Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

JQQ 415. országos ülés nov E tekintetben a viszonyok lényegesen megváltoztak s ennek következtében én ezen intézkedéseknek, a melyeket oltalomnak tekintettek, szükségét ma be nem látom. (Helyeslés balfelől.) Ezen paragraphus, t. ház, nálunk a protestáns egyházak sérelmeiből nőtt ki, a melyek nemzeti történelmünknek leghomályosabb részét képezik. Ha most erre visszatérek, ez nem azért történik, hogy keserű emlékeket idézzek fel, hanem hogy ezzel szembeállítsam azt a fényt és azt a világosságot, a mely a vallási béke és testvéri egyetértés képében Magyarországon uralkodik. Ezen sérelmek azon körülményben találták magyarázatukat, hogy a katholicus vallás volt az uralkodó, hogy vele szemben a protestáns egyház nem állott a paritás alapján. A katholicus egyház terjeszkedett s ezen terjeszkedésre az állam és törvény hatalmát vette igénybe. Ez különösen két tényben jelentkezik: először abban, hogy a protestáns vallásra az áttérés lehetetlen volt, másodszor abban, hogy a vegyes házasságokat csakis katholicus lelkész előtt lehetett kötni. Ebből származtak a visszaélések. Az 1832/36 országgyűlésen ezek a sérelmek nagy szerepet játszottak. Ezeket a sérelmeket akkor orvosolni nem lehetett és pedig egyszerűen azért, mert az orvoslás módjára nézve a két tábla egymással egyetértésbe jönni nem tudott. De nemsokári jobb idők következtek. Jött az 1840-iki, az 1848-iki és az 1868-iki törvény. Ezek proelamálták és kereszt ül vitték azt a nagy elvet, hogy a katholicus vallás megszűnt uralkodó vallás lenni, hogy vele szemben a protestáns egyházak a. teljes paritás alapján állanak, hogy meg van engedve az áttérés és lehetővé van téve és hogy nemcsak katholicus lelkész előtt lehet kötni vegyes házasságot. Ezek a nagy vívmányok állították helyre a vallásbékét, ezek képezik az oltalmat, valamint képezik egész társadalmi — iiogy úgy fejezzem ki magam — egész világnézletünk átváltozása; ezek a?ok, a mik lehetetlenné teszik, hogy ma oly visszaélések történjenek, mint akkor, mert nem történhetik az, hogy egy vallásfelekezet mikor pi'opagandát akar csinálni, a törvény segélyét vegye igénybe. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Épen azért, t. ház, őszintén megvallom, hogy azt az oltalmat a 12. szakaszban feleslegesnek tartom. Rám azt a benyomást teszi, mintha ma valaki talpig pánczélozottan csatába menne, a mi a g-olyótól nem véd, de a szabad mozgást lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Elég nekem, t. ház, ezen rendelkezés értékének megvilágítására, hogy mi kimondjuk azt, hogy a gyermek bizonyos hitvallást követni tartozik. A törvényhozásnak nem lehet az a joga, hogy az emberek vallását törvény által szabáiber 24-én, hétfőn. 1890. lyozza. Nekünk nem lehet az a feladatunk, hogy — ha úgy fejezhetem ki magam — a meny ország kapuit tartsuk kezünkben, (Helyeslés balfelől) nekünk csak az a feladatunk, hogy a földi életet tegyük tűrhetővé, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E tekintetben engem nem győzött meg az ellenkezőről azon elmefuttatás, melyet az igen t. cultusminister ur tartott a természeti jogról és arról, hogy az embereket kinozni nem lehet. Én e két dolog között — őszintén megvallom — nem látok összefüggést, hu. csak azon értelemben nem, hogy a t. minister ur a kínzással látja egy katkegoriába heiyezendőnek azt, hogy teszem fel: az apa vegyes házasságból született leányát saját vallására akarja kereszteltetni és hogy ez ellen törvénynyel kell védekezni. De harmadszor, t. képviselőház, ezen a törvényen keresztülmentek az intézmények és keresztülment rajta az idők folyása. Azt beszélik, t. képviselőház, hogy minálunk nem volna talán meg a teljes vallási béke és egyenlőség. Hát ennek a paragraphusnak kijátszására a vallásfelekezetek közt teljes a béke és teljes az egyenlőség; a katholicus kereszteli a protestánst, a protestáns kereszteli a katholicust, kölcsönösen csinálnak egy „generalquitf-et a törvény feje fölött. (Zajos derültség.) így áll a dolog, t. képviselőház, ha a törvénynek nincs sanctiója ; ha pedig sanctiót akarunk neki adni, annak az eredménye az lenne, hogy, mondhatnám, az egész országot brachmm alá kellene helyezni. Szerintem, t. ház, ily törvénynek aligha van ethicai jogosultsága. Mindennek daczára én osztozom t. barátom, x\pponyi Albert gróf azon felfogásában, (Halljuk! Halljuk! a bal és szélső baloldalon) hogy ha a kisebbségben levő vallásfelekezetek ebben vallásuk biztosítékát látják, mindaddig nem kell ehhez hozzányúlni, mig ők ebben teljes megnyugvást találnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A végleges megoldást mindezekre nézve én csakis a polgári házasság behozatalában és az anyakönyvek államosításában látom. Csatár Zsigmond: Elég lesz a faeultativ is! (Mozgás.) Beőthy Ákos: Be akarom fejezni, t. ház, előadásomat. Csak mé<r egy-két észrevételt akarok tenni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) különösen abban az irányban, t. ház, hogy ha lehet, eloszlassam azon tévedéseket s azon homályt, mely —- mondhatnám — ezen kérdést borítja, Gyakran hallottuk azt, hogy ezen kérdés az állam tekintélyének kérdése s ezt minden áron fenn kell tartani. Én a kormányt az állammal identifikálni életemben soha sem tudtam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, szerintem, az állami imperiumot nem a kormány -