Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

* 332 408. orseágos ülés november 17 én, hétfőn. 1890. körülbelül 7,900.000 frtot képvisel? Ugy, hogy az ország ma is mintegy 1,300.000 frtot áldoz évenként a lótenyésztésre. Ily költséggel szem­ben lehet-e elfogulatlanul mondani, hogy a pénz­ügyi bizottság nem mutat elég érdeklődést, sőt nagylelkűséget a lótenyésztés iránt? Azt mondja egyebek közt a képviselő ur, hogy azt az úgy­nevezett szakbizottságot competensebbnek tartja a dolog megítélésére, minta pénzügyi bizottságot. Engedelmet kérek, bár én csak egyik szerény tagja vagyok a bizottságnak, e mondást mégis a leghatározottabban visszautasítom. Mert vagy van az országgyülésnek bizalma a pénzügyi bizottság működésében, vagy nincs. Ha van és ha e bizottságra van bizva az állam egész ház­tartásának megítélése: akkor nem ismerhetem el a t. képviselő urnak azt a jogát, hogy azt mondja, hogy a pénzügyi bizottság nem oly competens ennek megítélésére, mint egy érdekelt szakbizottság. És azért ne vegye zokon tőlem a a képviseli) ur, ha azzal fejezem be rövid fel­szólalásomat, hogy én a pénzügyi bizottságot mindenesetre competensehb bírónak tartom gróf Széchenyi Aladárnál. Kérem, méltóztassék a pénzügyi bizottság indítványát elfogadni. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Gróf Széchenyi Aladár: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyeigazítása végett kérek engedelmet arra, hogy néhány szóval reflectáljak a t. képviselő ur beszédére. Egy árva szóval sem mondtam, hogy a ló­tenyésztés érdekében összehívott szakértekez­letet pénzügyi kérdésekben competensebbnek tartom, mint; a pénzügyi bizottságot. Én azt mondtam, hogy az országos lótenyésztés kérdé­sében tartom competensebbnek ezen értekezletet. (Élénk helyeslés.) Másudik', a mire reflectálni akarok, az, hogy a t. képviselő ur szerint az egész dolog ugy van oda állítva, mintha tisztán a kormánynak kellene az istállót létesítenie. Én egészen világosan kifejtettem, hogy erről szó sincs; csak arról van szó, hogy az állam a gazdaközönséget segítse ezen szükséges intézmény létesítésében. (Ugy van! Ugy van!) Harmadik dolog, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy a t. képviselő ur az országos lótenyész­tés érdekében összehívott szakértekezletet ökör­kereskedők értekezletével hasonlította össze. Bocsánat, erről egyáltalában szó nem lehet, mert ott sem ökör, sem lókereskedők nem voltak, ha­nem képviselve voltak Magyarország gazdái és ezek nevében visszautasítom ez insinuatiót. (Élénk helyeslés több oldalról.) Szalay Imre: T. ház! Őszintén bevallom, hogy nem szeretek az előttem szólott t. kép­viselő úrral, Helfy Ignáczczal polemizálni; de hogy mégis tisztázzuk a dolgot, szükségesnek tartok némelyeket megjegyezni. Ez az általam régen hangoztatott szakképzettség és én kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy mindig compen­tesebbnek fogom tartani a lótenyésztési bizottság akármelyik enquettejét vagy a gazdaközönséget az őt illető dologban, mint a t. pénzügyi bizott­ság tagjait, kik lehetnek bankárok, lehetnek pénzügyi capacitások de, hogy nem értenek ehhez a dologhoz, azt épen az előttem felszólalt t. képviselőtársam, Helfy Ignácz legjobban con­statálta akkor, mikor ökörienyésztésről szólt. (Élénk derültség.) Bocsánatot kérek, de én ökör­tenyésztésről sehol az életben nem hallottam. (Élénk derültség.) A mi továbbá Helfy Ignácz t. képviselőtársam azon állítását illeti, (Halljuk! Halljuk!) hogy a pénzügyi bizottság oly hosszú idő óta küzd folytonosan azon pazarlás ellen, mely az ország pénzügyei körül folyik, hogy­ha pazarlásnak nevezi azt, hogy az állam bizo­nyom dolgokra, nevezzék azt a lótenyésztésnek, szőlőszetnek, borászatnak, ipar vagy kereskede­lemnek, bizonyos összegeket áldoz, hogy a czélt elősegítse: én azt pazarlásnak sohasem fogom jelezni és ép azért, ha ezt értette pazarlás alatt, ezt el nem fogadhatom és helytelennek tartom. Hogy a lótenyésztés Magyarországon mily fontos, azt nem kell más példával illustrálni, mint azzal az egygyel, a pénzügyi bizottság t. tagjainak figyelmébe ajánlom, ha valamelyik a statistikát elő nem vette voiua, nézze meg, hogy Magyarországon l l /» millió haszon az, melyet a lókivitel hozott az országnak és nem ér-e fel ezzel az a 12.000 forint, melyet Széchenyi t. képviselőtársam a pénzügyi bizottság törlése ellen indítványoz? Hogy Magyarországnak a ló­tenyésztésből, ra'után, megengedem, annyi millió fektettetett be, nagy haszna van, azt minden­kinek be kell látnia. Utalhatok Somogy példá­jára, hol az állam helyes beavatkozása azt szülte, hogy nálunk nem csod.1, ha egyes polgár­embernek 7—800, sőt 1.000 forintot érő lova van. (Igaz! Ugy van!) Ha a nép vagyonosodá­sát a lótenyésztéssel annyira elő lehet mozdí­tani, akkor nem tudok fukarkodni, hanem csat­lakozom t. barátom indítványához. (Élénk he­lyeslés.) Széll Ákos jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Ezen kérdé­seknek egymással való oly szembeállítása, hogy az, ki e tételt megszavazza, a lótenyésztés elő­mozdítását akarja, a ki pedig nem szavazza meg, az nem akarja : szerintem teljesen hely­telen és a t. házat, hogy ha ebben az irányban halad, határozottan tévútra vezeti (Igaz! Ügy van!) Az indítvány indokolása akkép történt, hogy ez a 12.000 forint előmozdítja a ló­tenyésztést. Ezzel szemben két oldalról külön­böző kérdések merültek fel, tudniillik, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom