Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

#15. országos ülés november 24-én, liétfön. 1S9Ö. llí Nagy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy a vitának ilyen előrehaladott stádiumában kérek szót és ha kegyeskedik a t. ház becses türelmével meg ajándékozni, rajta leszek, hogy kegyességét felszólalásomnak lehető rövidségével háláljam meg, (Halljuk! Halljuk!) Mindazokat, a miket a rendeletnek törvényszerűségére, valamint az 1868 : LIII. törvényczikk módosítására nézve Beőthy Ákos t. képviselőtársam, valamint igen t. vezérem, gróf Apponyi Albert elmondott, én szóról-s?óra aláírom. (Helyeslés túlfelől.) De midőn ezt teszem, egyúttal tanulságot merítek a mostani vitából. Hivatkozom előbb felszólalt t. képviselőtársamnak, Fenyvessy Fereneznek egy beszédére. (Halljuk!) Sajnos. hogy nincsenek nálam a naplók, mert nem voltam elkészülve arra, hogy ez irányban szóljak e kérdéshez; de azt hiszem, t. képviselőtársam nem fogja ellenem a hamis idézés vádját emelni, ha nem is szószerint, de lényegileg, azt hiszem, hiven mondom el szavainak értelmét. (Halljuk! Halljuk !) Ő beszélt a katholicus autonómiáról és beszéde közben igen érdekes enuntiatiót tett, azt mondván, hogy igen furcsa, jelenség mutatkozik ez országban, a mely kicsinyes féltékenykedés és irigység sympthomáira mutat, az tudniillik, hogy ez országban szabad mindenkinek érdeklődnie vallásának ügyei iránt; lehetnek más vallású, világi állású férfiak, kik például a protestáns irodalmi vállalatoknak buzgó munkatársai és senkinek nem jut eszébe ez ellen szólni. A magam részéről hozzáteszem, hogy 12 év óta lévén tagja e háznak, volt alkalmam a volt t. ministerelnök ur ellen intézett, igen sok kemény támadást hallhatni; csak egy irányban nem hallottam őt megtámadtatni s hozzáteszem, hogy nagyon helyes és méltányos volt politikai ellenfelei részéről, hogy őt ily irányú támadással nem illették, tudniillik azért, hogy ő saját egyházának buzgó tagja, hogy annak ügyei és érdekei iránt érdeklődik. (Helyeslés hatféléi.) Én azt gondolom: quod uni justutn, alteri aequum. (Helyeslés balfelöl.) És ha valaki férfias nyíltsággal, őszinteséggel kijelenti, hogy nem szégyenli, hogy ebben vagy abban a hitben született, ha az véletlenül a katholicus vallás is, arra igazságtalanság

1 nélkül nem lehet rásütni, hogy az obscurantiemusnak, a reactióoak hive. (Helyeslés balfelől.) Én legalább azt tapasztaltam, hogy engem abban, hogy hazám iránt tartozó kötelességemet, megengedem, csekély tehetséggel, de a legtisztább hazafias önzetlenséggel 12 éven át gyakoroltam, (Éljenzés a baloldalon) abban az én hitem, katholieismusom soha nem akadályozott meg; nem akadályozott meg akkor, midőn hazafias indignatióm teljével vetettem vissza, mondhatom: dobtam vissza mindazon szakaszokat, melyeket a véderőtörvényben hazám érdekeire nézve sérelmesnek tartottam; nem tartott vissza akkor sem, midőn szomszédaimmal szavaztam a honossági kérdésben, a mit nincs okom megbánni s legyen meggyőződve mindenki, ha azért nem lehetnék jó polgár és nem teljesíthetném hazám iránti kötelességemet, mert ebben hitem akadályozna, akkor tudni fognám, mi a teendőm ; de inig a haza iránti kötelességet teljesíthetem, ngy, hogy a mellett vallásom érdekeit is szem előtt tarthatom, ne vegye- senki rossz néven, ha olyan férfias nyíltsággal, mint Szentiványi t. képviselőtársam mondta, hogy erős protestáns, én is elmondhassam, hogy erős katholicus vagyok. (Éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Én azt hiszem, hogy felekezetének érdekeit a törvényesség határán belül mindig mindenki védelmezheti. A t cultnsmmister ur, Fenyvessy képviselő urnak az autonómia kérdésébe i a múlt évben mondott két beszédében is azt mondta, hogy ő maga is érdeklődik az autonómia iránt, össze fogja tehát hivni a katholicus autonómia iránt érdeklődő férfiakat és keresni fogja a megoldás módját, a mely hogy nem csekély nehézségekkel jár, magam is beismerem; de, t. ház, én nem értem akkor a kormánypárt egyik közlönyének kifakadásait az autonómia ellen, melyeket nemrég olvashattunk s a hol az mondatik, hogy nem képzelhetni Magyarországon számba vehető államférfiúi, a ki az autonómiát valaha létesíteni akarja. Egyébként én felteszem a t minister úrról, hogy ő igenis érdeklődik az ügy iránt, a mit előbb idézett szavaiból is joggal következtethetek és azon hírlapi nyilatkozatokra, melyeket előbb említettem, ugyanezt fogja mondani, a mit Fenyvessy t. képviselőtársam mondott egykor egyik kartársunknak, kivel most egyébként a legjobb egyetértésben él, igy szóiván, t. képviselőtársam órája jól mutat, de hamisan ver. Remélem, hogy igy fogja ő fel a közlöny említettem nyilatkozatát és szem előtt tartva a „quod uni justum, alteri aequum" elvét, nem fogja sokáig tűrni, hogy azon felekezet, a mely a legrégibb és legtekintélyesebb számú hívekkel bir, mint egy corpus vile-képpen csakis a kegyelmi térre legyen utalva, mi semmivel sem kívánunk többet, mint a mennyi megillet bennünket és ha ezt kívánjak, minket senki túlzó követelésekkel nem vádolhat. Most még hátra van, t. ház, hogy megemlékezzek azon mozgalomról, a melyet az alpapság az 1868-iki t.-cz. ellen indított. A t, minister ur ezen mozgalmat a katholicus alpapság belforradalmának és sajnos jellenségnek nevezte. Hát, t. ház, én az alpapságnak két-