Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-416
130 * w * wiKágos filét november 25-éo, kedden. 18W. anyagát és hogy szélesebb medret csináljon a már is kiáradt folyónak, még egy uj kérdést, a zsidókérdést is belevetett. Elismerem, t. ház, ez a sok anyag nagyon csábító, én azonban ellentállok ezúttal a kísértésnek és nem avatkozom bele a vitába. Csakis azért szólaltam fel, hogy kijelentsem. miszerint én a t. cnlíusminister ur eljárását helyesnek tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nézetem szerint a rendelet kiadására szükség volt, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) a. minister ur eljárása törvényes volt, alkotmánysértésről pedig szó sem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Ilyenformán többen nyilatkoztak már az ellenzék tagjai közül, ilyenformán nyilatkozott például Grünwald Béla í. képviselőtársam is, a ki elmondotta, hogy a Szivák Imre t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslat minden pontját helyesli, de mikor aztán ezen fejtegetésekből le kellett volna vonnia a eonclusiót, akkor — mint a hogy előtte is, utána is többen tették — hátat fordított a Szivák t. képviselő ur indítványának és eltávozott azon az ajtón, melyet az Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványa nyitott neki. Aligha csalódom, a mikor azt sejtem, hogy azért hozta elő a zsidókérdést is, hogy , ehhez az ajtóhoz könnyebben eljuthasson. Általában e vitában már több ellenzéki szónok beszéde nekem olyanformának tetszett, mintha a vendégek most novemberben a feltálalt ebédnél dicsérnének minden ételt, de enni még sem kívánnának, azt mondván, hogy ez mind jó, de hát ők inkább egy kis szép friss cseresznyét szeretnének enni, pedig az illető tudhatná, hogy az a kivánt cseresznye csak jövő tavaszszal kerülhet az asztalra. T. ház! Azt már mondtam, hogy a t. cültusminister ur eljárását helyeslem, még csak azt teszem hozzá, hogy az egész kormány magatartását olyan erélyesnek és méltóságosnak tartom e kérdésben, (Helyeslés jobbfelöl) miszerint megengedhetőnek tartom, hogy a kormány magatartása ezúttal kivételesen ezen padokról is helyeseitessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha jól emlékszem, Grünwald Béla t. képviselőtársam mondotta azt, hogy meg van győződve, miszerint a kormány nem tarthatja fenn elfoglalt álláspontját. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem fogjuk a, kormányt ezen kérdésben erélyesen támogatni — és pedig ellenzéki padokról is — akkor magam is tartok tőle, hogy Grünwald t. képviselőtársamnak igazat adhatna a jövő. (TJgy van! jobbfelöl.) Épen ezért határoztam én el magamat arra — és biztos reményem van, hogy nem fogok egyedül maradni — miszerint ebben a kérdésben támogatom a kormányt, (Helyeslés jobbfelöl) hogy a kormány elfoglalt álláspontját minél könnyebben és minden körülmények között fentarthassa. Én részemről elfogadom és pártolom Szivák Imre t. képviselő ur határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József: Kudiik János! Kudlik János: T. ház! Előzetesen is kijelentem, hogy a szőnyegen levő költségvetést általánosságban elfogadom és csak sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy az előirányzott összegnél nagyobbat meg nem szavazhatok, mert én úgy vagyok meggyőződve, hogy néhány millió azon tömérdek millióból, melyet évenkint a hadseregre elköltünk, culturalis czélokra fordítva, sokkal jobban és hasznosabban jövedelmezne, mintha az évenkint megújuló hadgyakorlatok idején a külföldi consulok és attachék mulattatására milliókat pufogtatunk a levegőbe. (Halljuk! Halljuk!) Én részemről csak a részleteknél kívántam . felszólalni; de minthogy az elkeresztelési vita itt e házban felmerült s miután ezen vita annyi jeles és nagyképzettségíí képviselőtársamat szólított ki a porondra, a küzdtérre, engedje meg a t. ház, hogy ebből a vitából a magam részét én is kivegyem. (Halljuk! Halljuk!) ígérem, hogy igen rövid leszek és a t. ház türelmét nem fogom hosszasan igénybe venni és csupán csak a t. minister urnak minap elmondott nagyszabású beszédével akarok foglalkozni s annak néhány tételét az igazság mértékére leszállítani. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. minister ur látván, hogy a február 26-iki rendelet következtében a lelkészkedő alpapság feljajdult, mert a lelkészkedő papságra most már csakugyan nem vár más, mint választás a börtön és a kötelesség hü teljesítése között, ezen rendeletnek ódiumát szeretné most részint a clerusra, részint pedig a püspöki karra áthárítani, mondván, hogy 22 év óta nem nyilatkozott és nem hangzott el a clerus szájából egyetlen hang sem, mely azt mondotta volna, hogy az 1868: LIII. törvényczikk 12. szakaszának dispositiói katholicus hitelvekbe ütköznek. Ha az i^en t. cultusminister ur ezt a szappant választotta a mosakodásra, (Mozgás jobbfelöl) akkor biztosíthatom, hogy magát soha tisztára mosni nem fogja. Miért? Mert a katholicus lelkészkedő papság épen 22 év óta, tehát a mióta csak ezen törvény megalkottatott, meg volt győződve ép úgy, mint meg van győződve most arról, hogy ezen törvény dispositiói a katholicus hitelvekbe ütköznek, minélfogva ezen meggyőződésének megfelelőleg cselekedett is. Mert hisz mit tett a katholicus lelkészkedő papság ezen gravaminalis törvény dispositióival szemben ? Először megkeresztelt minden gyermeket, a mely gyermek vegyes házasságból született, még pedig nemi különbség nélkül és tekintet nélkül az apa és anya vallására. Másodszor a katho-
