Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-415
104 415. országos ülés november 24-én, hétfőn. 1890. megkapják a kellő protectiót más, túlhatalmas felekezet agressiv eljárása ellen. Ez volt az az alap, a melyen eddig Magyarországon a vallásszabadság, a mennyiben létezett, nyugodott. Mert hiába beszélünk mi vallásszabadságról, egyenlőségről, viszonosságról, ezek ebben az országban tényleg nem léteznek mindaddig, inig van az országban egy oly felekezet, melynek — bármit mondjon is Szalay t. képviselőtársam, hogy ezt maguk annakhivei is perhorreskálják — tagadhatatlanul uralkodó állása van. Mindaddig, mig ez megvan, a gyengébbeknek múlhatatlanul szükségük van az állam protectiójára. Hogy mily pressiót képes gyakorolni egy ily túlhatalmas felekezet a többiekre, bizonyítja hazánk története. Tudvalevő, hogy a reformatio oly gyorsan terjedt el hazánkban, ugy, hogy az ország lakosainak túlnyomó része ahhoz csatlakozott ; de a kath. egyház a rendelkezésére álló hatalmi eszközöknél fogva mégis képes volt oly hatást gyakorolni, hogy csakhamar visszahódította a tért és okvetlenül kiirtotta volna ez országból a protestantismust, ha békekötésekben, törvényekben nem szerezte volna meg magának a protestantizmus, karöltve a kath. honpolgárok azon részével, mely a szabadságnak igazi barátja volt—mert nagyrészben ennek lehet köszönni — azt a protectiót, melynek a protestantismus köszöni azt, hogy ezen országban ugy, a hogy fenmaradt. Mindaddig, mig a kath. vallásnak ezen hatalmi állása megvan, a szülők szabad egvezkerlését megengedni lehetetlen, mert ez oly eszközöket ad kezébe annak a túlhatalmas felekezetnek, hogy vele szemben a gyengébbnek megállni lehetetlen. De vau még itt egy nagy szabadságérdek, t. ház és ez az érdek az, hogy ebben az országban a protestantismus — nevezzük néven a gyermeket, erről van itt szó, kimondta ezt tegnapelőtt Polónyi Géza t. képviselőtársam — hogy mondom, a protestantismus fentartassék, hogy ne zsugorodjék össze ugy, hogy ne veszítse el azon culturalis és politikai jelentőségét, melylyel bir. Hogy miért van szoros kapcsolatban nálunk a szabadság és a protestantismus ügye, arra kiterjeszkedni nem akarok; csak két tényt említek fel. Nagyon távol vagyok attól, t. ház, a mivel egyszer-másszor már vádoltattam is, hogy én a protestánsok, mint a szabadság támaszai részére, szabadalmat követelnék, de hogy a protestantismus mindig ott volt a szabadság támogatói közt, (Ugy van! Ugy van!) az, azt hiszem, oly tény, melyet elvitatni nem lehet. Ennek tanúsága le van téve hazánk évkönyveiben. A másik tény az, hogy valahányszor a protestáns vallás biztosításáról volt e hazában szó. annak védelmében mindig ott találtuk a kath. polgárok közül mindazokat, kik a szabadság barátai voltak. Emlékezzünk vissza a 40-es évekre. Emlékezetben maradt Beőthy Ákos t. képviselőtársunk dicső atyj'ának, Beőthy Ödönnek példája, ki egyik legmelegebb barátja volt a protestánsok ügyének. Ne tagadjuk, t. ház, hogy ismét a katholicismusnak, nevezetesen az ecclesia miíitansnak és a protestantismusnak harczárói van szó. Uj jelszavakkal folyik a harcz, de ugyanaz, a mely ez országban 300 éve fennáll. Mondom, új jelszavak alatt; a vallásszabadság jelszava alatt, mert az illetők jól tudják, hogy e jelszónak hazánkban, mint a nemrég^mult hagyományának, még mindig nagy varázsereje van ; de a küzdelem magva a régi, épen olyan, mint a legsötétebb századokban volt. Mielőtt a szép számmal előttünk fekvő határozati javaslatokra vonatkozólag elmondanám nézetemet és szavazatomat, méltóztassék megengedni, hogy röviden foglalkozhassam egy ennél sokkal érdekesebb dologgal, azon nagyfontosságú ténynyel, gr. Apponyi Albert t. képviselő ur tegnapelőtti nyilatkozatával, melytől, mint nevezetes eseménytől, e pillanatban visszhangzik az ország. (Halljuk.') A t. képviselő ur az 1868: Lili. törvényczikkről azt mondja, hogy ezt a törvényt elvben nem helyesli, tévedésnek tartja, hogy ahhoz sokan szorosan ragaszkodnak; de kijelentette azt, hogy miután vannak a hazában sokan, kik abban jogaik biztosítékát látják, ő e törvénynek módosítását initiálni, vagy az initiálást támogatni nem fogja, de kijelentette, hogy igenis meg van róla győződve, hogy nézeteinek benső igazsága rövid idő alatt felül fog kerekedni. Es miért véli a t. képviselő ur azt, hogy nem helyes az 1868: LIII. törvényczikk álláspontja? Azt mondja, hogy e törvényt lehet oda construálni, hogy a gyermek vallási nevelésénél történt eontroversiák esetleg az illetőkre nézve sérelmesekké vállhatnak, de azt mondja, hogy 100 millió protestáns él hasonló intézkedések nélkül s azért köztük a vallási béke nincs megzavarva. Arra, hogy elvben, vagy képzeletben eonstruáljuk sérelmesnek az egyezkedést, semmi szükség nincs, mert olyanná construálta azt a gyakorlat és saját tapasztalatunk. Méltóztassék visszaemlékezni a reversalisok korszakára. Azt hiszem, hogy nekünk ezen tapasztalatokkal szemben semmiféle külföldi példákra szükségünk nincs, melyek viszonyainkra egyáltalán nem alkalmazhatók. Amerikáról nem szólok; ott életbe van léptetve minden szükséges kellékkel a teljes vallásszabadság, Európának nagy részben a lakosság majdnem kizárólagosan katholicus, a
