Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

415, orsnégos ülés november 2é-éu, hétlön. 1890. 105 hol pedig kisebbséget képez a protestantismus, egészen más a helyzet. Mert például Francziaorezágban, vagy a mi közelebbről érdekel bennünket, Austriában a protestánsok száma oly elenyésző csekélység, bogy ez irányban a katholicismue a proselita és propaganda esinálás műveletét folytatni és fentartani és ebben az irányban tevékenységet kifejteni nem tartja érdemesnek; mert ott a protestantismus absolute semmi jelentőséggel nem bir. Ez a különbség köztünk és azon országok közt, a melyekre tehát, mint példára, saját tapasztalatainkkal szemben hivatkozni nem lehet. De szegett ütött fejembe az is — mert hiszen tudjuk, hogy a t. képviselő ur oly állást foglal el, hogy enuntiatiói még nagyobb fontossággal bírnak, mint argumentumai — hogy a t. képviselő ur oly gyenge argumentumra építette abbeli készségét, hogy miért nem akarja megbolygatni az 1868. évi LIII. törvényczikket. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem kell bolygatni e törvényt, mert sokan vannak, a kik ahhoz ragaszkodnak. Azt nem kell magyarázni sem a t. képviselő urnak, sem senki másnak, hogy ez a ragaszkodás arra, hogy valamely institutio fentartassék, argumentum alig lehet. Bizonyosan maga sem fektet erre tulságossan nagy súlyt. Hiszen valamely institutio fentartásának vagy eltörlésének ratiója mindig az, hogy mit kivan a közérdek, mit kivan az állam magasabb érdeke. Az állam magasabb érdekét kell első sorban szem előtt tartani és pedig kérlelhetlenül, mint Grünwald Béla t. képviselőtársam mondani szokta. Ugyanazért, midőn a t. képviselő ur oly gyenge argumentumra állapítja abbeli nézetét, hogy miért nem akarja most megbolygatni a törvényt — a miért különben én részemről neki elismeréssel adózom — ez csak annyi, mint hogy ha a halálharangot kongatta volna az 1868: LIII. törvény felett. A mi tehát a vita eoncret tárgyát illeti, a t. képviselő ur eonclusiója oda megy ki, hogy a mi a rendelet törvénytelenségét illeti, egész argamentatiója a mellett szól, hogy az a rendelet igenis törvénytelen; kilátásba helyezi ugyan, hogy magát capacitáltatni engedi, de ez csak afféle udvariasság ténye; a mi pedig az 1868-iki törvényt illeti, elmondtam, hogy mily kevéssé biztató a t. képviselő álláspontja; ennélfogva, a kik e mozgalmat országossá tették s a kik annak szekerét tolni hajlandók, azok bátran sorozhatják a t, képviselő urat azok közé, kik azt a mozgalmat támogatásukban készek részesíteni. De hát kimondta a t. képviselő ur, hogy elfogadja Irányi Dánielnek a vallásszabadságra vonatkozó határozati javaslatát. Igaz, hogy meglehetősen szófukar volt, midőn e kijelentését tette, hozzátette azt is, hogy a jövő irányára KEPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XX. KÖTET. vonatkozólag járul ezen határozati javaslathoz. — Midőn a t. képviselő ur e határozati javaslatot elfogadta, ezen ténye nagy hatással volt agy a képviselőházra, mint egyáltalában az egész országra; de méltóztassék nekem megbocsátani, hogy én ezen tényének oly nagyfontoseágot tulajdonítani képes nem vagyok; nem azért, mintha a t. képviselő ur enuntiátlójának minden körülmények közt nem volna nagy súlya, hanem azért, mert ugy látosn, hogy az Irányi Dániel t. képviselőtársunk javaslata meglehetős ártatlan valami. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem is akar vele ártani!) Ilyennek tartom azért, mert megvan ugyan említve e határozati javaslatban a polgári házasság, de bogy kötelező polgári házasságot ért-e, ez kifejezve nincs. De ez még nem minden, t, ház. Ha vallásszabadságról beszélünk, akkor van egy nagyfontosságú előzetes kérdés, melylyel, a ki a vallásszabadságot indítványozza, szükséges, hogy ne csak tisztában legyen, hanem arra nézve határozott nyilatkozatot is tegyen. Ezen előzetes kérdés pedig az — s erre nézve t. képviselőtársam nem méltóztatott sem most, sem más alkalommal nyilatkozni — hogy mi történjék az egyházi javakkal s az alapokkal és alapítványokkal. (Morgás balfelől.) Én, t. ház, ebbe bocsátkozni nem fogok; uem én indítványoztam a vallásszabadságot, nekem tehát nem szükséges, hogy e kérdésre nézve nyilatkozzam, de ez kétségtelenül egy nagy probléma, azon nagy állami problémák közé tartozik s a melyekről Grílnwald Béla t. képviselőtársam azt mondta, hogy: azon veszsziik észre magunkat, hogy bármihez is szóljunk, a kérdés szálai mindig e nagy problémához vezetnek bennünket és hozzátette még, hogy nagy hiba és nagy tökéletlenség, hogy ezen problémához nyúlni senki nem akar. Én sem nyúlok hozzá; de, t. ház, ha vallásszabadságról beszélünk, akkor tisztában kell lennünk e tekintetben, inert annyi bizonyos, hogy hiába decretáljuk mi ebben az országban a vallásszabadságot, hiába fogunk mi a baptistáknak, mohamedánoknak s nem tudom még milyen létező vagy létrejövendő sectáknak teljes vallás • szabadságot biztosítani, mindaddig, mig az országban lesz egy uralkodó felekezet, (Élénk felkiáltások a bal- és szélső báloldalon: Nincsen!) a mely az állam részéről óriási dotatióval van ellátva, a mely képes valamennyi más, kisebbségben lévő felekezetre a maga tálsúlyával rányomakodni, addig ebben az országban a vallásszabadság sohasem lesz egyéb, mint irott malaszt. (Élénk ellentnondások a bal- és szélső baloldalon.) Linder György: Mese! Mocsáry Lajos: Nem akarom gróf Apponyi t. képviselőtársamhoz azt a kérdést intézni, hogy 14