Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
40s. orszigos ülés noTemUer lá-éo, szombaton. 18&0. 323 Hogyha aztán a kivetítés is megtörtént, akkor constatálják azt, hogy egyik, vagy másik város alatt a kálvária helye hány méterrel áll alatta a tokaji viznek s mikor az constatálva van, bebizonyítottalak állítják műszakilag, hogy ha kiöntene a Tisza Tokajnál, a jelzett ponton ennyi és ennyi méteres viznek kellene, de csak kellene lenni. (Derültség a sneíső haloldalon.) És miután azért nem önt ki, mert ott gát van, hát te, Kalváriatu-lajdonos, fizeted a költségeket, mert különben feszületedet elviszi a víz. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Hát. t. ház, itt bizonyult be Goethének, vagy nem tudom, kinek azaz arany mondása, hogy a mathematica nem mindig az igazságot fejezi ki. Ez esetben is a mathematiea nem az igazságot, hanem a kapzsiságát fejezi ki azoknak, a kik a más kárán s mások vagyonának megrongálásával akarnak boldogulni és akarják a maguk szárcsa- és vöesöktojás-fészkükrt megmenteni. (Ugy van! ügy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Van-e itt valaki e képviselőházban, a ki el tudná azt hinni, hogyha a Tisza partjától 70— 80 kilóméternyi távolságra elutazunk és ott megállunk egy bizonyos ponton, hogy ott ép oly magas viz fog lenni, ha kiont a Tisza, mint a minő magas viz folyik a partok közt a Tiszában? Hiszen ahhoz, t. ház, hogy a műszakilag felvenni szokott területek elöntessenek, melyek a Tisza legnagyobb vizének niveauja alatt állanak, még viz is kell. (Élénk derültség a z-zélsö baloldalon.) Mindjárt mondok erre vonatkozólag egy gyakorlati példát. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) 1888-ban négy álló hétig folyt a Kunság rónájára a Dadánál kiszakadt viz, a mely sokkal magasabb volt tVs-szerrel, mint az 1855-iki árviz és mégis az 1855-iki vizszinek megfelefoleg eszközölt u'zszintes kivetítése az úgynevezett s ismeretes tnskonyi birtoknál eszközöltetet;, azt mutatta, hogy az alsó-szabolcsi árterületen lévő nádudvari határon lévő ártéren, mely sokkal magasabban fekszik, mint Taskony, két méterrel magasabb viznek kell lenni, mint minő ott 1888-ban tényleg volt. A mikor, t. ház, ily absurdumot lát az ember s azt tapasztalja, hogy mindez csak azért történik, hogy a végkimerülés stádiumába lépett agonisaló vizszabályozó társulatok új életre hivassanak, akkor lehetetlen, hogy a nagyközönségnek hite meg ne rendüljön azon intézkedés igazságossága iránt, a mely a ministeriumból octroyáltatik reá. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) És ha a társulatokkal beszél az ember, ezek elmosolyogják magukat s azt, mondják, igazságotok van, de a nagyméltóságú ministerium vetítette ki azt a vízszint, melynek niveauja szerint az ártért fejlesztjük. Mielőtt tehát az elkeseredés és ingerültség a vagyonúkban jogtalanul megtámadott «tzáz| ezereknél a legnagyobb fokra emelkednék, arra | kérem, a t. miníster urat, méltóztassék kfllönöi sen az 1886-ban — ha jól emlékszem — ki| adott ministeri utasítást, mely az ártérfejlesz: tésekre vonatkozik, akkép módosítani s a társu| latokat arra utasítani, hogy azon alapigazságból | induljanak ki az ártérfejlesztésnél, mely abban I találja kifejezését, hogy csak az járulhat az árj téri munkák terhének viseléséhez, a ki abból hasznot húz. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) | Megvallom, t. ház, hogy daczára annak, hogy a vizszabályozás kérdésénél nyomról-nyomra a legnagyobb badarságokkal találkozunk, úgy vagyok e kérdéssel, mint a hogy az emberek általában vannak némely nagyszabású férfiak jellemével, hogy ezeket vs»gy szeretni, vagy írvülölni lehet: de közömbösek nem lehetnek irántuk. En is úgy vagyok e kérdéssel s én nagy i előszeretettel viseltetem a szabályozás iránt, én belőlem s szavaimból tehát nem az az érzület i szól s gondolataim menetében nem azon felfogás nyilvámíl, mely szerint én a szabályozási munkálatok továbbfolytatása, felkarolása és vezetésénél a közvéleményt megakarom zsibbasztani, hanem ellenkezőleg a nepotizmusnak, a praepotens családok melegágyában felburjánzott particularismusnak, egyoldalúságnak és önösséguek j kiirtásával egy tiszta, igazságos helyzetnek meg1 teremtésével a közérzületet inkább fel akarom | arra ébreszteni, hogy újra egész odaadással, | buzgalommal, kitartással éi szorgalommal kiizdI jön az elemi csapások ellen, mint a mire vállalkozott akkor, mikor nagy Széchényi a TiszaI völgyét varázsütésszerűleg életre hívta. És midőn engem ezen gondolat vezérel, ha I felszólalásomban talán tévedtem, azt hiszem, hogy ; a t. ház felszólalásom intentiójára való tekintetből ; elnézéssel s jóindulattal fog irántam viseltetni s meg fog bocsátani, hogy figyelmét ily hosszú időre igénybe vettem. A t. minister úrtól pedig ismé; telve azt kérem, méltóztassék az árvédelemről | é- az ártérfejlesztésről a leggyorsabban intéz! kedni. És ha ez intézkedéseiben, melyek, azt hiszem, a helyzetnek megfelelők lesznek, akadályra talál: számíthat azon nagyközönségre, mely a magyar alföldön lakik és mely egyes befolyások által érdekeiben a legdurvábban van megtámadva. (Éttnk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gróf Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! A lefolyt általános vita 41*
