Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-415
415. országos ülés november 24-én, hétfőn. 1890. 99 Ugyvan! a szélsőbalon) közigazgatási, bírósági utón, vagy pedig esetleg egy új törvény hozatala által? A t. cultusmínister ur egész okoskodásának Achilles-sarkát ép azon körülmény képezi, hogy nem tudja bebizonyítani azt, hogy neki az 1868-iki törvényt közigazgatási utón, rendeleti utón kell végrehajtania. Először is, t. ház, annak a törvénynek magának nincsen végrehajtási záradéka. Ez már elég. De hát nem is lehet végrehajtási záradéka, mert hisz oly dispositiók vannak benne, melyeket nem a mi kormányunk, hanem a közös kormány hajt végre, pl. a hadügyminister ott, a hol arról van szó, hoo-v minden vallásfelekezeten levő katonák saját lelkészeikkel láttassanak el. He e 12. §., nézetem szerint, határozottan jogstatuáló,, declaratorius jelleggel bir, a hol a végrehajtás az a jogvédelem, melyet a biróság ad. Ilyen eset, ha arról van sző, hogy téritvények adattak ki, melyeknek joghatályát meg kell szüntetni. Ilyen eset, ha valaki annak következtében, hogy elkereszteltetett, mondjuk örökségétől vagy hitbizományából esett el; akkor van a birói interventiónak helye, a ki a törvényt restituálja és annak következményét megállapítja. És ne méltóztassék gondolni, hogy mikor azt mondom, hogy a 12, §. végrehajtása a jogvédelem, hogy ezzel valami csekély dolgot mondok. Mert ha e védelem meglett volna e század első felében, merem állítani, nagyon sok sérelem és visszaélés elejét lehetett volna venni. De én azt hiszem, hogy az a nézet is mérvadó lehet, hogy tehát a 12. §-t nemcsak passive, biróságok által, hanem active is hajtsuk végre, ugy, hogy igenis megadjuk erre nézve a kormánynak a pouvoirt. És itt jő annak szüksége, hogy a végrehajtás új törvény által történjék, mint a hogy ez már más alkalommal is történt. Hisz a büntetőtörvénykönyv végrehajtása is újabb törvény hozatala által történt meg. (Ugy van! halról.) És mindaz, mi e paragraphus körül történt, bizonyítja, hogy itt máskép, mint törvény utján procedálni nem lehet. Mert mi okozta a rendelet kiadását'? Igen egyszerűen az, hogy a biróságok a törvényt nem ugy interpretálták, mint tán czéloztatott. Ezzel szemben mi a correctivum? Az, hogy a kormány a törvényhozás elé jő és azt mondja, hogy e törvény nem hajtatik kellőkép végre, ennélfogva új, szabatosb törvényt kell hozni, nem pedig közigazgatási utón eljárni és a mikor a biró felment, akkor constituálni a delictamot és azt közigazgatási utón megbüntetni. Hisz a rendeletben világosan benn van, hogy a közigazgatási hatóság interventiója csak akkor jő létre, ha a biróság az illetőt nem bünteti. Én, t. ház, egészen tisztában vagyok az iránt, hogy itt máskép, mint novellaris utón eljárni nem lehet. Kénytelen vagyok azonban kimondani, hogy ezen 1868: LIII. törvényczikknek nem volnék hajlandó újabb sanctiót adni; nem pedig egyszerűen azért, mert ezen törvény ugy, a mint van, a maga egészében ellenkezik a jogegyenlőség elvével. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt a törvényt méltán lehet les imperfecta-nak nevezni, a mennyiben ez a törvény nem oldotta meg azokat a kérdéseket, a melyeket akkor a törvényhozás megoldani akart. Mikor a törvényhozás azt a törvényt elfogadti, akkor egyszersmind elfogadott egy határozati javaslatot is, a mely világosan arra kötelezte a kormányt, hogy a legközelebbi országgyűlés elé terjeszsze a vallásfelekezetek egyenjogúságáról szóló törvényt. Igen sajátszerű, t. ház, hogy a t. minister urnak végrehajtási paroxismusa nem terjed odáig, hogy ezt a határozatot is effectuálja. (Derültség balfelöl.) Ennek következtében előállott az a jogi anachronismus, hogyha a keresztény papok keresztény gyermekeket elkeresztelnek, megbüntetik őket, de ha zsidó gyermeket keresztelnek el, nem büntetik meg. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én szerintem ezen má«kép segíteni nem lehet, mint hogy ezt a törvényt extendáljuk abban az értelemben, a mint Irányi Dániel t. barátom indítványa szól. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kötelességenmek tartom kijelenteni azt is, hogy ezen tizenkettedik paragraphus megváltoztatásának szükségét látom. (Helyeslések.) Ez a 12. §. határozottan illiberalis paragraphus. Igen bajos nekünk, t. ház, a túloldallal szemben egyetérteni a fölött, hogy mi a liberalismns. (Derültség balfelöl.) Szivák Imre t. képviselőtársunk igen finom és szellemes megkülönböztetést tett, midőn azt mondta, hogy van elvont liberalismns és van gyakorlati liberalismu*. Ugy látszik, hogy azon határozati javaslat, a melyet beadott, szintén a gyakorlati liberalismusnak az eredménye ; (Derültség balfelöl) de alig hinném, hogy ez oly csemete, a melyből kinőne az életfája, a melynek koronája és lombjai alatt az országnak érdekei és jogai oltalmat, támogatást és gy T arapodást találnak. Tény az, hogy mikor ezt a törvényt 1868-ban beadták, akkor a vegyes házasságokból született gyermekek vallásának meghatározását a szülőkre akarták bizni. Ez azonban nem fogadtatott el már a bizottságban sem és erre nézve a bizottság a következő indokolást adta be: (Halljuk!) „Elméleti szempontból nem kellene a szülők jogát korlátolni, ámde a bizottság előtt a múlt emlékei állottak és ennek folytán feltűnt a jövőnek képe. Es miután a bizottság nem feledhette el, hogy a térítvények mennyi zavart okoztak, ezért akarta ezt a jövőre nézve megakadályozni." (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel szemben én azt az álláspontot foglalom el, hogy a múltnak szomorú képe nem ismétlődhetik. is*
