Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

106 416. országos ülés november 24-én, hétfői!. 1890. kész-e az egyházi javak saecularisatióját a vallásszabadsági indítványhoz hozzágondolni; de a mi az alapokat és alapítványokat illeti, ismerem a t. képviselő ur álláspontját, minthogy volt szerencsém vele egy bizottságban lehetni: az alapok és alapítványok bizottságában és tudom, hogy ott határozottan a mellett foglalt állást, hogy azok kizárólag felekezeti vagyont képezzenek, így eontemplálva a vallásszabadság — méltóztassanak megbocsátani — nem egyéb, mint csengő érez és pengő czimbalom, az ily vallásszabadságnál többet ér az az állapot, a mely ez idő szerint hazánkban megvan, a hol megvan ugyan egy felekezetnek a túlnyomó hatalma, de e mellett a többi felekezetek részére vannak törvényes garantiák, melyek mellett ugy, a hogy magukat mégis tisztességesen fentartani képesek. Ha a vallásszabadság kimondása csak ürügyül használtatnék arra, hogy mind e tényleg meglévő s életerőseknek bizonyult garantiák megsemmisíttessenek, akkor méltóztassanak megengedni, a vallásszabadság egyszerű kimondása nem jelentene egyebet, mint annyit, hogy szabad a vásár mindazon üzelmeknek, melyek által az ez országban kisebbségben levő felekezetek ez egy túlhatalmas által elnyomatnak. (Ellenmondás a szélső 'baloldalon.) Méltóztassanak már mo^t megengedni, hogy röviden elmondjam, hogy mire concludálok a beterjesztett határozati javaslatokat illetőleg. A mi Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatát illeti, én azt, daczára azon fogyatkozásoknak, melyeket abban iátok s melyeket előadni bátor voltam, elfogadom, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert én, midőn azon kérdés intéztetik hozzám, kell e vallásszabadság és polgári házasság, a melyhez én hozzágondolom, hogy kötelező, mással, mint igennel válaszolni képes nem vagyok. A mi Szivák Imre képviselőtársunk határozati javaslatát illeti, melyre nézve mindnyájan oly különös állapotban vagyunk, hogy annak egészét elfogadni igen bajos, amint hogy gróf Apponyi Albert képviselőtársam is csak oly nem correct, de kényszerű enuntiatiót tett, hogy egyik pontját kész elfogadni, én is kijelentein, hogy a Szivák Imre képviselőtársunk által beadott határozati javaslatot, mert annak lényegével egyetértek, részemről elfogadom. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Látok ugyan e határozati javaslatban formai szempontból fogyatkozást, a mennyiben nem tartom helyesnek, hogy ezt kívánja vagy nem azt kívánja, hogy ilyen vagy olyan javaslatot rendel meg magának a kormánynál, de helyesnek tartom annak lényegét, mely abból áll, hogy a eultusminister urnak az elkeresztelés kérdésében való eljárását és magatartását helyesli, mely helyesléshez teljes készséggel járulok. (Helyeslés jobbfelől.) A mi pedig a szőnyegen lévő költségvetésnek szóban lévő czímét illeti, én azt, mint általában a költségvetést, oly okoknál fogva, melyekre ez alkalomból kiterjeszkedni tökéletesen feleslegesnek tartom, el nem fogadom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Gróf Esterházy Kálmán jegyző: Fény vessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok kitérni azon kérdés fejtegetése elő], (Halljuk! Halljuk!) a mely az idei eultus-budgetvitát oly élénken dominálja. Én egyházam papjai iránt, (Halljuk! Halljuk!) mint a nemzeti cultura és a magyar nemzeti közművelődés jelentékeny factorai iránt rokonszenvemet és tiszteletemet sohasem tagadtam meg s ezt megtagadni ezúttal sem szándékozom s azt vélem, t. ház, e rokonszenvemnek elég jelét adtam akkor, midőn felszólaltam a t. házban — mert más fórum nincs és ide utal az 1848 ik törvényhozás is — a eongrua-ügyben, a párbér, a patronatusság, végül a katholicus autonómia kérdésében is. De felszólalásaim egy betűje sem állt soha ellentétben a magyar nemzet és állam igaz érdekeivel; felfogásom legparányibb mozza nata sem érintette ez ország bármely felekezetének akár hitelvét, akár autonómiáját, akár tagjait. És szerintem mindenki csak ugy szolgálhat hazájának és egyházának, ha ezzel sem a közhazát, sem más vallást nem sért. Ily szempontból óhajtok a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk!) T. ház! Gróf Csáky eultusminister ur ismert rendelete két irányban foglalkoztatta a t. házat. Az egyik megtámadta a rendelet törvényességét, a másik a törvényesség elismerése mellett vagy a nélkül, az 1868-iki törvény megváltoztatását javasolta. Az első irány, illetőleg a tegnapelőtt e házban elhangzott egyik kitűnő beszéd csak aggályokat hozott elő. E kitűnő beszéd egyik ismert kitűnő szónoka, gróf Apponyi Albert (Éljenzés balfelől) kijelenté, hogy ha ez aggályok eloszlattatnak, szíves készséggel járul a rendelet törvényességének elismeréséhez. Aggályai felhozásában azon correct alkotmányos intentio vezette, melyet, ágy hiszem, e ház minden tagja aláír: hogy ő ép ugy, mint mi, soha semmi körülmények között, bármily fontos legyen valamely kérdés tárgya és czélja, nem tartja másodrendű szempontnak azt, vájjon a kormányzási hatalom nem lépte-e túl hatáskörét ? És mert e kérdés fel van vetve, meg is kell bírálni, dönteni kell igennel vagj^ nemmel, vagy legalább a döntést, előkészíteni. És épen, mert gróf Apponyi nézetében osztoztam és beszédje elvi álláspontját helyeslem: felszólalok,