Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

360 410, orszfigos Illés noveM^er 18-án, kedien. 18W. s el van érve, hogy gabonánk először Bécsbe, mint központba szállíttassák és onnan kerülővel vitessék az Oderába. E szerint a magyar kereskedelmet megint meg akarja az osztrák önzés akasztani és a szállítási, raktározási előnyt Bécsnek biztosítani: holott a mi érdekünk ellenkezőleg azt kívánja, hogy szállító csatornává a rövidebb ut szabályoztassék, t. i. a Felső-Dunáról Dévénynél befordulva a Morva-csatornába s ezen keresztül az Oderába és ugy Stettinbe s illetőleg Hamburg felé tovább vitessék gabonánk. En tehát felhívom a t. minister ur figyelmét ezen rendkívül fontos ügyre, melyet már több mint egy évtized óta figyelemmel kisérek és a melyet először is nekem volt szerencsém e házban megpendíteni. Fölteszem a t. minister ur ügybuzgóságáróí saját szakmája és általában a hazai földmívelési és kereskedelmi érdekek iránt, hogy ezen kiváló fontosságú kérdést — bár még csak rövid idő óta minister — figyelmére méltatja, nem mulasztja el azt behatóan tanulmány ózta tni és arról magát informáltatni. És miután tudomásom van arról, hogy a minister urnak megbízott szakközege gyakrabban el szokott látogatni a Morva mentére egyéb feladatok ellenőrzése végett, mert a magyar határ tekintetében is ébereknek kell lennünk, miután határainkból a határfolyó mentén a Morvaszabályozás alkalmából minduntalan el akarnak egy-egy darabot csipkedni, tehát, mondom, a minister ur ezen, de más szakközegei által is bizonyára kellőkép informáltathatja s hiszem, hogy informáltatja is magát e nagyfontosságú ügyről. Kérem ehhez képest a t. minister urat, ha azon helyzetben van, méltóztastassék az érdeklődőket megnyugtatni az iránt, hogy a magyar gabonakiviteli érdekeket meg fogja óvni az által, hogy közre fog hatni, miszerint a szóban forgó csatorna a magyar határ mentén Dévénytől Szakolczának létesíttessék; vagyis az építendő csatorna ne tereitessék át Bécs hasznáért reánk nézve ferde s hosszabb irányban, hanem legrövidebb vizi utón szállíttassák a magyar gabona észak-nyugat felé. En azt hiszem, hogy a t, minister ur is ezt a felfogást osztja s azért ismételten kérem, hogy e fontos ügyben megnyugtatólag méltóztassék nyilatkozni, (Helyeslés balfelöl.) Balogh Géza jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház j Midőn a múlt évi földművelésügyi tárcza tárgyaltatott, azt láttam benne, hogy a soroksári elhagyott és a közegészségre veszélyes meder megjavítására 208.000 forint volt felvéve oly módon, hogy abból 108.000 forint a folyó évben, a többi pedig a jövő évben fog felhasználtatni. En azon hitben voltam, hogy gyökeres javítás fog eszközöltetni és a parti lakosokra kedvezőbbek lesznek az egészségi viszonyok. Azt hittem, hogy itt az összekötő hidnál felállított gát és a Csepel-szigeti gát át fog hidaltatni, hogy azon vidék népe ismét a folyóvíz áldásaiban részesüljön és ebben a reményben elővettem a költségvetés indokolását S fájdalommal tapasztaltam, hogy tulajdonképen oly munka ezéloztatik keresztül vitetni, a mely által sem a közönség egészségi viszonyain, sem az elfajult folyammederen segítve nem lesz, vagyis a 208 ezer forint kiadás nem lesz egyéb, mint ezen összeg kidobása, a nélkül, hogy a meder rendeztetnék. És mivel indokolja az akkori miuister ezen 208 ezer forint kérését; a ki nem hisz szavamnak, nézze meg a földmívelési minister ur tavalyi indokolását, mely azt mondta, hogy a soroksári Dunaágba, az összekötő vashidtóí kezdve le a Csepelig befolyó, a kőbányai sertéshizlalóból oda eresztett vadvizek egészségtelen kigőzölgéseiésaspodium-, csont- és petroleumgyárak felhasznált vizei, a soroksári Dunaág mentén lakó közönségnek többé veszedelmet nem fog okozni, mert ezen maláriaszerű gőzt kilehelő pocsolyák alapcsövekkel bevezettetnek a nagy Dunába. Mi tűrés-tagadás, t. ház, én Erzsébetfalván abban a nagy hóban, a mely a földet akkor borította, leszálltam a helyi érdekű vasútról és szemügyre vettem, hogy ezen ministeri indokolás a valóságból merittetett-e és elmentem minden ilyen közegészséget veszélyeztető és maláriaszerü kigőzölgést árasztó mederhez, melyek kizárólag a nagy mederbe folynak be és fájdalommal tapasztaltam és pirulással kell kijelentenem, hogy abban az indokolásban az igazságnak még látszatával sem találkozunk, mert egyetlen egy ily folyadék sem vezettetik a nagy Duna medrébe, hanem oda folyik az elzárt soroksári Duna mederbe és aztán a zsilipen keresztül jön hozzánk, ugy, hogy az ezen mederben lévő halak a petróleum szagtól pusztulni kezdenek és élvezhetetlenekké váltak. Midőn ezt a természetbeni tapogatózást megtettem, rohantam a t. házba, hogy a földmívelési minister ur tudomására hozzam, hogy szakközegei őt magát is tévedésbe ejtették ezen indokolással és a költségvetési tétellel, de mire én ezen terhes utat a nagy hóban megtettem és a t. ház színe előtt felszólalni akartam, a t. ház már túlesett ezen a kérdésen. Most azonban annál inkább kötelességemnek tartom felszólalni, mert tapasztalom, hogy a soroksári Dunaágnak 208.000 forintba kerülő rendezése egyáltalában czélhoz nem vezet és a maláriaszerü kigőzölgéseket meg nem szünteti és a ráfordított összeg csak folytatása lesz a mederbe már eddig is bedobott százezreknek. . T. ház! Megfoghatlan a kormány és ház részéről az a közöny, hogy ne mondjam : megvetés, semmit nem tevés, a mely az ember legdrágább kincsét illetőleg mindnyájunkon, mint lethargiai tespedés kezd erőt venni. Hisz ha Erdély széléről,