Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

410. országos ülés november 18-án, kedden. 1890. 359 őrgróf birtokán van az a töltés, a melyet belebbezni, hátrább tenni föltétlenül szükséges. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hasonlókép a Marosnál is Magyar-Pécska és Német-Szentpéter közt a Maros hullámterületén országút van építve, melyen egyetlen egy áteresz nincs és ez az országút egy méter magasságú duzzadást idéz elő a Maroson, ugy, hogy ennek következtében az ezen országút feletti községek a legnagyobb veszedelemnek vannak kitéve, minden alkalommal, a mikor a Maros hirtelen megárad és bizonyos pontig felemelkedik. Hasonlóképen igy van Torontál vármegyében a Német-Csanádiól Magyar-Csanádra vezető országút is elhelyezve a hullámtérbe. Ez is oly szembeötlőn és oly módon van a hullámtérbe építye, hogy e miatt csupán csak a folyó medrén képes a viz nagyobb vízállás idejében folyni. Ezen utak különben is a ministerium közvetlen felügyelete és intézkedése alá, tehát az ő hatáskörébe tartoznak s igy annál jogosultabb és annál inkább várható és követelelhető a minister úrtól, hogy ezen országutakon a megfelelő átereszeket építtesse meg és ne tűrje tovább ezen abnormis helyzetet, hogy ott a hullámtérben országutak által duzzasztassék a viz és ez által egy nagy vidék veszélyeztessék. Ezeket főleg azért voltam bátor felemlíteni, hogy igazoljam magamat itt a képviselőház szine előtt, hogy én nem hazabeezélek, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem általában minden oly kérdést figyelemmel kisérek, a mely közérdeket érint; (Helyeslés a szélső baloldalon) a melyet a közjó érdekében a nyilvánosság elé hozni szükséges és a melyre a helytelenül történt intézkedéseknek vagy mulasztásoknak orvoslása végett a t. minister ur figyelmét fölhívni tanácsos, sőt szükségesnek találom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A vízjogi kérdéseket, valamint a vizszabályozás kérdéseit is számos felszólalásban behatóan megvitatták már az igen tisztelt földmívelésügyi minister ur tárczája költségvetésének tárgyalása folyamán. Nem szándékozom tehát a kérdésnek ezen oldalához hozzászólani, hanem felszólalásomnak, a mely igen rövid lesz, oka főképen az, hogy az igen t. minister ur nyilatkozatát provocáljam egy oly ügyben, a mely csakugyan nem vidéki, hanem csakugyan az egész országot, az összes magyar gabnakivitelt érdeklő fontosságú. Ezen ügy ezen parlament előtt már többször meg fordult és mindannyiszor szükséges azt fölemlíteni, valahányszor odaát, a monarchia másik államában, Austriában ez a kérdés szintén ventiláltatik, a mi az újabb időben igen jelentékenyen történt. Újabb időben ugyanis az osztrák kormány egy csatornaterv megvalósítása mellett nyilatkozott s ugy tudom, hogy erre a czélra az idei budgetbe már tekintélyes összeget is vett fel. Ez a terv a morva-oderai, illetőleg a duna-oderai csatornára Vonatkozik. Ez ügyet a t. ház igen jól ismeri. Legelőször még 1879 ben volt szerencsém a duna-oderai csatornaterv ügyében feb szólalni, a mikor a felső Dunaszabályozás ügyében a mozgalmat megkezdettük. Ezek a szabályozási munkálatok immár javában folynak, sőt örvendetes befejezésükhöz közelednek. Minthogy pedig most már a nyugat felé való gabnakivitel érdekében az ország határán a Duna mentén innen-onnan megtettük a szükségeseket: itt az ideje, hogy ama törekvést, a mely e tekintetben észak-nyugat felé irányul, figyelemre méltassuk és kövessünk el mindent, hogy a magyar gabna útja mennél rövidebb és mennél olcsóbb legyen a Baltitenger kikötője: Stettin és a ma-holnap készen leendő kiéli csatorna közvetítésével Hamburg felé is. Erre pedig módot nyújt a dunaoderai csatorna. Technikai szempontból nagyon sokszor megvizsgáltatott már ez a kérdés s a kit az bővebben érdekel, utalhatom a rendelkezésre álló immár egész kis szakirodalmat képező forrásokra s arra, hogy a legutóbb az osztrák Rei hsrathban és annak szakbizottságában ez a kérdés annyira alaposan megvitattatott, hogy többé kétséget nem szenved, hogy ez a csatorna létrejöhet s az az állítólagos vízhiány, a melyet Morva mellékfolyamaira és Odera-forrás vidékeire nézve némelyek ellenvetéskép felhoztak, nem létezik; mert a tett műszaki számítások szerint a szükséges vízmennyiséget bizonyos zsiliprendszerrel — a rnely mindenütt, még a Suez-csatornánál is alkalmaztatott — a szállítás biztosítására azon a vidéken is el lehet érni. Ez a csatornaút tehát a megvalósításához közel áll; azonban a mi kedves szomszédunk, Austria, a mint mindenkor ki szokta mutatni Magyarország iránti jóindulatát: ugy ennél az ügynél is iparkodik azt tenni. Föláldozni törekednék ugyanis a mindent elnyelni akaró Bécs városa érdekeinek, a magyar gabnaforgalom e közvetlen rövidebb vizi útját is. Tudvalevő, hogy az osztrák tervezetek szerint mindent elkövetnek arra, hogy a dunaoderai csatornával, a mint létrejön, az összeköttetés ugy történjék, hogy a Morva medre ott, a hol Magyarország határát érinteni kezdi, Szakolczánál és Rohatincznál, ne alakíttassék hajózási csatornává Dévényig, hanem e helyett csatorna vágassék a Morvától rézsútos irányban, a mely Klosterneuburgon át Bécsbe vezet, mi által a magyar gabonának külföldre való juttatása a legtermészetesebb utón meg van akasztva