Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
409. oTKss-o* Illés november 17-én, hétfőn. 1800. 339 s&élsó baloldalon) mert minden sport ember jól tudja, hogy abban a perczben, a mikor a zászló lebocsáttatik és a lovak futásnak indulnak, a jockey-k többé nem ellenőrizhetők s akkor nincs más, mint csupán a távcső, a mely a futás menetét kisérheti, hanem az a momentum, mely a győzelmet vagy a helyre való jutást eredményezi, sem a távcsőben, sem 3 tulajdonosok akaratában, hanem annak hatalmában van, a ki a lovat üli. (Ugy van! a szélső halóidalon.) Engedje meg a t. ház, hogy ezek bebizonyítására egy pár concret példát hozhassak fel. (Halljuh! Halljuk!) Egy legutóbb lefolyt lóversenyen a legmagasabb díjat, az államdíjat, egy volt képviselőtársunknak, Péchy Andornak lova, Lord Ernest vitte el, oly ló, * melyre egyáltalában senki semminemű súbyt nem fektetett. Erre, a lóra magára ezen esetben a budapesti totalisateurnél körülbelül 60.000 frt volt téve. Ez a ló elnyeri a díjat s későbben megverik másutt harmadik elassisú lovak. A legközelebb történt eset volt a bécsi, gróf Kinsky Kurázs nevű lovának győzelme, a melyre senki sem számított. Tizenöt telivér ló közt ezen semminemű elassiaú ló vitte el az első díjat és fizetett a totalisateur annak, a ki véletlenül e lóra rakott, 5 frtra 691 frtot. a helyre fogadóknak 726 irtot. Mikor a budapesti újságok hozták e hirt, egész láz fogta el az embereket, hogy ime a szerencse. Majd legközelebb megkísértik ők is! Minthogy a bizonyos eredmény előre nem látható, mert a legjobb classisá ló is megbízhatatlan, nem gép, mely előre kiszámítható mathematikai pontossággal végzi azt a működést, melyet várnak tőle ; minthogy tehát a véletlentől függ az egész, ép ugy, mint más szerencsejátéknál; minthogy itt nyilvános felhívás történik rá, a mi törvénykönyvünk szerint pedig a törvény által üldözött szerencsejátéknak ezen két criteriuma van: ennélfogva itt büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményről van szó és a totalisateur már a törvény tisztelete nevében is eltörlendő. (Helyeslés). A kihágásokról szóló törvény 87. §-a nyilvános, a közönségnek nyitva álló helyen folytatott játékról szól, a 91. §. pedig azt mondja: „Szerencsejáték az, melyben a nyereség vagy veszteség kizárólag a véletlentől függ." A kormány, midőn a kihágásokról Szóló törvénykönyv alkottatott, maga is szükségét látta annak, hogy kivételt tegyen az állami sorsjátékra és a kislutrira nézve. Ezzel maga is elismerte, hogy már e játékokban is büntetendő cselekmény foglaltatik, mely e«ak az állam jövedelmére való tekintettel alkot kivételt a tö vénykönyvben. De kétségtelen % hogy a totalisateur nincs e kivételek között. És minthogy a bűnös cselekmény eriteriumai meg vannak benne, el kell törülni ez intézményt. Zárom szavaim a kövezőkkel: (Halljuk! Halljuk!) Mindeki ismeri Liebignek azt a mondását : „ A nemzetek műveltségét sok tekintetben a szerint lehet megítélni, mennyi szappant fogyasztanak." E tétel bizonyos tekintetben áll és bizonyos tekintetben nem áll. Mert a mai társadalomban elég nagy számmal mutathatunk olyanokra, kik elég piperkőczök, nagy szappan fogyasztók, de morális érzetük nincs. Annak a criteriuma, hogy mely állam a legelőrehaladottabb és melyik érdemli meg a történelem azt az elismerését, hogy társadalma morális alapon áll: az, hogy melyik folyamodik legkevesebb erkölcstelen adókhoz, hogy a maguk jövedelmét szaporítsák. Egy állam, mely ma megtűri a kis lottót, egy állam, melynek pénzügyministere csak a múltkor azt mondta, hogy a kis lottót el fogja törülni és be fogja hozni az osztály-lottót, tehát úgyszólván keztyűben akarja gyakorolni azt, a mi mostan puszta kézzel bűn; ha egy állam ezt a megkülönböztetést nem tudja megtenni, sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy ez társadalmunknak előnyére egyáltalában nem válhatik, különösen, ha ez oly szenvedélyekkel szemben történik, mint a játék-szenvedély, mely gyakran mélyen gyökerezik az emberek természetében. Az államnak ugy kell gondoskodnia, a mint egyedül helyes, meit ezen játék eltörlése időnyereséget jelent, az idő pénz, a pénz munka, a munka pedig az erkölcsnek legbiztosabb támasza. Én, t. ház, a magam szemeimmel láttam és felhívom erre mindenkinek figyelmét, hogy a totalisateur játék-szenvedélyének leginkább az ifjabb nemzedék és leginkább a legszegényebb osztály hódol, melyet minden áron vissza kell tartanunk attól, hogy már nagyon korán elessék a munka, tiszteletétől és szeretetétől és jövőjét a játék véletlenjeiben kezdje keresni. Én* ezen körülménynél fogva és annálfogva is, hogy a törvény tiszteletet hirdet és a törvény előtt nemcsak nekem, hanem mindenkinek és első sorban a kormánynak kell meghajoln'a, a kihágásokról szóló törvénykönyv szakaszaira való hivatkozással ajánlom a t. háznak a következő határozati javaslatot (Halljuk! Halljuk! Olvassa): „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a lóversenyek mellett keletkezett totalisateur szerencsejátékot, mint olyat, mely a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 87 és 91. §-ainnk jellemző bélyegeit magán viseli, törülje el". Ajánlom határozati javallatomat a t. házn ik elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. B logh Géza jegyző (olvassa a határozatijavaslatot). 43*
