Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
340 * M- wsságos Wés november 17-én, hétfőn. 1890 Széll Ákos jegyző: Tisza István] Tisza István: T. ház! (Halljuk!) Legyen szabad a most elhangzott beszéddel és indítványnyal szemben néhány igen rövid megjegyzés megtételére a t. ház engedélyét kikérnem. (Halljuk! Halljuk!) Az okoskodás alapja, melyen előttem szólott t. képviselőtársam elindult, az, hogy a totalisateur nyilvános szerencsejáték és mint ilyen, a kihágási büntető codcxbe ütközik. Maga a t. képviselő ur olvasta fel, hogy mit tekint a törvény szerencsejátéknak. A szerencsejátéknak egyik critariuma az, hogy az eredmény kizárólag a véletlentől függ. Mindaz, a mit erre vonatkozókig a t. képviselő ur elmondott, csakis azt igazolja, hogy a lóversenyeknél a, véletlennek nagy tere van az eredmény létrehozatalában, de hogy kizárólag a véletlentől függne az eredmény, az egyáltalában nem áll. Én azt hiszem, hogy mint a legtöbb játéknál vagy mint — talán a sakkot kivéve — minden játéknál, ennél is jelentékeny része van a véletlennek, de ép oly kevéssé szerencsejáték a törvény értelmében, mint azon többi játék, melyek nem esnek a törvény rendelkezése alá. Jogi alapja tehát annak, a mit a t. képviselő ur mondott, igénytelen nézetem szerint nem áll meg. De ez nem tartana vissza attól, hogy esetleg állást foglaljak a totalisateurrel szemben, ha mindazon czélszerűségi és erkölcsi szempontok úgy állauának, a mint a t. képviselő ur mondta. Igen ékesszóló passusokban emlékezett meg a t. képviselő ur a játék-szenvedélyről, a könnyen szerzett vagyonok acceptálásáról és hangoztatta azon magas morális szempontokat, melyeket az államnak és társadalomnak követnie kell. Ezek mind nagyon szép dolgok és senkisem csatlakozhatik azokhoz inkább, mint én. De gyökeresen téved a t. képviselő ur akkor, midőn mindazon bajokat, melyekről megemlékezett, speciális magyar bajokkent akarta feltüntetni. Merem állítani, hogy a játék-szenvedély és a könnyen szerzett vagyonok terén még messze vagyunk a külföld mögött (Igás! ügy van! jobbfelöl) és e szempontból véve a moralitást, bátran kiállhatjuk a versenyt a külfölddel. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a t. képviselő ur ily súlyos következtetéseket von le oly államok culturájára nézve, a hol a játékszenvedély grassäl: akkor bizonyára legbátrabb lévő államoknak Amerikát, Francziaországot és Angliát fogja tartani, mert ezekben a fogadás és játékszenvedély, de különösen a versenyeken való fogadás összehasonlítathatatlanul nagyobb, mint nálunk és ott a társadalom minden rétegét sokkal jobban áthatja a játékszenvedély, mint azt a mi viszonyainknál tapasztaljuk. Nekem ab ovo semmiféle sympathiám nincs a hazártjáték iránt s így nem ez a szempont vezet, midőn a totalisateur mellett felemelem szavamat. De vezet először az a szempont, hogy mit nyerünk, ha a totalisateurt eltöröljük? Azt, hogy a fogadni kivánó közönséget — pedig addig, a míg verseny lesz a világon, fogadni vágyó közönség is lesz — (Igaz! TJgy van! jobbfelől) magánfogadók karjaiba vetjük s ez által kétszerte rosszabb és sokkal kevésbé megbízható rendszert fogunk létrehozni és elve-zítjük azon közhasznú eredményeket, melyeket a totalisateur jövedelme által elérni lehet. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azon társulat, mely a totalisateurt fentartja, 500.000 forint hasznot húzott abból. Ebből azt lehetne következtetni annak, ki a viszonyokat nem ismeri, hogy az egyesület, mint dividendát osztotta ki ezen összeget tagjai közt. De mire fordította az egyesület ezen hasznot s mire fogja fordítani kötelességszerű!eg a jövőben? Fordítja versenydíjak kiadására és a lótenyésztés előmozdítására. És én, t. ház, határozottan megvagyok győződve, hogy a totalisateur a mai viszonyok között lótenyésztésünk egyik leghatalmasabb és legczélszerűbb támasza. A totalisateur nélkül nem lehetnének versenyeink oly virágzók, mint ma, verseny nélkül pedig nem lehet telivér tenyésztés, e nélkül pedig megakadna, sőt visszafejlődnék a már is oly szépen virágzó népies lótenyésztés, a melynek a telivér-tenyésztés mint pepineria képezi magját és alapját. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mindezeknél fogva én a totalisateur fentartását szükségesnek tartom és a képviselő ur határozati javaslatát nem tehetem magamévá. Másként állok a pénzügyi bizottság határozati javaslatával szemben; legyen szabad tehát ezt is röviden indokolnom. (Halljuk! Halljuk!) Mint előadni bátor voltam, én a totalisateurt fent ártani kívánom, nem akarom azonban tagadni azt, hogy ezen intézmény nyel kapcsolatban mutatkoznak oly visszaélések, melyekkel szemben a legszigorúbb intézkedések szükségességét magam is belátom. Ertem első sorban az úgynevezett városi ügynökségeket, a hol, azt hiszem, a büntető törvénykönyvek némely — nem akarom megmondani, hogy melyik — szakasza is könnyen szerepet játszhatnék, de a hol másfelől kétségtelenül a társadalomnak oly rétegei vonatnak be mesterségesen ezen dologba, melyekre való tekintettel nagyon kívánatos, hogy ezen ügynökségekkel szemben a kormány rendőri úton kérlelhetlen szigorral járjon el s ez által gátolja meg azt, hogy olyan közönség, mely a lóversenyre nem is megy ki, hanem azért utolsó pénzét, utolsó hatosát a verseny fogadásra fordítja, teljesen a
