Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

409. országos ülés november 17-én, hétfőn. 1890. 3S1 olyan indítványnyal állana elő, mely csak egyes nagy uraknak érdekeit legyezgetné. A magyar gazd;iközönség nagyon is jól tudja azt, hogy a mint Kozma Ferencz cselekszik és tervez, az csak lótenyésztésünk előnyére, a tenyésztők anyagi hasznára és Magyarország gazdasági érdekeinek előmozdítására vezet, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés.) De a jelenlegi kormányt sem ismerem olyannak, hogy osztályérdekeket hajhászna és itt nem habozom kijelenteni, hogy én volnék a legelső, a ki teljes indignatiőval fordulnék el a kormánytól és bizonyára nem tartoznám támogatói közé, ha azt venném észre, hogy működésében a személyes motívumokat tartja döntőknek. (Helyeslés.) T. ház ! Ugy hiszem, országos lótenyésztésünk érdekei Magyarország törvényhozásában nem képezhetnek pártkérdést. (Helyeslés.) Vagy akarunk a gazdaközönségen segíteni ott, a hol lehetséges, vagy nem akarunk. Vagy akarjuk azt, hogy hazai lótenyésztésünk fejlődjék, hogy közgazdaságunknak ezen tényezője minél jövedelmezőbbé váljék, az által, hogy biztos piaczokat teremtsünk neki, vagy nem akarjuk. Alterum non datur. A ki az elsőt kívánja, az támogassa indítványomat, a ki pedig nem kívánja, annak legyen meg a'bátorsága nyíltan kimondani, hogy lótenyésztésünk fejlődését nem tartja közgazdaságunk érdekében állónak és ne rejtőzzék párttekintetek miigé. (Helyeslések.) Ezeknek kijelentése után, egész tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság határozatát mellőzni és at. kormánynak eredeti javaslatát elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Széll Ákos jegyző (olvassa): Indítvány. A XVHí. fejezet 8ik rovata után mint 9-ik rovat vétessék fel és szavaztassák meg: „Bizományi istálló létesítésére 12.000 frt és ehhez képest a mostani 9-ik rovat, mint ÍO-ik rovat következzék. Gr. Széchényi Aladár." Balogh Géza jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan elvártam volna, hogy miután a pénzügyi bizottságnak törlési indítványa már több oldalról meg lett támadva, vagy maga a t. minister ur, vagy pedig a pénzügyi bizottságnak valamely kormánypárti tagja, vagy elnöke felszólaljon a pénzügyi bizottság eljárásának igazolására; miután azonban eddig ezt senki nem tette, bátor vagyok e feladatot magamra vállalni, beismervén azt is, hogy ez talán mégis első sorban az én kötelességem, a mennyiben én voltam a bizottságban az első, a ki ezen rovatnak törlését indítványba hoztam. Az előttem szólt képviselő ur elmondotta e rovat eltörlésének történetét és hogy bizonyítsa, hogy mennyire fontos a bizományi istállók felállítása,, elmondotta — a mit különben mindnyájan tudunk és a mi magában az indokolásban is benne van — hogy tavaszszal e tárgyban egy szakértekezlet tartatott, a mely e bizományi istálló felállítását indítványozta. Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, de ha arra akarok hivatkozni, hogy egy szakértekezlet mit határoz, akkor legyünk elkészülve milliók és milliók felvételére a költségvetésben, mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ma a földmívelési minister ur összehív egy szakértekezletet — mondjuk ökörkereskedőkből — s azt kérdi, hogy mit kelljen az ökörtenyésztés érdekében tenni, okvetlenül be fogják tudni bizonyítani, hogy milyen kívánatos lenne, ha Budapesten egy ökörbizományi istálló állíttatnék fel, hogy ily módon mindenkinek alkalma legyen jószágát értékesíteni. (Derültség.) Hát ez állami feladat? Mindaz, a mit a t. képviselő ur saját álláspontjának támogatására mondott, engem meggyőzött arról, hogy a pénzügyi bizottság igen helyesen járt el akkor, mikor e rovat törlését indítványozta s épen ez bírta a kormányt arra — hisz a bizottság ülésén jelen voltak a földmívelésügyi és pénzügyi minister urak — hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a pénzügyi bizottság e rovatot törölje. A t. képviselő ur méltóztatott előadni, hogy e bizományi istálló felállítása milyen rendkívül fontos, nem annyira a nagy urakra nézve, a kik utóvégre találnak módot lovaik értékesítésére, lévén nekik számos összeköttetésük, mint nagyon fontos a közép- és kisbirtokosokra nézve. Már ha egy dolog annyira érdekében fekszik- a gazdaközönség majdnem minden osztályának, ugy a nagy, mint közép- és kisbirtokosoknak, akkor csakugyan elvárhatjuk tőlük, hogy maguk járuljanak ez istálló felállításához s maguk gondoskodjanak oly érdekről, a melyet a t. képviselő ur oly rendkívül szivén fekvőnek fest. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy a t. pénzügyi bizottság azt bizonyította be e tétel törlésével, hogy nem igen gondol a gazdaközönségnek s különösen a lótenyésztő közönség érdekéve!. Már engedelmet kérek, ezt a szemrehányást talán még sem érdemelte az a bizottság, a mely évek hosszú során át pazarlás ellen küzdvén, most, mikor végre eljutottunk odáig, — még nem értük ugyan el — hanem közeledünk az egyensúly állapotához, azt mondja, hogy idáig és ne tovább, érjük be avval, a mi a költségvetésben a lótenyésztésre úgy is fel van véve. Azt méltóztatik gondolni, hogy ez talán oly csekélység s el méltózttatik felejteni, hogy csupán ez egy ágra az ország tiz milliót érő birtokot szentel, melynek jövedelme évi 600.000 forint, hogy a ménes és a többi ottlévő anyag 42*