemmel birnak, oly fényt fejtenek ki, a mely Kristus tanával, annak egyszerűségével és annak képviseletével egyáltalában össze nem egyeztethető. Viszhangzott e terem, viszhangzik az ország annak csodálatától, hogy Apponyi t. képviselő-