Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

415. országos ülés november 24-én, hétfon. 1890. csak rendőri hatáskörről volna szó. akkor a kihágások statuálására csakis a belügyminister lenne illetékes. (Helyeslés a baloldalon.) Hát, t. ház, ez az egész kérdés nem egyéb, mint a törvény magyarázatának kérdése, úgy vélem tehát, hogy helyes dolog lesz itt azon a nyomon haladni, melyet a törvénymagyarázatoknál követnek, hogy tudnillik kutassuk azoknak az intentióit, kik a törvényt alkották, hogy megnézzük, volt-e nekik tulajdonképen czéljuk, hogy a cultusministert ily hatalommal felruházzák. (Helyeslés a baloldalon.) En ugy tudom, t. ház, hogy az a kormány, mely ezt a rendeletet kiadta, ugyanaz a kormány, mely a kihágásról szóló büntető törvénykönyvet szerkesztette ; azt hiszem tehát, hogy a eultusmiiiister ur előtt a competentia kérdését illetőleg mérvadó momentumnak kell lenni annak, hogy ez a törvény s a törvényhozás fel akarta-e akkor a cultusminister urat ruházni ily hatalommal, vagy sem'? Kezeim közt van, t. ház, magának a törvényjavaslatnak indokolása. Mikoi tudniillik a kormány e törvényt benyújtotta, annak indokolásában névszerint felsorolta azokat a ministereket, a kiknek azt a jogot, hogy kihágásokat statuáljanak, meg kell adni. (Halljuk! Halljuk!) Szó van tehát arról, hogy indokoltassék annak szüksége, hogy rendeleti úton kihágások statuáltassanak s itt azt mondja az indokolás : „Mind az nem igényel külön igazolást, hogy a belügy-, közlekedésügy-, közgazdasági és kereskedelmi minister oly rendelkezési joga az ország érdekében és nagy veszélyek kikerülése szempontjából meg nem tagadható, a melyet a kérdés körül figyelmet érdemlő viszonyok és körülmények természete kétségen kívül beigazol." Itt tehát világosan meg van mondva, hogy meg kell adni ezt a jogot a belügyministernek, a közgazdasági és közlekedési ministernek, de a cultusministerről egyetlen egy árva szó sincs. (Ugy van! balfelöl.) Azt méltóztatott mondani a t. minister ur, hogy a maga részéről elolvasott mindent, a. mi e materiába vág. De úgy látszik, hogy a t. minister ur elolvasott mindent, % a mi mellette szól, csak azt nem olvasta el, a mi ellene bizonyít. (Derültség balfelöl.) Szóba hozatott még, t. ház, a rendőri hatáskör / is. Eu azt a rendőri hatáskört soha másképen érteimezni nem fogom, mint úgy, hogy a hatáskör alá tartozik minden oly actus, a mely a közbátorságot, a személy- és vagyonjogi biztosságot veszélyezteti. E veszélyek elhárítására megvan e jog, de tovább az nem megy, mert ha mi tovább megyünk és azt mondjuk, hogy a kormányzati hatáskör egész vonalán megadjuk e jogot: akkor nem teszünk semmi mást, mint azt, hogy visszaesünk a múlt század jogfogalma közé, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a hol az egész végrehajtás a policiával azonosittatott és semmi mást, minthogy a rendőrséget teszszük úrrá a kormányzat fölött; (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) ez azt teszi, hogy rendőrállam contra jogállam és a rendőrállamoknak legrosszabb fajtája; mert nines gonoszabb rendőrállam, mint az olyan, mely parlamentaris kormányzattal bir, mert ebben a rendőri hatalom igen gyakran épen a kisebbségnek a többség által való elnyomására fordittatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Merem állítani, t. ház, hogyha mi a kormánynak ezt a pouvoirt megadjuk, nincs oly polgári s nincs oly alkotmányos jog, a melynek gyakorlását ily módon megakadályozni ne lehetne. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ép az előbbi kormány a népgyűlések jogát és a gyülekezési jogot rendeletekkel akarta szabályozni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Merem állítani, t. ház, hogy nincs az a secatura, az a lealázó dolog, a mit ily módon az emberen elkövetni nem lehetne (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) s egészen a politikai denuntiatióig terjed azon jog, hogy az embereket büntetés terhe alatt erre kötelezze. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak el« felejteni, t. ház, hogy az alkotmányos közjog legnagyobb kérdései közé mindig ép e rendőri jog szabályozása tartozott; ne méltóztassanak eltelejteni azt, hogy Francziaorezág alkotmánya ellen a legvakmerőbb támadás ép rendeletek, a hires .,ordonnance"-ok alakjában történt 1830ban X. Károly alatt. En megengedem, t. ház, azt, hogy dírect nagyobb fokú támadások veszélye ellen biztosít a nemzet ébersége, de kisebb fajta támadások ellen is résen kell lenni, mert e rések az alkotmány sánczait ép ugy képesek aláásni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister azután felhozta azt is s felhozatott, mint legfőbb indok, hogyha törvények vannak, azokat végre kell hajtani. Azt hiszem, t. ház, hogy létezik oly törvényünk, a melyet (Halljuk! Halljuk!) a t. minister ur nem fog végrehajtani. Ilyen pl. mindjárt az 1848; XX. törvényczikk a vallás egyenjogúságáról, melyben világosan benne van az, hogy minden vallásfelekezetek egyházi és iskolai költségei az állami költségekből fedeztessenek s utasittatik a kormány, hogy legközelebb egy ily törvényjavaslatot betérj eszszen. (Derültség.) De nem veszem én azt tagadásba, (Halljuk! Halljuk!) hogy a törvéuyt végre kell hajtani, de az a kérdés, hogy azt a törvényt mikép hajtsuk végre, (Igaz !