Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

415. országos ülés november 24-éii, hétfőn. 1896. 97 ság s az állampolgárok jogaival hozom összhangba. Mert mennyiben korlátozta volna a t. kormány actióját például, hogyha ez esetben nem rendeleti, hanem novellaris utón járt volna el ? Legföllebb azt lehet mondani, hogy az eljárást nagyon nehézzé, complieálttá tette volna. De itt van a példa, ha a t. kormány novellaris utón járt volna el, azóta rég átestünk volna, igy pedig, Isten tudja, mikor lesz a dolognak vége. Kénytelen vagyok tehát constatálni, hogy az állampolgárok jogainak szempontjából a t. minister ur, midőn e rendeletet kiadta, midőn az anyakönyvvezetőket ezen kötelezettségre kötelezte, egyszerűen ultra vires ment. De hallottuk azt is, t. ház, hogy azok az anyákönyvvezetők közhivatalnokok, a miből az következik, hogy közszolgálati viszonyban vannak, a miből ismét az következik, hogy a ministernek ily tartalmú rendeletet joga van kiadni. Nézzük, hogy k]] e kérdés. Nem szenved kétséget, hogy a, büntető törvénykönyvben, a hol az okirathamisításról var. szó, világosan benne van, hogy az anyakönyvvezetők, mint ilyenek, közhivatalnokoknak tekinthetők, de ez csakis a bűntett minősítése a büntetőjogi felelősség szempontjából történik, mert ha e delietumot közhivatalnok követi el, súlyosabb büntetésben részesül, mintha magánszemély. De ebből közszolgálati viszonyt feltételezni nem lehet, mert akkor ennek nem volna helye a büntető törvénykönyvben. Hogy nem lehet közszolgálati viszonyt feltételezni, bizonyítja az, hogy ugyanazon szakasznak további alineájában az is van, hogy a káptalanok és eonventek, közhitelességit helyek irattárának kezelésével és azok feletti felügyelettel is foglalkoztak, közhivatalnokoknak tekintendők ; azt pedig senki sem fogja állítani, hogy a káptalani irattárak kezelői közhivatali viszonyban vannak. De ha közhivatalnokoknak tekintendők, hol van a szolgálati pragmatiea. hol van a hatóság, mely reájuk felügyeletet gyakorol ? (Ugy van! halfelöl.) És ha. közhivatalnokoknak tekintetnek, mikópen történhetik az meg, hogy a t. minister ur maga is elismeri, hogy ezt a rendeletet előbb az egyházi hatóságokhoz küldte el, hogy azok által adassék az ki a lelkészeknek ? (Ugy van! balfelöl.) Hiszen közszolgálati viszonyban nem szokott az ember egy harmadik tényezőt is igénybe venni. (Ugy van! halfelől.) Az izraelita anyakönyvek vezetése pedig, a melyre a t. minister ur hivatkozott, bizonyítja épen leginkább a különbséget a két viszony között. Mert az izraelita anyakönyvek vezetőinél igenis megvan a közszolgálati viszony a kormány és az anyakönyvek vezetői között, a mennyiben egészen világosan ki van mondva, hogy felettük a felügyeletet pedig a szolgabíró fogja gyakorolni. Ez a kérdés szoros összeköttetésben van KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. azzal a kérdéssel, hogy kié hát az anyakönyvek tulajdona? Az egyházé-e, az államé-e vagy más tulajdonosé-e ? De ha az állam, mondhatnám, tulajdonjogot gyakorol az anyakönynek felett, miképen állhat fenn az 1826—27-ki törvénynek azon intézkedése, hogy az anyakönyveket a megyéknél titokban kell tartani? Mert az csak nem lehetséges, hogy az állam azt, a mit magáénak tart, titokban tartsa. (Ugy van! balfelöl.) A t, minister ur azt méltóztatott mondani, hogyha ez a rendelet nem törvényes, akkor az az izraelita anyakönyvekre nézve sem törvényes. Én meg fogom a t. minister urnak nézetemet mondani. Én ezt nem tartom törvényesnek. Meg is mondom, miért. Mert ez a rendelet az anyakönyveknek jogrendszerét állapítja meg, mely igen fontos magánjogi és közjogi viszonyokat állapít meg mindenütt a világon. Az oly institutio, mely jogviszonyokat állapít meg, mindig törvényhozás utján bocsáttatik közzé; mint például a franczia anyakönyveknek jogrendszere a „Code Napóleoniban, a polgári törvénykönyvben, van benne. Ha tehát mi azt állítjuk, hogy szabad a kormánynak rendeleti úton materiális jogviszonyokat megállapítani, akkor az a demarcationalis vonal, mely a törvény és rendelet közt kell. hogy létezzék, tulajdonképen nem létezik ; (Ugy van! balfelöl) akkor Magyarországnak közjogában meg van az anarchia, az anarchia pedig mindig a, közszabadságnak kárára van. (Ugy van ! baljelöl.) Van még egy másik körülmény is, a minek következtében szükségesnek látom azt, hogy azt a kérdést, hogy rendelet-e, a legszigorúbban vizsgáljam. Az állam polgárainak a rendeletekkel szemben nincs utryanis jogvédelmük, mert nincsen közigazgatási bíráskodás és épen azért nekünk, a képviselőháznak, kötelességünk elkövetni mindent, hogy jogsérelem ne történjék. És itten egészen igaza van Apponyi Albert t. barátomnak, hogy ily esetekben a törvényt inkább megszorítólag, mint kite'jesztőleg kell alkalmazni, különösen azért, mert én nem tudok a történelemből példát arra, hogy abból, hogy a kormánynak nem volt elég hatalma, baj származott volna, de azt igenis tudom, hogyha a kormánynak tálhatalma volt; ha a polgárok jogait nem védték meg, az igen sok sérelemnek képezte forrását. Súlyosabbá vált, a dolog az által, hogy a t. minister ur ezt a rendeletet büntető jogi sanctióval látta el. A t. minister ur azt mondja, hogy neki erre joga van, mert itt nem szoros értelemben vett rendőri hatáskörről, hanem magasabb kormányzati hatáskörről van szó, mert hiszen ha 13