Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

409. orn&gos ölé* sjoTentber 17-éu, hétfőn. 1380. 337 melyet a totalisateur használata a nagyközön­ségre és különösen az ifjúságra gyakorol. A pénzügyi bizottság nagyon czélszeríínek tartaná, ha e tekintetben korlátoló intézkedések történ­nének, bár elismeri, hogy a baj gyökeresen csak akkor lesz orvosolva, ha az egész lottó-jövedék törvényhozásilag szabályoztatik. De addig is feihivandónak véli a bizottság a kormányt, hogy saját hatáskörében tegyen meg mindent, mely e baj enyhítésére szolgál. Balogh Géza jegyző : Herman Ottó ! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mondhatom, nagy elégtétellel hallom azt, ho^y végre valahára Magyarország képviselőházának előadói székéből is szó emelkedik egy oly intéz­mény ellenében, melynek erkölcsrontó hatása ma már kétségbe nem vonható. Evekkel ezelőtt csu­pán csak annyi elégtételem volt, de ezt mindig nagyra is becsültem, hogy az az előadó, ki a mostaninak elődje volt, Wahrmann Mór t. kép­viselőtársam, következetesen rászavazott arra,hogy a totalisateur intézménye eltörültessék. (Halljuk ! Halljuk!) A ki a magyar társadalmat ismeri, t. ház, kénytelen lesz bevallani, hogy azon végesvégig gördült egy végzetes szenvedély, melynek elfoj­tása államnak és társadalomnak első rendű fel­adata. Ez a játékszenvedély, a mely Magyar­országon valósággal nagy súlylyal és gazdasági jelentőséggel bir. Kijelentem, t. képviselőház, hogy én nemcsak magát a szenvedélyt, a mint ezen játék gyakorlásában nyilvánul, hanem ki­hatásaiban is felette végzetesnek tartom, azokban a kihatásaiban, hogy nálunk a társadalom nem különböztet, ki hogyan szerzi vagyonát és a szerencsés lutrizó, a szerencsés kártyahős el van fogadva a társdoalonüun, mint helyt álló, merő­ben tisztességes ember, pedig sokszor ezekhez a nyereményekhez oly ódium tapad, a mely ellen a büntető törvénykönyvet kellene felidézni, ha annak a nyomára könnyen rá lehetne akadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi sokszor tárgyalunk, t. képviselőház, a társadalom terén bizonyos intézményeink sorsá­ról; mi kérdjük azt, hogy Magyarország fürdői vájjon miért nem látogatottak? Vájjon Magyaror­szágon bizonyos egyesületek, melyek társadalmi életünk fokozására volnának hivatva, mint a minők az olvasó-egyletek, casinók, miért nem hódítanak széles körben s miért ( nem érezzük azoknak közvetlen hatását az erkölcsök neme­sítése terén? Be kell vallanunk, t. kpéviselőház, hogy fürdőink, egyesületeink és sok más ily­nemű társadalmi intézményeink kártyaasztal nélkül nem is képzelhetők, sőt be kell vallanunk azt is, hogy a legújabb időben a jótékonyság is alig képzelhető a játék közbejátszása nélkül; hogy itt már nem arról van szó, hogy a társa­KÉPVH. ÍÍAFLÓ. 1887— 92. XIX. KÖTET. dalomnak valóságos mély morális érzülete, látva egy czél nemességét, önszántából járuljon hozzá annak gyámolífásához, hanem tombola, állami sorsjáték képében, de mindig játék képében iparkodik megteremteni azon összegeket, melye­ket egy ép társadalomnak játék nélkül, belátásból és nemes ösztönből kellene megteremteni, (ügy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Tudjuk mindnyájan, t. képviselőház, hogy a játékszenvedély olyan, mint akár a morphium élvezete; kis adagokban kezdődik és folyton kell fokozni, hogy ingert gyakoroljon és ha ez a foly­tonos fokozás a társadalomnak rétegeit mind na­gyobb és nagyobb fokban érinti ós hatalma alá keríti, akkor nagy veszedelem következik be és ez az, hogy a játékszenvedély gyarapodik és hatá­sában mind végzetesebbé lesz. (Ugyvan! Ugy van,! a szélső baloldalon.) Mai napság az ily mondások, a minőket én eddig koczkázíattam, a társadalom által rendesen azzal utasíttatnak vissza, hogy ezek phrasisok; a mai társadalom bizonyítékot kivan. Legyen tehát szabad a totalisateur intézményére nézve a bizo­nyítékot a t. ház előtt annyira feltárni, a meny­nyire azt csekély tehetségem megengedi s a meny­nyire különösen képesít egy dolgozat, mely az utolsó időben a „Nemzetgazdasági Szemlében" megjelent s a mely a Budapesten működő totali­sateur intézményének öt éves fejlődését kétségbe­vonhatlan számokkal bizonyítja. (Halljuk!) Le­gyen szabad e számoknak szükséges kivonatát a t. ház előtt felolvasnom, hogy először bebizo­nyítsam azt, hogy e szenvedély folyton fokozó­dik, másodszor bebizonyítsam azt, hogy nem áll az, amit bizonyos körök állítanak, a melv szerint a totalisateur nem szerencsejáték, mert valóban az és végre, hogy rámutathassak arra, hogy mi az államnak kötelessége ily jelenségekkel szem­ben (Halljuk! Halljuk l) A statistikai kimutatás szerint tény az, hogy a gépek segítségével működő totalisateur intéz­ményének, melynek gépét előbb Bécsből hozták ide, 1888-ban már 10 gép működött a budapesti versenytéren, 1890-ben már 49 gép volt műkö­désben, még pedig a mai kor haladásának meg­felelően már villanyra berendezve. A mi a jegye­ket illeti, 1885 ben kiadatott a totalisateurnél 196.587 darab, 1889-ben már 503.097 jegy adatott ki. Tehát statistikaílag áll az, hogy 1885-ben egy lakosra Budapesten 0'4 jegy jutott, 1889 ben mindeu lakosra általában, gyermekre, nőre, min­denkire már 15 jegy jutott. A mi az összeget illeti, 1885-ben — a fogadásokról nem szólva — csak a totilisateurre tett összeg 879.715 frtra rúgott; 1889-ben már 2,208.172 forintra rúgott. Öt év alatt tehát — nem tekintve a bookiaake­reket, tudnniillik a fogadókat, azokat a fogadá­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom