Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

324 408. orgzágos filés november 15-én, szombaton. 1890. élénk tanúsága annak, hogy a t. ház többsége mily melegen érdeklődik közgazdasági ügyeink iránt. Tanu-ága továbbá annak is, hogy nálunk közgazdasági kérdésekből nem csinálnak párt­kérdést. Teljes elismeréssel tartozom az ellenzék több tagjának, a kik egész nyíltsággal kifejez­ték, hogy szükséges, hogy a közönség ne min­dent a kormánytól várjon, hanem azt az ön­tevékenységre lelkesítették. És ez helyes; ezzel megkönnyítik a kormány működését. Fölment ez engem attól, hogy lehangolólag ezáfoljam azok véleményét, a kik az államtól túlsókat várnak. Azonban az elhangzott vitából arra nem kaptam választ, hogy tulajdonképen mily határ volna szabandó a kormány initiativájának. És azt hiszem, megmaradhatok azon alaptételem mellett, mely szerint a kormány tevékenységének odáig kell mennie, oly feladatok megoldására kell szorítkoznia, melyek megoldását a magántevé­kenységtől nem várhatjuk. Legellentétesebhek a felfogások a phyllo­xera elleni védekezés kérdésében. Boros Béni t. képviselőtársam a kormánytól egyenesen azt követeli, hogy oltott vesszők előállításáról gon­doskodjék. Ez, ha 10 évre oszfcatik is be. nem kevesebb, mint 12 15 millió investitiot tesz szükségessé. Minthogy pedig jelenleg Franeziaországból nem hozhatunk be amerikai szőlővesszőket és <-sak a meglevők fokozatos szaporítására kell tevékenységünket irányoznunk: legalább 10—12 évnyi türelemre volna szükség addig, míg az állam abba a helyzetbe jő, hogy a megkívántató mennyiség kiosztását megkezdhesse. Bernáth t. képviselő ur az államtól a szőlő­telepítésre direct segélyt követel és hibáztat engem azért, hogy az 1890-re megszavazott 4.000 frtból egyedül Tállya városának mért nem juttattam 10.000 frtot. Gr. Károlyi Sándor a reconstructio lehatályosabb eszközének azt jelölte ki, hogyha idegen tőke kölcsönkép megnyeretnék és ennek szükséges föltételeként jelöltetnék ki az, hogy a visszafizetendő részletek és kamatok az adóval együtt államilag hajtassanak be. Kaas Tvor t. barátom ellenkezőleg azt mondta, hogy az ármentesítetíeknél épen_ az adóval való behajtás képezi a romlás okát. Örömmel hallot­tam G-aál Jenő t. képviselő urnak szakavatott és a tapasztalatra alapított beszédét, a melylyel bizalmat önt a közönségbe, midőn kimutatja, hogy Franciaországban az államnak és az ön­tevékenységnek karöltve aránylag rövid idő alatt minő nagy eredményt sikerült elérnie. Ezek után bátor leszek elmondani tzt, hogy mit szán­dékozom az adott viszonyok közt az adott esz­közökkel ezen a téren tenni. (Bálijuk! Halljuk!) Mindenekelőtt igyekszem az állam? telepek felhasználásával és fejlesztésével a magánszövet­kezetek létrejöttét előmozdítani; ezeket szőlő­vesszőknek lehetőleg nagy számban való ingyen kiosztásával és a mennyire lehet, habár kisebb mérvben, pénzsegélylyel, valamint szakértelem­mel is támogatni, a mennyiben az egyes állami telepeknél módot igyekszem nyújtani arra, hogy főkép a zöldoltásban kiképzést nyerjenek minél számosabban. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül igyekszem a szénkénegezés szük­ségletét a lehetőségig és a fokozódó szükséglet arányában fedezni. Néhány hónappal ezelőtt vett impulsu? folytán a fecskendőknek hazánkban az állami gépgyárban való előállítása iránt intéz­kedtem és mondhatom, hogy a siker már idáig is megvan, a mennyiben igen jó gépeket gyár­tanak. Végre daczára annak, a mit a homoki területek beültetése ellen mondottak, szükséges­nek látom a kormánynak nagvobb szabású actió­ját arra, hogy ily beültetések létesüljenek. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy ezt az adott viszonyok között az e végre megalkotott pro­gramnak megfelelőnek méltóztatnak tartani. Fölemlittetett még az is, hogy ime a főváros maga 35.000 frtot költ e czélra és hogy ezzel szemben az állami dotatio nem elég. Az kétség­telen, hogy az állam kiüthetne többet, de a fel­hozott példából nem ezt a következtetést vonom le, hanem azt, hogyha minden város, minden község erejének megfelelő áldozatokat hozna, ezen bajjal minden esetre sokkal hatályosabban lehetne megküzdeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyenek meggyőződve arról, hogy a kormány tevékenysége nemcsak sarkalni fog, de arány­ban is fog mindig állani a magántevékenységgel. A hasist tehát mindig ez fogja képezni. Áttérek, t. ház azokra, melyeket Kaas Ivor t. barátom a vízi ügyekre vonatkozólag kritika­képen felhozott. Mindenekelőtt az admínistratiót vette bírálat alá és abból indult ki,hogy micsoda administratió az, a hol személyi járandóság czímén 325 ezer, a vizi munkákra pedig csak 394.100 forint lett felvéve. Erre a felelet igen könnyű, mert ha 20 lappal tovább megyünk a költségvetésben, a 140. lapon azt látjuk, hogy beruházás czímén 27s milliót megközelítő ö^zeg az, a mit az állam költ. Ha ezen befektetéseket a személyi kiadásokkal összehasonlítjuk, nem fogjuk azt találni, hogy a személyi kiadások többet tesznek ki, mint a vizépítészeti munkákra előirányzott összegek. De a kormánybiztosi intézményre is kiterjesztette a t. képviselő ur kritikáját és oda concludált, hogy ezen intéz­mény felesleges, mert a Tisza-meder rendezése már annyira előrehaladt.hogy abnormís viszonyok nem létezvén, most már áttérhetünk arra az útra, a hol már nem rendkívüli eszközökkel — mert a kormánybiztos intézmény rendkívüli — hanem normális eszközökkel kell valamit elérni, Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom