Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-416
416. országos ülés noTenVbtvr 25-én, kedden, 1890. 123 oly kérdést állított előtérbe, a mely e költségvetéssel semmi néven nevezendő összefüggésben nincs. (Derültség ) És megvallom őszintén, hogy a minister urnak csak az a szerencséje, (Halljuk! Halljuk!) hogy nincsenek itt oly érzelmű emberek többségben, mint a milyen én vagyok, (Nagy derültség) mert különben el lehetne készülve arra, hogy a mai napon már a vádlottak padján ülne, (Derültség.) Pedig engedelmet kérek, t. ház, van e költségvetésben még valami, a mi az én szememben szálka és ez a 24.000 fit lakbérfizetés. Hát szüksége volt a magyar államnak arra, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi ministerium lakbéreket fizessen ? Vájjon összeegyeztethető-e AZ állam méltóságával az, hogy egy ily magas culturalis czélok élére állított ministeriura zsellér legyen? (Derültség) Vájjon nem elégedtünk-e meg idáig azokkal a rettentő nagy lakbérekkel, melyeknek árán minden ministerium részére a legszebb s a legkényelmesebben berendezett paloták állhatnának fenn ? Tovább fog-e e rendszer folytattatni s azt hiszi a mínister ur, hogy habár ma csak magam vagyok, ki e rendszerrel megelégedve nincs, a közeljövőben nem lesznek számosan, a kik ezért tőle számot fognak kérni? Nem lehet sokáig szemet hunyni e tények előtt, mert tapasztaljuk, hogy 1867 óta épen az e nemzet szerencsétlensége, hogy a ministeri akarat előtt e ház mindig szemet hunyt. Pedig ha egyszer ts azt mondta volna, idáig és ne tovább, itt a iilalomfa ezen túlmenni nem lehet: akkor a tátongó költségvetési hiányok, melyek a múltban majdnem megsemmisítették állami létünket, bizonyára nem keletkeztek volna és a mai költségvetés is normálisabb volna, Mert tagadom még ma is, hogy teljesen helyreállt az egyensúly. Mert a hol vagyonunkat kell eladni azért,"hogy az állami egyensúlyt helyreállítsuk, ott beszélhet akárki akármint, az én egyszerű eszemmel meg nem értem, voltaképen hogyan állott helyre az egyensúly. Mert ha én eladom vagyonomat, hogy egy évig abból éljek: akkor ha egy év alatl elfogyott a vagyonom: mi marad részemre? A koldusbot. E szempontból mérlegelve a dolgokat, én a ministeri költségvetést el nem fogadom. Midőn ezt kijelentem, engedje meg a t. ház, hogy én is belemenjek abba az, ismétlem, áld itlan harczba, mely itt támadt. Nem örömest teszem ; érzem, hogy nehéz a munkáin, terhes az igám. (Derültség.) Mert ha tudtam volna, midőn megválasztattam, hogy itt ily hálátlan harcz fog keletkezni, e házban az én szavam nem hallatszott volna soha! (Derültség.) De föl sem tudtam tenni, hogy a tizenkilenczedik század végén protestáns, evangelicus és katholicus közé, kiket az | idők hatása kibékített, az államhatalom majd odadobja azt az átkozott üszököt, mely ha lángra fog lobbanni, isten tudja, melyik felekezetet fogja sújtani. Halottam én itt többféle enuntiatiót. Először a t. mínister úréval kell leszámolnom. (Derültség.) O határozottan kijelentette, hogy a szóban forgó rendeletét fentartja és szabványait végrehajtatja. Ez ünnepélyes kijelentést a ministerelnök ur is megerősítette. Ezért, ne nehezteljen, a katholicus, a canonjog ellen vétettek, a dogmaticus alapot lábuk alól eldobták és a mostani modern világpolitika színvonalán kívántak maguknak az igen gyorsan mulandó tapsért erkölcsi kedély dúló állapotot teremteni. Bármennyire szeresse is minden ember, ha sokak tapsai által izmosittat'tk, (Derültség) bármennyire is hasson jótékonyan a szónokra, ha olyanokat mond, a mik helyeslést vonnak maguk után, megvallom, t. ház s ezzel tartozom saját lelkiismeretem meggyőződésének és azon hitbeli felfogásnak, melyre engem a római katholicus anyaszentegyház oktatott, hogy én a minister urnak és a ministerelnök urnak azon kijelentését, a melylyel a — szerintem — törvénybe ütköző rendeletet fentartani akarja, a katholicus dogma megsértésének nevezzem. Mert kétség kívüli tény az, hogy a keresztség szentsége, a hét kegyelem legelsejei által az ember bevezettetik a római katholicus anyaszentegyház kebelébe. Miután pedig ott ünnepélyes felvétel történik, a melynek alapján a megkereresztelt többé más egyházhoz ne.n tartozhatik, az a cselekmény, hojry bevezettetik az anyakönyvbe, szintén e szentségnek elválaszthatlan alkatelemét képezi és ezért nem is kényszeríthető a római katholicus anyaszentegyház, hogy az anyakönyvi kivonatot más hitfelekezet községi lelkésznek kiszolgáltassa. A római katholicus egyház soha sem voít barátja a vegyes házasságnak, nem barátja ma sem. Ezt nem azért teszi, mintha a katholicus hithői kivált többi keresztény felekezetek polgárai vagy polgárnői iránt ellenszenvvel viseltetnék, hanem azért, mert nem lehet hivatása és czélja az, hogy a gyermekek külön vallásban neveltetve, már a szülői házban elszigetelten, egykedvűen, mondhatni két külön érdeknek legyenek szolgálatában. Őszintén vallom meg, hogy ha például én egy más hitfelekezettí leányt vennék feleségül, (Élénk derültség) tekintettel arra, hogy az édes anyja az első nevelő, hogy midőn már szoptatja a kicsikéket, (Élénk derültség) a vallás és a haza iránti szeretet beléjük oltja, mindkét nemű gyermekeimet, okvetlenül az anya vallásában neveltetném. De, t. ház, bár igaz, hogy a római katholicus szentegyház a keresztség szentsége 16*
